Kiszáradt sár nyomai a Marson
(Rovat: Curiosity - 2018.05.09 10:15.)

2017 elején jelentették be a kutatók a marsi Gale-kráterrel kapcsolatban, hogy olyan felszínformákat találtak, amik kiszáradt sár általi repedésekre utalnak.

A feltételezések szerint a kráter három és fél milliárd évvel ezelőtt kisebb-nagyobb tavakkal volt tele. Egy új kutatás ezt a feltételezést bizonyítja, megmutatva, hogy a kérdéses alakzatok valóban kiszáradt sárra utalnak, ezáltal pedig új információkat kaphatunk a Mars ősi klímaviszonyairól.

Az írás a Geology folyóiratban jelent meg, 2018 áprilisában. A cikket szerző Nathaniel Stein geológus (California Institute of Technology, Pasadena) szerint ezek a sárnyomok azt mutatják, hogy a Gale-kráter tavai hasonló életciklusokon esnek át, mint amilyeneket a földi tavak esetében tapasztalhatunk. Mivel ezek a kiszáradásos nyomok kizárólag olyan körülmények között jönnek létre, ahol nedves üledék találkozik levegővel, azok pozíciója sok mindent elárul a tavak elhelyezkedéséről. Mivel a nyomok az ősi tófenék közepén helyezkednek el, jogos a hipotézis, miszerint a tavak vízszintje az idők során drasztikusan változott mindkét irányba.

A kutatók egy dohányzóasztal méretű sziklatáblát tanulmányoztak, mely az Old Soaker becenevet kapta. A vizsgálat során azt tapasztalták, hogy a sziklatáblát hasonló formák jellemzik, mint amilyeneket a földi száradásos sárnyomoknál találtak. Épp ezért a kutatók közelebből is fizikai és kémiai vizsgálatot végeztek a Curiosity különböző műszereivel, úgy mint a MastCam, Mars Hand Lens Imager, ChemCam Laser Induced Breakdown Spectrometer (LIBS), illetve Alpha-Particle X-Ray Spectrometer (APXS).

Az Old Soaker tábla a Curiosity árbocára szerelt kamera (MastCam) felvételén, a marsjáró 1555. marsi munkanapján. A kb. 80 cm átmérőjű darab a Gale-kráterben mintegy 3,5 milliárd éve létezett tó nyomait őrzi. (Kép: NASA / JPL-Caltech / MSSS)

A további vizsgálatok bizonyították, hogy ezek a minták a sziklarétegen, illetve a köztük levő repedéseket kitöltő üledékréteg valószínűleg a marsi légkörrel való találkozással keletkeztek. Épp ezért, bár a kutatók szinte a Curiosity 2012-es landolása óta sejtették, hogy a Gale-kráter egyszer tavakkal lehetett borítva, az új felfedezések fontos információkkal szolgálnak arról, hogyan működtek annak idején a marsi tórendszerek.