Jégtorlaszok a Dunán
(Rovat: Biztonságos közlekedés, Katasztrófák ellen , GMES - Copernicus - 2017.01.27 07:15.)

A Sentinel műholdakkal követhető a dunai jégzajlás, a jégtorlaszok kialakulása, majd a magyar jégtörők munkájának eredménye a Duna szerbiai és horvátországi szakaszán.

Az elmúlt napokban a Sentinel-2A műhold optikai felvételein mutattuk be a szokatlanul hosszú ideig tartó hideg időjárás következtében január első felében a Dunán kialakult jégzajlást, a Dunakanyar és Budapest környékén. Most délebbre, Magyarország határain is túl követjük a jéghelyzet alakulását, ahol a Magyarországról érkező négy jégtörő hajó bevetésére volt szükség, a torlaszok okozta károk és a jeges árvíz elkerülése érdekében.

A Geo-Sentinel egy blogbejegyzésben bemutatja, hogy az európai Copernicus földmegfigyelő program műholdas észleléseiből származtatható információ milyen sokoldalúan alkalmazható a helyzet áttekintésére, a jéggel borított folyószakaszok azonosítására, a jégborítás mértékének és változásának megfigyelésére. Az általuk feldolgozott észlelések a Európai Űrügynökség (ESA) Sentinel adatbázisából származnak. A Sentinel műholdak szolgálatszerűen végzik méréseiket, melyek feldolgozásával és elemzésével a mostanihoz hasonló extrém körülmények között is hozzájárulhatnak a helyzet felméréséhez és a hatékony védekezés tervezéséhez.

A Duna Apatin és Vukovár közötti szakaszának részlete január 15-én, a Sentinel-2A képén. (Kép: Copernicus Sentinel adatok 2017 / Geo-Sentinel)

Az elsőként bemutatott kép a Sentinel-2A műhold felvételeiből készült, a 2017. január 15-én érvényes állapotot mutatja, a valódihoz közeli színekben. Jól felismerhető rajta a Duna északról dél felé kanyargó szalagja. Ezen a szakaszon a Duna határfolyó Szerbia (keleten) és Horvátország (nyugaton) között. A kép alsó felén a Dálya melletti kanyarban szembetűnő a folyót teljes szélességében kitöltő, összefüggő fehér jégtorlasz. Megfigyelhető továbbá az attól északabbra található Apatinnál a már járható, áttört jég is.

Az optikai műholdfelvételek alkalmazását azonban nagyban korlátozza, hogy csak nappali megvilágítás és derült idő mellett tudják a tájat leképezni. Ezzel szemben az apertúraszintézis elvén működő, a saját maguk által kibocsátott jelekkel aktív távérzékelést végző radaros műholdak – mint amilyenek a Sentinel család 1A és 1B jelű tagjai – éjszaka és borult, ködös, párás időben is használhatók a vizsgált jelenségek műholdas felmérésére és nyomon követésére, ahogy az demonstrációnkból is látható. Lényeges azt is kiemelnünk, hogy a Sentinel-1 műholdak felszálló és leszálló műholdpályán és éjszaka is észlelnek, ezáltal jelentősen növelve az elérhető adatok gyakoriságát. Vizsgált területünk ráadásul két, egymással átfedő észlelési keret határán található, így 1-4 naponta garantáltan kapunk adatot. Ezzel szemben a Sentinel-2 optikai felvételei esetében a visszatérési idő 10 nap, de a fent említett időjárási okok miatt előfordulhat, hogy akár egy hónapig is használható információ nélkül maradunk.

A következő képet a Sentinel-1A radarműhold január 16-án gyűjtött adataiból készítettük. Az amplitúdókép monokróm, a felszínről visszaszórt radarjelek különböző polarizációjú összetevőinek mesterséges színezésével esetünkben a folyami jég láthatóvá válik.

A Duna Apatin és Vukovár közötti szakaszának részlete január 16-án, a Sentinel-1A hamis színezésű radarképén. (Kép: Copernicus Sentinel adatok 2017 / Geo-Sentinel)

Mivel a vízszintes felületekről nem verődik vissza a műhold irányába jel, a fenti radarképen a nyílt vízfelületek és az állóvízi jég sötétnek mutatkozik. Azonban a folyami jég egyenetlen jégfelületeinek tulajdonságai egészen mások, a visszaszórt radarjelek miatt így szinte „világít” a dályai kanyar jégtorlasza a Dunán. A két fenti észlelést összehasonlítva látható a jéggel borított felület drámai növekedése. Ezért a jégtorlasz kialakulásáról, növekedéséről, a jégtörési munkálatok hatásáról és a teljes áttörésről begyűjtöttük és feldolgoztuk a rendelkezésre álló műholdas adatokat.

A fenti animáción nyomon követhető, hogy január 14-én már igen erősen torlódott a jég ezen a szakaszon, másnapra a feltorlódott jég elérte Dálya település vonalát. Reggelre a jégtorlasz kb. 3 folyamkilométert növekedve túlnőtt a Dálya feletti kanyarulaton, majd egy nap elteltével további megközelítőleg 3 km-rel hosszabb lett a folyó teljes szélességét kitöltő jégtorlasz. Az áttörési munkák kezdetén nagyjából 10 fkm hosszú torlasz állt a magyar jégtörő hajókkal szemben. A január 21-ei felvételen látható a megkezdett jégtörés hatása, míg a 22-ei felvétel már tisztán mutatja a sikeres áttörést és a megnyitott átjárót a jégdugó felső részén is.

A bemutatott lokális esetnél tovább tekintve érdemes hangsúlyozni, hogy a műholdas adatokkal akár a teljes országra vonatkozóan egységes felmérést lehet végezni, belvíz, árvíz és számos más felszínváltozás nyomon követésére. (Forrás: Sentinel blog)