ISS: mi lesz vele a végén?
(Rovat: Az űrállomás és az USA, Az űrállomás és Oroszország - 2013.08.22 07:15.)

A Nemzetközi Űrállomás köszöni, jól van, és még bőven van hátra a működési idejéből. De azért szükség van olyan forgatókönyvre – sőt vészforgatókönyvre –, ami azt írja le, hogy mi történik, ha már nincs tovább...

Nemrég a NASA biztonsági ügyekben illetékes tanácsadó testülete elé került annak a tervnek a felfrissített változata, ami tartalmazza a teendőket arra az esetre, ha a Nemzetközi Űrállomás (ISS) működése majd a végére ér. Hogy ez pontosan mikor lesz, azt egyelőre nem tudni. Annyi bizonyos, hogy az üzemeltetésben érdekelt nemzetközi partnerek megegyeztek: legalább 2020-ig működésben tartják a Föld körül keringő kutatólaboratóriumot. A remények szerint később akár 2028-ig is kitolható lenne az ISS használata. Ha műszakilag megvalósítható, a döntés logikus lenne, hiszen rengeteg pénzt fektettek az űrállomás felépítésébe. Minél tovább működik tehát, annál jobban ki lehet használni. De a pontos tervezéshez szükség lesz egyebek mellett a fő szerkezeti elemek tartósságának részletes vizsgálatára. Az űrállomás egyes részegységei ugyanis meglehetősen régen repülnek már, és 2028-ig bizonyosan lejár az eredetileg, a gyártás idején garantált szavatosságuk.

(Fantáziakép: NASA)

Előbb vagy utóbb, de egyszer mégis használhatatlanná válik, s ekkor az ISS nem maradhat túl sokáig alacsony Föld körüli pályán. A ritka felsőlégkör ellenállása miatt folyamatosan lejjebb és lejjebb kerül, mígnem belép a sűrű légkörbe. Az ISS lesz az emberiség történetében messze a legnagyobb űreszköz, amivel ez történik majd. Méretei miatt nem fog teljesen megsemmisülni, nagyon sok darabja eléri majd a felszínt is. Emiatt alapvető fontosságú, hogy a légkörbe lépés ne a véletlen által diktált hely – adott esetben akár lakott terület – felett történjen meg, hanem irányítva, például a Csendes-óceán déli része felett. (A pontos helyről még nem született döntés.) Általában ide vezetik a többi nagyobb, megsemmisítésre szánt űreszközt, például az ISS-t kiszolgált, sima leszállásra nem alkalmas teherűrhajókat.

Elvileg két eset képzelhető el. Az egyik az ISS előre megtervezett „nyugdíjazása”. A másik egy váratlan esemény vagy komoly baleset, ami arra késztetheti az űrállomás lakóit, hogy sietve távozzanak. Az ott dolgozó emberek evakuálására mindig készenlétben áll megfelelő számú mentőűrhajó. Jelenleg az ISS hat főből álló személyzete két orosz Szojuz űrhajóra hagyatkozhat egy ilyen esetben. Az űrhajózás veszélyes üzem, az ISS pedig egy igen összetett rendszer. Ha nem sikerül a hibát záros határidőn belül kijavítani, az ISS elveszett. Erre a legrosszabb esetre is kell lennie tehát kész forgatókönyvnek.

A NASA azzal számol, hogy vész esetén 14 nap áll rendelkezésre az ISS sorsáról való döntéshez: javítható és maradhat pályán, vagy lehozzák. A vészforgatókönyvek korábbi változatában az szerepelt, hogy ilyenkor a meglevő hajtóanyag felhasználásával minél jobban meg kell emelni a pályamagasságot. Ezzel időt, akár éveket lehetne nyerni, szükség esetén javító személyzetet küldeni oda. Az újabb változatban ehelyett inkább azzal számolnak, hogy mielőbb törekedni kell a biztonságos, tervezett körülmények között lezajló légkörbe léptetésről.

Az ehhez szükséges teendőkre – az ISS folyamatos süllyedését figyelembe véve – mintegy fél év állna rendelkezésre. Ez idő alatt két orosz Progressz teherűrhajónak kellene feljutnia. Ezek automatikus üzemmódban dokkolva és a szállított hajtóanyag-utánpótlást áttöltve biztosítanák a pályamódosító manőverekhez szükséges üzemanyagot. Két Progressz használata szerepel egyébként azokban a tervekben is, amik az ISS „normális” élettartamának végére vonatkoznak.