A „Nagy Testvér” a hajókat figyeli
(Rovat: Biztonságos közlekedés, Az űrállomás és kontinensünk - 2010.12.18 08:15.)

Közel fél éve kezdték a tengerjáró hajók mozgásának követését az űrállomásról. Milyen adatokat lehet így gyűjteni, és mire jó mindez?

Nyáron már beszámoltunk róla, hogy a Nemzetközi Űrállomás (ISS) európai Columbus kutatómoduljában egy olyan kísérleti berendezés állt üzembe, amely a hajók rádiójeleit veszi és dolgozza fel. A június 1-je óta eltelt első négy hónapban már a 60 ezret is meghaladja azoknak a járműveknek a száma, amelyeket a rendszer követett, közel 30 millió üzenet regisztrálásával. A 300 tonnásnál nagyobb teherszállító, valamint az összes személyszállító tengerjárót kötelező felszerelni egy automatikus azonosító jeladóval (Automatic Identification System, AIS). Ez az URH sávban működő adó folyamatosan sugározza a hajó azonosítóját és navigációs adatait. Segítségével a kikötői hatóságok követni tudják a forgalmat. Az adók vízszintes hatótávolsága kb. 50-70 km, ami csak közvetlenül a part menti zónákban teszi lehetővé követésüket, nyílt óceánon nem.

A segítség felülről jön. Az ISS-re telepített, nagy látószöget biztosító vevőberendezés olyan érzékeny, hogy a hajókról érkező rádiójeleket 350 km magas felszín feletti pályán is venni tudja. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy a hajó és az űrállomás távolsága akár 2000 km is lehet. Az adatok az ISS-ről a norvég védelmi kutatóintézetbe (Norwegian Defence Research Establishment, FFI) futnak be, ahol azokat elemzik.

Egy példa az űrállomáson üzemelő hajókövető rendszer eredményei közül: egy adott hajónak a rendszer négy hónapos működési időtartama alatt történt mozgása, napi 2-7 adás regisztrálásával. Hasonlóan teljes, a nyílt vizeket is lefedő adatokat csupán a partok mentén telepített követőállomásokkal nem lehet szerezni. A piros pontok a júniusi, a zöldek a júliusi, a kékek az augusztusi, a sárgák a szeptemberi helyzeteket jelölik a térképen. Az adott hajó megfordult Argentínában, Chilében, Brazíliában, Portugáliában és Nigériában is.

A teljes tengeri hajóforgalom áttekintése egy sor hasznos információval szolgálhat például a kikötői hatóságoknak, a halászatot vagy a tengeri környezet védelmét felügyelő hivataloknak. Meg lehet mondani, hogy a tengerek mely részei a legforgalmasabbak, hol és milyen hajók tartózkodnak a legtöbbet. Általában az egyedi hajók azonosítására is lehetőség van, kivéve a legzsúfoltabb tengeri útvonalakon (pl. a La Manche, az Északi-tenger, vagy a Maláj-félszigetet és Szumátrát elválasztó Malaka-szoros), ahol a hajók „elvesznek” a nagy tömegben. Ugyanakkor ez sem gond, hisz épp ezeken a helyeken építették ki a legjobban a földi (parti) követőrendszert.

A hajó Afrika nyugati partjai mentén haladva – az űrbeli követési adatok szerint – egy látszólag be nem jelentett megállót iktatott be a Kanári-szigeteken. Az effajta információ hasznos lehet a hatóságoknak is, mert a kikötés akár illegális tevékenységre is utalhat. Az ISS-en működő rendszer ugyanakkor még kísérleti állapotban van. Így az adott hajó esetében az is előfordulhat, hogy a kikötést szabályosan bejelentették ugyan, de pont ez az információ nem jutott el az űrbeli rendszer üzemeltetőihez. (Képek: ESA / FFI)