Cygnus teherűrhajó indult
(Rovat: Az űrállomás és az USA, Űrturisták és magánűrhajók - 2016.03.23 06:30.)

Száz nappal az előző után, ismét egy Atlas-5 rakétával emelkedett a magasba az Orbital ATK újabb, a Nemzetközi Űrállomáshoz induló teherűrhajója.

A Cygnus mostani, OA-6 jelzésű, a számozás ellenére csak az ötödik szolgálatszerű repülése a floridai Cape Canaveral bázis 41-es starthelyén kezdődött március 23-án, magyar idő szerint 4:05-kor. A United Launch Alliance által biztosított Atlas-5 hordozórakéta hasznos terhe, a teherűrhajó Rick Husband, a 2003-ban szerencsétlenül járt Columbia űrrepülőgép (STS-107) parancsnokának nevét kapta. Az előző Cygnus teherűrhajó (OA-4, S.S. Deke Slayton II) összesen 72 napot töltött a Nemzetközi Űrállomásnál (ISS), mintegy 3,2 tonna rakományt juttatva fel oda, és közel 1,4 tonna hulladékot szállítva el onnan. Az amerikai űrhivatal, a NASA megbízásából az Orbital ATK most is hasonló feladatot hajt végre. A Cygnus következő startja (AO-5) pedig a tervek szerint már a cég saját, megújított Antares hordozórakétáját használja majd, a Wallops-szigetről.

A Cygnus teherűrhajó előkészítése a startra és animációk az ISS-hez való megérkezésről. Aki nyilatkozik: Dan Tani korábbi NASA űrhajós, aki most a teherűrhajót gyártó Orbital ATK magáncég vezető munkatársa. (Videó: NASA KSC)

A Föld körül keringő űrállomás, mint a súlytalanság körülményeit biztosító különleges kutatólaboratórium gördülékeny működtetéséhez, az idő legnagyobb részében hat főből álló személyzet életfeltételeinek biztosításához rendszeres utánpótlásra van szükség. Az erre a célra használt teherűrhajó-típusok egyike a Cygnus. Az OA-6 repülés során három napba telik, míg az űrhajó eljut az ISS közelébe, ahol a robotkar segítségével befogják és a komplexumhoz csatlakoztatják az űrhajósok, Tim Kopra vezetésével. Az esemény időpontja várhatóan március 26-án 11:40 körül érkezik el.

A felfelé szállított teher csomagolással együtt kb. 3,4 tonna, anélkül számítva 3,28 tonna. Ezen belül az űrhajósok számára élelmiszer és egyéb ellátmány, az ISS-hez alkatrészek, számítógépes eszközök, az űrséták végrehajtásához szükséges eszközök, valamint tudományos (főleg orvosi, biológiai, fizikai) kísérleti berendezések és minták kaptak helyet a fedélzeten.

Az előző Cygnus (OA-4) az űrállomásnál. (Kép: NASA / Scott Kelly)

Az előzetesen a legnagyobb nyilvánosságot kapott kísérletet nem is az ISS-en, hanem később, a Cygnus május közepére tervezett leválása után tervezik, még mielőtt a hulladékkal megrakodott, elhasznált teherűrhajó belépne a sűrű légkörbe és megsemmisülne. Ez a SAFFIRE-1 (Spacecraft Fire Experiment-1), amely arra keresi a választ, hogyan terjed a tűz az űrhajón a súlytalanságban, konvekciós áramlás hiányában. Vagyis a Cygnus belsejében szándékosan egy viszonylag „nagy” kiterjedésű tüzet idéznek majd elő ellenőrzött körülmények között, és a hatását videón rögzítik. Bár maga a „gyújtogatós” kísérlet csak mintegy egy órán át tart, az űreszköz még 8 napig pályán marad, hogy a keletkezett 10 GB méretű videóanyagot teljes egészében le tudják majd sugározni a Földre.

Tűzzel kapcsolatos kísérleteket természetesen korábban is végeztek űrhajókon, de csak igen kis (legfeljebb kb. 10 cm-es) mintákon és szigorú biztonsági előírások mellett, hiszen az űrhajósok életét nem szeretnék veszélyeztetni. Az ember nélkül repülő, már amúgy is a tervezett megsemmisülés előtt álló teherűrhajóval ilyen aggályok nem merülnek fel. A NASA az év végéig bezárólag, ezen és a következő két Cygnus űrhajón is végez kísérleteket a SAFFIRE sorozat keretében. Most és a harmadik alkalommal egy 40 cm × 94 cm-es eszközt használnak. A következő Cygnus fedélzetén, a SAFFIRE-2 kísérletben pedig kilenc különálló, 5 cm × 25 cm-es mintát alkalmaznak majd.

Az ISS-től való eltávolodás után apró műholdakat (CubeSatokat) is önálló pályára bocsátanak a Cygnus teherűrhajóról. A légkörbe lépést és az űreszköz feldarabolódás körülményei pedig ugyancsak igyekeznek majd rögzíteni a Cygnus belsejéből. A REBR (Re-entry Breakup Recorder) a nyomás, a hőmérséklet és a gyorsulás értékeit méri. Úgy tervezték, hogy túlélje a zuhanást, és a Csendes-óceánon landolva, kereskedelmi távközlési műholdak közvetítésével juttassa el az adatokat az irányítókhoz.