Egy vetélkedő képei
(Rovat: Az űrkutatás 50 éve, Álmuk a világűr , Simonyi űrrepülése - 2007.10.28 06:49.)

Az 50 éves űrkorszakot ünneplő országos diákvetélkedőn készült fotók mellett olvashatjuk Charles Simonyi személyes hangú üzenetét is.

Charles Simonyi elfogadta a Magyar Asztronautikai Társaság (MANT) felkérését a jubileumi űrvetélkedő fővédnökségére. Az elfoglaltságai miatt távol levő űrhajós üzenetét testvére, Simonyi Tamás olvasta fel az október 20-ai döntő megnyitóján.

Kedves Fiatalok!

Mint tudjátok, én Budapesten nőttem fel. A technika, és ezen belül különösen az űrhajózás már iskolás koromban nagyon érdekelt, bár akkoriban még nagyon nehéz volt információhoz jutni ebben a témakörben. A nyugati források, újságok, könyvek nem voltak elérhetők, a Szovjetunióból érkező információk pedig nagyon propagandajellegűek voltak. A bennük lévő technikai pontatlanság nem csupán a szokásos hanyagság következménye volt, hanem az anyag alapvető elemét képezte. Nagy szerencsém volt, hogy édesapám révén már tizenévesként bejárhattam az Egyetemi Könyvtárba, és hozzájuthattam az angol nyelvű szakfolyóiratokhoz. Eleinte csak a képeket nézegettem, de aztán rákényszerültem, hogy elkezdjek angolul tanulni. Még ma is megvan az első tanuló szójegyzetem, ilyen kifejezések vannak benne, mint az üzemanyag (propellant), vagy a fúvóka (nozzle).

Ez az önképzés elegendő volt ahhoz, hogy 1963-ban megnyerjem az „Irány a Vénusz” című ifjúsági vetélkedőt, melyet a Magyar Televízió rendezett. A fődíj egy moszkvai utazás volt, ahol egy rakéta-díszlet formájú busszal parádéztunk a többi testvéri szocialista ország hasonló vetélkedőinek győzteseivel, köztük egy kedves orosz kislánnyal. Nagy benyomást tett rám a korombéli tolmács, aki még a magánbeszélgetések során is az akkori teljhatalmú párt-főtitkárt, Hruscsovot idézte, miszerint milyen izgalmas dolog az, hogy a következő generáció – Hruscsov ígérete szerint – húsz év múlva már a kommunizmusban fog élni, ahol mindenkinek mindene meglesz, és pénzre nem is lesz szükség, Magamban azt gondoltam, szegény srác, milyen csalódás vár majd rád 1983-ban.

Az utazás során arra is lehetőségünk nyílt, hogy felpróbáljuk a narancsszínű űrruhát és megkóstoljuk a tubusos űrételt. Nagy élmény volt a személyes találkozó Popovics szovjet űrhajóssal. Mint testvéremnek hazaérkezésemkor elmeséltem, egy olyan dolog volt, amit megérinthettem, és amiről biztos voltam, hogy volt fenn az űrben: ez maga Popovics volt, aki kezet fogott velem. Erről a találkozóról egy általa aláírt fénykép az emlékem.

Ezt követően az érdeklődésem inkább a számítógépek felé fordult, és így lettem programozó. Az űrkutatás azonban továbbra is érdekelt, és később már Amerikában többször ellátogattam űrhajók kilövésére és landolására. Egy ilyen alkalommal találkoztam először Eric Andersonnal, az űrturizmus iparág megalapítójával. Nagyon meglepett, amikor közölte velem, hogy lehetőségem lenne turistaként az űrbe repülnöm. Persze ez nem volt egyszerű – sokkal nehezebb, mint egy vetélkedő – de végül is minden sikerült, és 14 napot az űrben tölthettem, nem egy szovjet, hanem egy orosz űrhajón, és mindent pontosan megismerhettem és megtanulhattam, ami annak idején szigorú hadititok volt.

Három héttel a visszatérés után a hagyománynak megfelelően ünnepséget tartottak a Csillagvárosban a visszatért legénységnek. A legmeghatóbb az a pillanat volt, amikor Popovics bácsi üdvözölt, mint a legtekintélyesebb régi űrhajós – hiszen akik előtte repültek, már nincsenek köztünk. Én pedig megmutathattam neki a régi aláírt fényképét, amelyet magammal vittem az űrállomásra.

A vetélkedő résztvevőinek sok sikert kívánok. Garancia a sikerre nincs, de a jövő lehetőségei korlátlanok. Mindenkinek a figyelmébe ajánlom a régi orosz közmondást: terpenyie i trud: vszjo peretrut. Azaz: türelem és munka mindent megold.

A vetélkedőt – az első két, internetes forduló eredményit is beszámítva – a budapesti Alternatív Közgazdasági Gimnázium Ősradiáns nevű csapata nyerte. A képen egy szén-dioxid-patronnal hajtott rakétát próbálnak összeszerelni.

A versenyben sokáig vezetett, végül a második helyen végzett a szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium csapata (Splendor). A döntő elején bemutatták az otthon tervezett űrállomásmodelljüket.

A harmadik helyen a Vesta-Ceres, a Fővárosi Fazekas Mihály Gyakorló Gimnázium diákjaiból álló csapat végzett.

Az egész napos vetélkedő végeztével a résztvevőkről és a szervezőkről közös csoportkép készült a Puskás Tivadar Távközlési Technikum udvarán. (Fotók: Horvai Ferenc)