A Titan térképe
(Rovat: Cassini, Távoli világok kutatói - 2013.05.21 07:15.)

A Cassini radaros mérései – és egy nagy adag becslés – alapján elkészítették a Szaturnusz legnagyobb holdjának globális domborzati térképét.

Ez az első magassági térkép a Titan teljes felszínéről. Az égitest a maga 2575 km-es átmérőjével az egész Naprendszer második legnagyobb méretű holdja, sőt még a Merkúr bolygót is túlszárnyalja. Azért övezi megkülönböztetett figyelem a Titant, mert – a holdak közül egyedüliként – sűrű légkörrel, felhőzettel, a felszínén pedig folyékony halmazállapotú anyaggal rendelkezik. Ahogy a Föld esetén is, a légkör meghatározó összetevője a nitrogén. A Titanon viszont a földi víz szerepét a metán tölti be, körforgása révén felhőket alkot, esőként hull le, a felszínen folyókat és tavakat táplál. A hold légkörében és tavaiban más szerves anyagok is vannak.

Az aktív felszín, a folyadék és a feltehetően a helyzetüket is változtató dűnék miatt különösen hasznos információt nyújthat a kutatóknak a domborzati térkép, amit az égitest hidrológiai és meteorológiai modelljeihez hasznosíthatnak. A Földön a folyók, vulkánok elhelyezkedése, sőt az időjárás is szoros összefüggésben van a topográfiával. A Szaturnusz és holdrendszere meglehetősen messze van tőlünk, a Titan felszínét pedig a látható fény tartományában teljesen eltakarja a sűrű felhőréteg. Így a térképezéshez is radaros módszert, a Cassini-űrszonda fedélzetén repülő berendezés mérési adatait használták. Az elmúlt évtizedben a Szaturnusz körüli pályán keringő szonda mintegy 100 alkalommal haladt el a Titan közelében. Ezek közül számos alkalommal használták a felhőkön „átlátó” radart, amivel meg lehet becsülni az éppen felmért felszíni részletek magasságát.

Az új térképpel a Titan három dimenziós világgá válik a kutatók számára, még ha az eredmény nem is túlságosan pontos és nagy felbontású. Ennek oka, hogy a Cassini nem a hold körül kering, így egy-egy gyors elhaladása során egyszerre csak nagyon kis felszíni sávokat képes felmérni. Eddig csak az égitest kb. feléről vannak egyáltalán radarmérések, a magassági térkép előállításához pedig több eltérő irányból végzett megfigyelésekre is szükség van. Ha a Titan felszínét szélességi és hosszúság szerint 1°×1°-os részletekre osztjuk, ezeknek csak a 11%-ára rendelkeznek a domborzati térképhez használható adatokkal. A többit interpolációval becsülték meg, úgy, hogy az ismert magasságú régiók közötti területeket egy finoman változó felülettel közelítették. Az alábbi kép ennek az eljárásnak az eredménye.

A Titan felszínének domborzati térképe, pontosabban annak közelítése a felszín viszonylag kis részére vonatkozó radarmérések felhasználásával. A magassági értékeket a színskála jelzi. A viszonytási felület egy 2575 km sugarú gömb. A legmagasabb mért pont 520 m (48° déli szélesség, 12° nyugati hosszúság), a legmélyebb kb. 1700 m (59° déli szélesség, 43° keleti hosszúság). (Kép: NASA / JPL-Caltech / ASI / JHU APL / Cornell / Weizmann)

A becsült térkép 2004 és 2012 közötti adatokból készült, és igazából csak átmenetinek tekinthető. A Cassini 2017-ig még további méréseket fog végezni, így a Titan felszínének magassági értékeit pontosabban, nagyobb régiókra kiterjedően is meg tudják majd határozni. Mindenesetre a most kapott globális kép összhangban van az égitestről eddig szerzett ismeretekkel: a poláris vidékek alacsonyabban fekszenek, mint az egyenlítő környéke. A térkép elkészítésétől a kutatók az Icarus folyóiratban számoltak be.