Jéghegyeket követ a Sentinel
(Rovat: Biztonságos közlekedés, GMES - Copernicus - 2016.12.14 07:15.)

A jéghegyek mozgását a Titanic katasztrófája óta követik. Ma már műholdakkal és felhő alapú számítással is.

Az Atlanti-óceán északi részén a hajózási útvonalakon veszélyt jelentő jéghegyek Grönland jégtakarójáról szakadnak le, ahonnan a Grönlandot Kanadától elválasztó Baffin-öbölbe kerülnek. Itt egy részük a Baffin-szigeten partra vetődik, több viszont dél felé sodródik, néhány veszélyesen délre jut.

Az USA parti őrségének C–130-as repülőgépéről a jéghegyek mozgását figyelik. (Kép: US Coast Guard Visual Information Gallery)

A Titanic 1912. áprilisi katasztrófája után hozták létre az Észak-Atlanti-óceánon a Nemzetközi Jégfigyelő Őrjáratot, amelyet 1913 óta az USA parti őrsége működtet. A januártól júliusig tartó szezonban a szolgálat repülőgépei rendszeresen végzik a megfigyeléseket, ezeket egészítik ki legújabban az ESA–EU Copernicus programja keretében pályára állított Sentinel–1A és –1B műholdak radaros megfigyeléseivel. A jéghegy adatbázisba kerülő megfigyelések alapján naponta adnak ki riasztást a tengerészeknek.

A legismertebb jéghegy okozta katasztrófa a Titanicé volt, ennek nyomán indult meg a jéghegyek mozgásának szervezett követése. (Kép: Wikipedia)

A repülőgépekkel egy-egy alkalommal 7–9 óra alatt 75 000 négyzetkilométer területet tudnak áttekinteni. A műholdakkal viszont egyszerre megfigyelhető a szolgáltatás teljes, 1 300 000 négyzetkilométeres területe. A radarmérések különösen alkalmasak a tengeri jég és a jéghegyek kimutatására. További előny, hogy a megfigyelés felhős időben és sötétben is végezhető.

A Sentinel–1A bármilyen időjárási viszonyok mellett kimutatja a jéghegyeket, ami javítja a hajózás biztonságát. A színek a jéghegyek különböző típusait jelölik. Ez a felvétel 2014. április 26-án készült a grönlandi Jakobshavn-gleccserről, a tengeri jég kékeszöld színű, jól megkülönböztethetők a rózsaszínnel jelölt jéghegyek. (Kép: Copernicus data 2014 / ESA / MyOcean / DMI)

Az adatok kezelését nagyban egyszerűsíti, a riasztást pedig gyorsítja az ESA egyik tematikus hasznosítási platformja (a hat közül), amelyik a sarkvidékekre vonatkozó megfigyeléseket összesíti. Az online platform lehetővé teszi, hogy a Copernicus program keretében más műholdak adatait is felhasználják. A jéghegyek leszakadásának és sodródásuk pályájának modellezését a platform keretében működő számítógépes programok teszik pontosabbá, amelyek a régebbi adatokat, az óceánok áramlására és a szélviszonyokra vonatkozó adatokat is figyelembe veszik.

A jéghegyek mozgását előrejelző modellben a jéghegyek pillanatnyi pozícióját (zöld) a Sentinel–1 műholdak radarmérései alapján határozzák meg, majd meteorológiai modellek felhasználásával kiszámítjhák 48 óra múlva várható helyüket (piros). (Kép: Polar TEP / Polar View / C-CORE / Canadian Ice Service / Danish Meteorological Institute / International Ice Patrol)

Mint egy korábbi cikkünkben egy másik TEP kapcsán már szó volt róla, az Európai Űrügynökség (ESA) földmegfigyelési stratégiája keretében 2014-ben indította el a műholdadatok tematikus hasznosításának összehangolt rendszerét (Thematic Exploitation Platforms, TEP). A tematikus platformok egyike a geológiai–geofizikai veszélyeket elemző (Geohazards Exploitation Platform, GEP), a további TEP-ek a tengerparti sávokkal, az erdőkkel, a vizekkel (hidrológiával), a sarkvidékekkel és a városi környezettel (coastal environment, forestry, hydrology, polar, urban TEP) foglalkoznak.

Az ESA sarkvidéki tematikus hasznosítási platformját bemutató klip. (Forrás: ESA)