Mi várható 2017-ben? (1. rész)
(Rovat: Az űrállomás és Oroszország, Az űrállomás és az USA , Az űrállomás és kontinensünk - 2017.01.03 07:15.)

Hagyományos évindító minisorozatunk első részében a világ emberes űrrepüléssel kapcsolatos 2017-es terveit foglaljuk össze.

2017-ben is folytatódik a 2000 óta folyamatosan lakott Nemzetközi Űrállomás (ISS) programja. A súlytalanságban végzett kísérletek egyedülálló helyszínéül szolgáló laboratórium fenntartásában részt vevő partnerek közül utolsóként 2016 végén az Európai Űrügynökség (ESA) is hozzájárulásáról biztosította az ISS 2024-ig való közös üzemeltetését. Ehhez alapvetően két dologra van szükség (mindkettőhöz pedig pénzre, természetesen). Az egyik az űrhajósok fel- és lehozatala, a másik az ellátmány, üzemanyag, valamint a kísérleti eszközök és berendezések rendszeres utánpótlása. Az előbbihez emberes űrhajók, az utóbbihoz teherszállító űrhajók kellenek.

Az ISS-re lakókat 2017-ben is csak orosz Szojuz űrhajókkal fognak majd szállítani. Ezek előzetes menetrendje és tervezett utaslistája az alábbi. A 2017-ben induló űrhajósok közül a jelek szerint hiányozni fognak a hölgyek...

• Szojuz MSZ-04 (március 27.) – Fjodor Jurcsihin (Oroszország), Jack Fischer (USA); amint a két név alapján látható, életbe lép az a tavaly meghozott orosz intézkedés, hogy átmenetileg egy fővel csökkentik az ISS-en tartózkodó űrhajósaik létszámát, s így a Szojuzban a megszokott három helyett csak két utas tartózkodik
• Szojuz MSZ-05 (május 29.) – Szergej Rjazanszkij (Oroszország), Paolo Nespoli (Olaszország/ESA), Randy Bresnik (USA)
• Szojuz MSZ-06 (szeptember 12.) – Alekszandr Miszurkin (Oroszország), Mark Vande Hei (USA); egy újabb két főből álló váltás
• Szojuz MSZ-07 (október 26.) – Alekszandr Szkvorcov (Oroszország), Norishige Kanai (Japán), Scott Tingle (USA)

Jack Fischer és Fjodor Jurcsihin, a Szojuz MSZ-04 majdani utasai – már csak kettesben repülnek... (Kép: NASA / Bill Ingalls)

Rendszeres olvasóinknak nyilván felesleges mondani, de a rend kedvéért jegyezzük meg, hogy az itt közölt időpontok a gyakorlatban az előre nem látható körülmények, események miatt megváltozhatnak.

Az Egyesült Államokban célegyenesbe fordul az emberek szállítására alkalmas, az ISS-hez csatlakozni képes magánűrhajók fejlesztése. Mind a Boeing cég CST-100 Starliner, mind a SpaceX Dragon-2 (Crew Dragon) űrhajójának a tesztrepülése 2017-re várható (tavaly év eleji beharangozónkban még 2016-os tervekről tudósítottunk). Az azonban már most biztosnak látszik, hogy az első, immár űrhajósokat is szállító próbarepülések 2018 előtt nem jöhetnek létre. Az Egyesült Államokban 2011, az utolsó űrrepülőgépes út óta nem áll rendelkezésre olyan űreszköz, amellyel saját maguk embereket küldhetnének a Nemzetközi Űrállomásra. Így az amerikai űrhajósok utazásaihoz szerződéses alapon az orosz Szojuzokat veszik igénybe.

A teherűrhajókkal kapcsolatban nem megy minden simán. A Bajkonurból legutóbb, december 1-jén indított orosz Progressz MSZ-04 a start során a hordozórakéta harmadik fokozatának hibája miatt szerencsétlenül járt. Az incidens okainak részletes vizsgálata tart. Így az elveszett szállítmány okozta kiesésen túl a további startok időpontjának bizonytalansága is nehezíti a programot. Szerencsére a hatodik japán teherűrhajó (HTV-6) pár nappal később sikeresen elindult, rajta többek között az ISS-re szánt csereakkumulátorok első adagjával. (Japánból 2017-ben nem terveznek újabb teherűrhajót indítani az ISS-hez, a HTV-7 repülése 2018-ra csúszik.) Ha minden szerencsésen alakul, akkor február elején elindulhat a Progressz MSZ-05. Ez lesz egyben a Szojuz hordozórakéta U jelű változatának legutolsó repülése. A további orosz teherűrhajók (a Progressz MSZ-06 júniusban és az MSZ-07 októberben) már a korszerűbb Szojuz-2.1a rakétával emelkednek a magasba.

Az Egyesült Államokban két magáncég, a SpaceX és az Orbital ATK üzemeltet teherszállító űrhajókat a NASA megbízásából. A SpaceX startjai jelenleg jókora késésben vannak a Falcon-9 rakéta 2016. szeptemberi, egy statikus teszt közben bekövetkezett robbanása miatt. Ezért tervezett startidőpontokról korai volna még beszélni. A következő Dragon, a CRS-10 jelű talán január végén pályára állhat, de erre semmi garancia. Az Orbital ATK Cygnus teherűrhajói közül három indulhat az ISS-hez 2017-ben. Márciusban ismét egy Atlas-5 rakétát „vesznek bérbe” (CRS OA-7), míg júliusban és novemberben saját Antares hordozórakétájukat használják a Cygnus CRS OA-8E és OA-9E jelű repülésekhez. Ez utóbbiakban az E betű az extension, vagyis kiterjesztés szóra utal. Arról van szó, hogy az Orbital ATK már az OA-7-es repüléssel teljesíteni fogja a NASA-val kötött eredeti szerződésben vállalt teherszállítási kötelezettségeket, így a további utak már ezen felül értendők.

Kínában 2017-ben nem terveznek újabb emberes űrrepülést. A tavaly szeptemberben felbocsátott Tienkung-2 (Tiangong-2) kísérleti űrállomásmodult közel egy hónapon át lakta egy két főből álló személyzet. Az ő sikeres programjuk és visszatérésük után a modul automata üzemmódban működik tovább. Április táján egy Hosszú Menetelés-7 rakétával elindul hozzá az első teherűrhajó, a Tiencsou-1 (Tianzhou-1). Az automatikus megközelítés és dokkolás, üzemanyag-utánpótlás begyakorlásával már a 2018-ban kezdődő űrállomásprogramjukat készítik elő. Ha minden jól megy, 2022-re elkészül a több modulból álló, a valamikori orosz Mir űrállomásra emlékeztető méretű kínai űrállomás, ahol utána megkezdhetik munkájukat az egymást váltó háromfős személyzetek.