Mozgalmas űrvasárnap
(Rovat: Az űrállomás és az USA, SpaceX , Lássuk és halljuk egymást - 2013.09.30 06:00.)

Tegnapra esett a Falcon-9 rakéta új változatának bemutatkozása, a Proton rakéta visszatérése a júliusi startbaleset óta, és végre dokkolt a Nemzetközi Űrállomáshoz a Cygnus magán-teherűrhajó is.

Az Orbital Sciences amerikai cég új Cygnus teherűrhajója első próbarepülését végzi a Nemzetközi Űrállomáshoz (ISS). A start már szeptember 18-án rendben megtörtént. A 22-ére tervezett megközelítést, robotkaros befogást és dokklást már a folyamat elején meg kellett szakítani, a GPS-es helyzetmeghatározó rendszerben észlelt adatformátum-hiba miatt. A héten időközben elindult és meg is érkezett az ISS-hez a három űrhajóst szállító orosz Szojuz TMA-10M. Ezalatt a hibát is sikerült kijavítani, új számítógépes program feltöltésével. A Cygnus dokkolását ezután kísérelték meg újból, most már sikerrel. A befogás közép-európai idő szerint pontban 13 órakor történt, az ISS kanadai gyártmányú robotkarját Luca Parmitano olasz űrhajós kezelte.

Szeptember 29-én a két űrstart közül sorrendben először (magyar idő szerint 18:00-kor), a kaliforniai Vandenberg Légitámaszpontról emelkedett a magasba a SpaceX cég Falcon-9 hordozórakétájának legújabb, v1.1 jelű változata. Az eddig használt v1.0-hoz képest a legfontosabb változás, hogy nagyobb a Merlin-1C helyett nagyobb teljesítményű Merlin-1D hajtóműveket alkalmaznak. A Falcon-9 esetében – ahogy a nevében szereplő szám is utal rá – az első rakétafokozat kilenc hajtóművet tartalmaz. A második fokozatot egy, már a vákuumbeli működésre optimalizált Merlin-1D jelenti. A v1.1 változatú rakéta mérete (hosszúsága) is megnövekedett, így több hajtóanyaggal tudják feltölteni. A változtatások eredményeképp 9 tonna helyett kb. 13 tonna hasznos terhet képes alacsony Föld körüli pályára állítani.

A Falcon-9 v1.1 a kaliforniai startállásban (SLC-4 East). Erről a helyszínről most indult először Falcon-9 rakéta. (Kép: Gene Blevins / LA Daily News)

Korábban a Falcon-9 v1.0 kizárólag a SpaceX Dragon teherűrhajóinak indításában vett részt. A v1.1 első éles tesztje alkalmával viszont egyszerre nyolc kisebb műholdat állítottak pályára. A fő rakomány a kanadai CASSIOPE (CAscade, SmallSat and IOnospheric Polar Explorer), többcélú, távközlési, technológiai kísérleti és a földi ionoszférát vizsgáló tudományos berendezésekkel. A Kanadai Űrügynökség (CSA) 500 kg tömegű holdja a pólusok fölött húzódó, elnyúlt elliptikus pályán működik majd, a tervek szerint 2 éven át. A rakéta által az űrbe juttatott hét további, különféle kísérletekre szánt amerikai nanoműhold – részben egyetemi készítésű CubeSat – a CASSIOPE leválása után állt önálló poláris pályákra.

A Falcon-9 első fokozatának sorsa sem mellékes. A hajtóművek a felbocsátás után 8 perccel újra működésbe léptek, hogy ellenőrzött módon visszatérjenek a Csendes-óceán felszínére – ahogy az a minél teljesebb újrafelhasználhatóságot célul kitűző fejlesztéstől első lépésként elvárható.

A vasárnap utolsó nagy eseménye az orosz Proton nehézrakéta startja volt (magyar idő szerint nem sokkal éjfél előtt, 23:38-kor, Bajkonurból). Normális esetben ez csak egy rutintudósítás lenne. Ami izgalmassá tette a mostani eseményt, az a Protonnal történt júliusi baleset. Akkor a rakéta, röviddel az első fokozat beindulása után bukdácsolni kezdett és visszazuhant a földre, majd felrobbant. Ez három orosz GLONASSZ navigációs műhold elvesztését okozta, amit szigorú vizsgálat követett. Kiderült, hogy a Proton első fokozatába három érzékelőt fordítva szereltek be, így a fedélzeti számítógép megzavarodott, a rakéta irányt tévesztett. Most egy kereskedelmi indítás, a luxemburgi székhelyű SES műholdas távközlési vállalat Astra-2E jelű műholdjának pályára állítása volt soron.

A Proton-M hordozrakéta és az orrkúpja alá helyezett Astra-2E műhold kiszállítása a bajkonuri startállásba. (Film: Roszkoszmosz)

Az ILS (International Launch Services) által szervezett start során az Astra-2E a Földről való felemelkedés után minteg 9 órával, a Briz-M végfokozat többszöri manővere után geostacionárius átmeneti pályára kerül. Később, a 28,2° keleti hosszúság fölötti pozíciót elfoglalva, műsorsugárzó és szélessávú adatátviteli szolgáltatást nyújt európai, közép-keleti és afrikai ügyfeleknek, a remények szerint legalább 15 éven át. A Franciaországban, az Astrium Eurostar E3000-es platformjára épült űreszköz 60 Ku-sávú és 4 Ka-sávú transzponderrel a fedélzetén repül.