Dragon CRS-10
(Rovat: Az űrállomás és az USA, SpaceX - 2017.02.20 06:15.)

Az előző napi visszaszámlálás utolsó másodperceiben elrendelt halasztás után vasárnap elindult a SpaceX teherűrhajója a Nemzetközi Űrállomás felé.

A Falcon-9 hordozórakéta startjának helyszíne a floridai Kennedy Űrközpont 39A jelű indítóállása volt. Az űrtörténelmi jelentőségű starthelyről korábban az Apollo program űrhajói és az űrrepülőgépek emelkedtek a magasba, de 2011 óta használaton kívül volt. A SpaceX rakétája február 19-én, magyar idő szerint 15:39-kor startolt, rajta a Dragon teherűrhajó CRS-10-es példányával.

A Falcon-9 rakéta a számára átalakított 39A indítóállásban. 1967 és 1973 között a Saturn-5 rakéta 12 tesztrepülése, az amerikai holdraszállásokhoz kapcsolódó összes start és a Skylab űrállomás indítása is innen történt. A Space Shuttle flottájának tagjai 82 alkalommal startoltak erről a helyről, beleértve a legelső és legutolsó repülést, 1981-ben és 2011-ben. A SpaceX 2014-ben írta alá a 20 éves bérletre vonatkozó szerződést a NASA-val. Az átalakítási munkálatokat felgyorsították, miután tavaly egy balesetben a Cape Canaveral közeli 40-es indítóállása, amit a Falcon-9 indításokhoz használtak, megrongálódott. (Kép: NASA)

A Dragon hasznos terhének össztömege kis híján 2,5 tonna. Ennek majdnem ötöde olyan kritikus rakomány, amit csak röviddel a tényleges start előtt helyeztek el a hordozórakétára szerelt Dragon fedélzeten, közvetlenül mielőtt a Falcon-9-et függőleges helyzetbe állították. Pontosabban a művelet az első, még szombatra tervezett startkísérlet előtti napon történt. Ilyen érzékeny rakomány volt például a 40 kísérleti egér otthonául szolgáló egység vagy a Nemzetközi Űrállomás (ISS) fedélzetén végzendő kísérletekhez baktériumokat tartalmazó minták. A Dragon teherűrhajón összességében nem kevesebb mint 300, az elkövetkező fél év során elvégzendő kísérlethez és vizsgálathoz küldtek fel eszközöket vagy mintákat. S egy még nagyobb szám: az ezekben a kísérletekben érdekelt kutatók közel 800-an vannak, a világ minden tájáról.

Az utoljára érkezett rakományt elhelyezik a Dragon teherűrhajóban, még a rakéta vízszintes helyzetében. (Kép: Stephen Clark / Spaceflight Now)

Az ISS hat főből álló személyzete – akik a kísérletek túlnyomó részét a Földön maradt kutatók helyett majd végrehajtják – jelenleg megfelelő mennyiségű élelmiszerrel, vízzel és más ellátmánnyal rendelkezik, így a teherűrhajó hasznos terhének oroszlánrészét most a kísérleti minták és eszközök foglalhatták el. A Dragon várhatóan kedden ér az ISS közelébe, ahol az Európai Űrügynökség (ESA) francia űrhajósa, Thomas Pesquet irányítja majd robotkaros befogását és csatlakoztatását az ISS Harmony moduljához. Az űrhajósok később a Dragon belsejéből 1530 kg rakományt pakolnak át az űrállomásra – még szerencse, hogy odafent súlytalanság van, de persze a munka így sem egyszerű. A fennmaradó tömeg a teherűrhajó külső tárolóterében utazott. Ezeket az egységeket az ISS kanadai Dextre robotkarja segítségével helyezik át az űrállomás külső részére. Az egyik nagy darab a NASA 92 millió dolláros SAGE-3 (Stratospheric Aerosol and Gas Experiment-3) műszere, amellyel a felsőlégköri ózont, egyéb gázokat és aeroszolokat figyelik majd. Hatlábú tartószerkezete (hexapod) Európában készült, feladata a műszernek a folyamatos irányban tartsa, hogy a Föld megvilágított korongjának a szélét figyelhesse. Egy másik külső egység egy polgári és katonai együttműködésben készült, tucatnyi különböző kísérletet tartalmazó modul (Space Test Program, STP-H5). Például a Raven nevű kísérletben a majdani automatikus műholdszervizeléshez alkalmazható navigációs eljárásokat próbálnak ki, egy másik program keretében a villámtevékenységet figyelik (Lightning Imaging Sensor).

A Dragon CRS-10 a tervek szerint március végéig marad az ISS-nél, ahonnan értékes kísérleti mintákat hoz majd vissza a Földre.

A Falcon-9 rakéta elhasznált első fokozata ezúttal a szárazföldre, az indítás helyétől kb. 15 km-re délre érkezett vissza (Landing Zone 1).

(Kép: Craig Vander Galien)

Érdekesség, hogy most először kíséreltek meg nappali leszállást, az előző két floridai szárazföldi érkezés (2015 decemberében és 2016 júliusában) éjszaka történt. A szárazföldi, valamint a gyakoribb, úszó tengeri platformra végzett leszállások célja, hogy a SpaceX a Falcon-9 első fokozatainak újrahasznosításával lejjebb tudja szorítani az indítási költségeket.