A Progressz-baleset hatása
(Rovat: Az űrállomás és Oroszország, Orosz hordozórakéták - 2011.08.25 12:15.)

A tegnap indított, de a hordozórakéta hibája miatt pályára állni nem tudó orosz teherűrhajó Szibéria déli részén csapódott a földbe. A Nemzetközi Űrállomás ellátása nincs veszélyben, de a balesetet követő vizsgálódás miatt felborulhat az utánpótlás és a személyzetcsere menetrendje.

(Kép: RIA Novosztyi / Oleg Uruszov)

Mint arról tegnap gyorshírben beszámoltunk, a Progressz M-12M (más jelöléssel 44P) teherűrhajó a kazahsztáni Bajkonurból startolt szerdán, magyar idő szerint 15:00-kor. A Szojuz-U hordozórakéta harmadik fokozata azonban nem működött megfelelően, így a Nemzetközi Űrállomásra (ISS) ellátmányt szállító űreszköz nem tudott pályára állni a Föld körül. A roncsok a jelentések szerint orosz területen, Dél-Szibériában, az Altaj Köztársaságban csapódtak a földbe. A legközelebbi nagyobb település az 50 km-re levő Karakoksa volt. Szerencsére emberéletben nem esett kár, egyéb veszteségekről sem tudni. A valószínűsíthető becsapódási terület nehezen megközelíthető, erdős hegyvidéki tájon található. Egyes beszámolók szerint a környéken nagy robbanás volt hallható. A Progressz egyéb utánpótlás (víz, oxigén, élelmiszerek, kísérleti eszközök) mellett kb. 800 kg mérgező üzemagyagot (heptilt) vitt az ISS-re, ami azonban állítólag már a levegőben megsemmisült.

Az ISS programját épp egy átmeneti időszakban befolyásolja a baleset, hiszen az amerikai űrrepülőgépek leállítása óta ez lett volna ez első teherűrhajó, amely az űrállomáshoz érkezik. Másrészt a személyzet cseréjét az elkövetkező néhány évben kizárólag orosz Szojuz űrhajókkal tudják megoldani. Márpedig az automata Progressz teherűrhajók Szojuz-U hordozórakétái és az embereket szállító Szojuz űrhajók Szojuz-FG rakétái igen hasonló harmadik fokozatot használnak. A baleset kivizsgálásának idejére tehát nyilván leállnak a Szojuz űrhjajók indításával is. A következő start (Szojuz TMA-22) eredetileg szeptember 22-re volt tervezve, két orosz (Anton Skaplerov, Anatolij Ivanyisin) és egy amerikai (Dan Burbank) utassal. A Progresszek által rendszeres időközönként szállított utánpótlás alapvető fontosságú az ISS működése, a hat űrhajósból álló állandó személyzet folyamatos munkája szempontjából. Szerencse, hogy épp most, az Atlantis űrrepülőgép utolsó látogatása révén, a fedélzeti tartalékok hosszú hónapokra fel vannak töltve. Ez tehát nem okoz gondot.

A vizsgálatok idejére várható halasztások az ISS-en most dolgozó 28. legénység tagjait is érintik. A Szojuz TMA-21-gyel szeptember 8-án tért volna vissza három fő (Andrej Boriszenko, Alekszandr Szamokutyajev és Ronald Garan) a Földre. Az ő űrrepülésük nyilván meghosszabbodik, amíg ki nem derül, hogy pontosan mikor indulhatnak a leváltásukra érkező társaik. A tervek szerint 156 napot töltöttek volna az űrben, de szerencsére ebben is van még tartalék, hiszen névlegesen 180 napos küldetéssel számoltak. Még az is kitolható, így valójában 40-50 további napig gond nélkül maradhatnak. Ami az ellátási tartalékokat illeti, a legrosszabb esetben is jövő márciusig fenn tudnák tartani a 6 fő tevékenységét akkor is, ha addig egyetlen teherűrhajó sem érkezne. De Boriszenko és társai legkésőbb október végén vissza kell térjenek (űrhajójuk „szavatossága” addigra ugyanis lejár). Ebben az esetben az ISS-en csak három fő maradna (Mike Fossum, Szergej Volkov és Szatosi Furukava), akik bár kevesebb kutatómunkát tudnának elvégezni, de az élelmiszer- és vízkészletet is lassabban fogyasztanák.

Fossum, Volkov és Furukava visszatérését eredetileg november 16-ra tervezték. Az ő űrhajójuk (Szojuz TMA-02M) még mintegy másfél hónap késlekedést enged meg. (A Szojuz űrhajók a szabály szerint 200-210 napot tölthetnek a világűrben, az ISS-hez kapcsolódva.) Így tehát az idei év végéig mindenképpen újra kell indítani az ISS személyzetcseréjét. A szakemberek optimisták, hiszen a Szojuz hozdozórakéták az elmúlt évtizedekben igen megbízhatóan teljesítettek, és az oroszok remélhetőleg hamar megtalálják a mostani szerencsétlenség kiváltó okát.