Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu) | |||
Cygnus NG-15 A Northrop Grumman teherűrhajója 3,8 tonnányi rakománnyal elindult a Nemzetközi Űrállomás (ISS) felé. A Cygnus NG-15 jelű repülésén a teherűrhajó Katherine Johnson, a NASA-nak az űrrepülés hőskorszakában dolgozó matematikus nevét kapta, akinek történetét A számolás joga (Hidden Figures) című 2016-os film tette ismertté. Az indítás a megszokott módon, a Northrop Grumman Antares rakétájával, a Virginia állam partjai közelében fekvő Wallops-szigetről történt. Az időpont február 20-án magyar idő szerint 18:36 volt.
Az indításra kész, 42,5 m magas Antares rakéta a Wallops-szigeten, a Mid-Atlantic Regional Spaceport (MARS) 0A jelű starthelyén. (Kép: Northrop Grumman)
A mostani a Northrop Grumman (korábban Orbital Sciences, majd Orbital ATK) tizenötödik menetrendszerű teherűrhajója, amellyel a NASA megbízásából ellátmányt, kísérleti eszközöket és alkatrészeket szállítanak az ISS-re, 2014 óta. A fedélzeten egy sor apró műhold (CubeSat) is helyet kapott, amelyek később, a küdetés vége felé kerülnek önálló Föld körüli pályára.
A Cygnus NG-15 (S.S. Katherine Johnson) kereskedelmi teherűrhajó mintegy másfél napos keringést követően közelíti meg az űrállomást, ahol robotkarral befogják és csatlakoztatják a komplexumhoz. A csomagolóanyaggal és a külső raktérben szállított hasznos teherrel együtt a rakomány teljes tömege 3810 kg. (Ez egyébként a legnagyobb a NASA kereskedelmi űrszállítási programja eddigi történetében. A SpaceX vállalat 21 menetrendszerű Dragon teherűrhajós útja során a rekord 3136 kg volt, 2016 áprilisában. A szerződések második körébe bevont harmadik cég, a Sierra Nevada Dream Chaser űrrepülőgépe pedig még be sem mutatkozott, első teherszállító útjára talán 2022-ben kerülhet sor.)
A mostani Cygnus rakománya tömegének megoszlása:
Néhány érdekességet megemlítünk a rakományból. Új berendezés érkezik az ISS fedélzetén a vizet újrahasznosító rendszerhez, amely a vizeletből ismét ivóvizet állít elő. Az új eszközzel még nagyobb hatásfokúvá tehető majd a folyamat, amire szükség is van, ha a jövőben a Földtől távolabb szeretnénk űrhajósokat küldeni. Akkor már ugyanis nem lehet teherűrhajókkal rendszeres vízutánpótlásról gondoskodni. A számítások szerint a hosszú időtartamú utakon a hulladékvizet szinte teljes egészében (98%-ig) újra fel kell majd tudni használni, erre pedig jelenleg nincs működő technológia.
Csomagolás a Cygnus NG-15 teherűrhajó hermetizált rakterébe. (Kép: NASA Wallops / Patrick Black)
A Cygnus 7 fős személyzet számára elegendő új hálóhelyeket is visz magával. Jelenleg az amerikai szegmensben öten dolgoznak. Közülük négyen a SpaceX Crew Dragon űrhajójának első szolgálatszerű repülése (Crew-1) során érkeztek tavaly novemberben, Kate Rubins pedig októberben egy orosz Szojuz űrhajó utasaként jutott fel. De eddig az amerikai oldalon mindössze 4 fő alvásához elegendő felszerelés volt. A Crew-1 parancsnoka, Mike Hopkins ezért a Dragon kabinjában tölti a pihenőidejét. Az új hálóhelyeket a Columbus modulba szánják.
A tudományos kísérleti berendezések közt érkezik olyan, amellyel a súlytalanság hatását vizsgálják mesterséges retinaimplantátumok több rétegben történő előállítására. Ez egy 2018-ban kezdődött, hosszabb távra tervezett kísérletsorozat folytatása lesz. Az izomerősség változását vizsgáló biológiai kísérletben fonálférgek (Caenorhabditis elegans) több, már az űrállomások kikelő generációját figyelik majd. A teherűrhajóval 1000 lárva utazik. De figyelik majd az űrhajósok alvását és kísérleteznek fehérjekristályok növesztésével is. Utazik még az ISS-re egy a kereskedelmi forgalomban is kapható nagyteljesítményű számítógép, a Hewlett Packard gyártmánya. Ezt megpróbálják a fedélzeti tudományos kísérletek adainak gyorsabb feldolgozására bevetni. Az Artemis program személyzetes holdi küldetéseire készülve pedig egy szolgálati sugárzásmérő berendezést (Hybrid Electronic Radiation Assessor, HERA) próbálnak ki az ISS-en.
Az Antares rakéta, miután önálló pályára helyezte a Cygnust, a második fokozatból 30 darab, középiskolás diákok által épített apró „vékony műholdat” (ThinSat) is kibocsátott. Ezek mérete egy szelet kenyéréhez hasonlítható. Az első 63 ThinSat 2019-ben indult, ugyancsak egy Antares rakétával. Ezek az alacsony pályáikról rövid idő, néhány nap alatt elérik a sűrű légkört és megsemmisülnek, nem járulva hozzá az űrszemét szaporodásához. Ugyanakkor a létrehozásukban részt vevő fiatalok közül sokan kedvet kapnak a műszaki és természettudományos pályához.
| |||
|