Egy emberöltő az űrben. A második évtized (1967-77 – 1. rész)
(Rovat: Az űrkutatás 50 éve - 2007.10.17 07:09.)

Külön nevet kapott az elmúlt 50 év a történelemben: űrkorszak. Sorozatunk ezt az 50 évet tekinti át – a teljesség igénye nélkül, egy-egy sikert felvillantva. A második évtized címszavakban: holdraszállás, Szaljut, Viking.

Az 1967-es év szörnyű katasztrófával vezette fel az űrkutatás második (mindezidáig leglátványosabb) évtizedét. Az Apollo program fejlesztései abba a fázisba érkeztek, hogy megindulhasson az eszközrendszer kipróbálása. Elsőként a holdűrhajó próbáira tűzték ki az időpontot. De az első Apollo-start előtt két héttel egy rutinpróba során, 1967. január 27-én az Apollo-1 űrkabinja kigyulladt és a benne ülő Gus Grissom, Ed White és Roger Chaffe űrhajósok meghaltak. De egy katasztrófa nem volt elég a bajból, a szintén célegyenesbe forduló Szojuz program is kísértetiesen ugyanúgy járt. 1967. április 23-án a Szojuz-1 egynapi repülés után a légköri visszatérés után katasztrófát szenvedett, Vlagyimir Komarov űrhajós meghalt. Az ok: tervezési hiba folytán az űrhajó ejtőernyője nem működött megfelelően és az űrhajó sima leszállás helyett becsapódott a kazah sztyeppén. A két katasztrófát követően még magának az emberes űrkutatásnak a jövője is megkérdőjeleződött. A politikusok mégis a folytatást választották. Majdnem két évnyi erőfeszítés kellett, hogy mindkét oldalon kijavítothassák a hibákat. 1968 októberében az Apollo-7-tel, illetve a Szojuz-3-mal sikerült teljesíteni a Grissomék és Komarov repülését.

1968 decemberében aztán az űrverseny elérkezett a leglátványosabb szakaszához. A holdraszállást megelőző tesztrepülések során az Apollo-8 1968. december 24-én elérte a Holdat. Az űrhajósok 10 keringést végeztek az égitest körül. Emberszem először láthatta a Hold túloldalát, közben a lehetséges leszállóhelyekről készítettek nagyfelbontású felvételeket. A szovjeteknek viszont nem sikerült megfelelő hordozórakétát kifejleszteni, így alulmaradtak a versenyben.

1969. július 20-án elérkezett a második évtized – de talán az egész űrkutatás – leglátványosabb teljesítménye, Neil Armstrong és Buzz Adlrin, az Apollo-11 űrhajósai leszálltak a Hold felszínén. A sikeres leszállást még nagyobb csoda követte – tévénézők milliárdjainak áhítata közepette –, a holdfelszíni tevékenység. Az emberiség két képviselője egy másik világban járt-kelt, tudományos eszközöket aktivált és némi kőzetmintát vett a sóvár tudósok részére. Később az Apollo programban még öt űrhajó szállt le a szomszéd égitest poros felszínére. Az utolsó három már holdjárót is vitt magával. Az 1972 végéig feljuttatott hat expedíció során gyűjtött adatok alapján a Föld-Hold rendszer keletkezéstörténetének egy merőben új teóriája nyert bizonyítást és a Naprendszerről szerzett tudásunk legszélesebb körű alapanyagát képzi a mai napig.

A szovjetek alulmaradtak a holdraszállás-versenyben az N1 rakéta négy, kudarccal végződő startja miatt, ezért figyelmük az automata holdszondák és az űrállomások felé terelődött. Előbbivel megkísérelték kisebbíteni az amerikaiak érdemeit, mondván olcsó automata eszközökkel is elérhető az az eredmény, amit az amerikaiak emberéletek kockáztatásával, drágán vittek véghez. 1970. szeptember 24-én a Luna-16 elsőként az űrtörténelemben automatikus üzemmódban mintát hozott vissza a Földre. A 130 gramm holdkőzet persze nem ért fel a több mázsányi Apollo-mintával, a szovjetek presztízse viszont nagyot emelkedett általa. Később, 1972 februárjában a Luna-20-szal sikerült megismételni – ezúttal 30 grammal – a sikert, a triplázás pedig 1976 augusztusában a Luna-24 révén történt. És a Luna sorozathoz nem csak ez a teljesítmény kötődik az Apollo-program idején. Az amerikai holdjáró automata alteregójaként a Lunohod holdjáró startolt CCCP felirattal. A Luna-17 1970. november 17-én szállította a holdfelszínre a Lunohod-1-et, az első automata rovert. A Luna-21 1973. január 15-én duplázott a Lunohod-2-vel. A szovjetek ezzel a négy Luna szondával technikailag leképezték a komplett Apollo programot, emberek nélkül.

A szovjet fejlesztések másik iránya egy űrállomásprogram volt, presztízs-alternatíva a holdraszállások mellett.

(Folytatjuk!)