A Szaturnusz-gyűrűk ritmusa
(Rovat: Cassini - 2008.02.05 07:56.)

A Cassini-űrszonda rádiójeleinek mérése alapján periodikus mintázatokat találtak az óriásbolygó körüli gyűrűkben.

A természetben a legváratlanabb helyeken is „rendre” bukkanhatunk, amint azt a Szaturnusz körül keringő űrszondával kapcsolatos egyik legújabb felfedezés is példázza. A Cassini segítségével tett felfedezésről amerikai kutatók számoltak be decemberben a Geophysical Research Letters folyóiratban.

A bolygó két gyűrűjében egymáshoz viszonylag közel, a környezethez képest sűrűbben elhelyezkedő törmelékdarabokból kirajzolódó mintázatot találtak. A jelenség azokhoz a hullámokhoz hasonlít, amilyeneket egy nyugdot tóvízbe hajított kő kelt. A sűrűséghullám „hegyeit” alkotó darabok egymástól mindössze 100-250 m-re keringenek. A gyűrűket alkotó törmelék kaotikus rendszerében igencsak meglepő, hogy ilyen állandó mintázat maradhat fenn, hiszen az egyes kis darabok más-más pályákon, más-más sebességgel keringenek a bolygó körül, s alkalomadtán ütközhetnek is. Ennek ellenére a teljes rendszer úgy viselkedik, mint egy hatalmas természetes diffrakciós rács. (A jelenséget a B gyűrűben, és az A gyűrűnek a legbelső, ugyancsak sűrű részében észlelték.)

A Föld irányából nézve 2005. május 3-án a Cassini-szonda a Szaturnusz gyűrűi, majd a bolygókorong, végül ismét a gyűrűk mögött látszott elhaladni (piros vonal). (Kép: NASA/JPL/Space Science Institute)

A felfedezés is annak köszönhető, hogy a „rácson” áthaladva a Cassini rádiójeleinek frekvenciája megváltozott. A három különböző időpontban küldött adást a NASA nagy földi rádióteleszkóp-hálózatának (Deep Space Network) antennáival fogták. A beérkező rádióhullámok frekvenciájában mutatkozó felhasadás a gyűrű anyagában meglevő szabályos mintázatra utalt.

A mostani felismerés hasznos lehet más bolygók körüli gyűrűk vizsgálatában, illetve a csillagok körül levő törmelékkorongok viselkedésének, a bolygórendszerek keletkezésének kutatásában is.