Élet a Vénuszon?? - 3. rész
(Rovat: Élet a Földön kívül?, A Nap és bolygótestvéreink - 2005.12.01 07:05.)

Sorozatunk befejező részében a szerző arról elmélkedik, milyen érvek szólnak a Vénusz, mint lehetséges „élő bolygó” mellett.

Az Explorer az amerikai SETI Institute által kiadott új, 2004-ben indult folyóirat. Első számában jelent meg David Grinspoon gondolatébresztő cikke arról, hogy akár a Vénuszon is volna értelme az élet esetleges előfordulásai után kutatni. A cikk címe: A Vénusz asztrobiológiája. Az alábbiakban a harmadik, befejező részt közöljük magyar fordításban. (A fordítás a Magyar Asztronautikai Társaság (MANT) legfrissebb Űrtan évkönyvében jelent meg nyomtatásban.)

Amikor a Földön kívüli életről beszélünk, óvatosan mindig hozzátesszük: „abban a formában, ahogy mi ismerjük”. Természetesen legalább annyira érdekel minket az élet bármilyen formája, olyan is, amelyet nem ismerünk, de persze fogalmunk sincs arról, hogy mit keressünk. Gyakorlati okokból tehát a konzervatív utat választjuk, és a Földön kialakult élethez biokémiai szempontból hasonló formák után kutatunk. Minden elképzelésünk egy idegen élet biokémiájáról extrapoláció, következtetés mindössze egyetlen, a természet által rendelkezésünkre bocsátott példa alapján. Úgyhogy „a víz nyomát követjük”. Ez egy logikus, az élet ismert alapfeltételeiből kiinduló stratégia, s előbb-utóbb minden bizonnyal sikerre is vezet. De talán meg tudnánk határozni néhány általános tulajdonságot, amelyek alapján az égitestekről eldönthető lenne, hogy az élet utáni kutatás szempontjából mennyire ígéretesek – legyen az akár az általunk ismert, akár más forma.

Nézzük csak ebből a szempontból, hogy mi teszi Földünket egyedivé. Természetes módon az első dolog a helyünk a „lakható zónában”, amely biztosítja a felszíni folyékony víz létét. Ezért keresésünket is olyan helyszínekre irányítjuk, ahol a fizikai feltételek hasonlóan adottak lehetnek (például a Mars vagy az Europa felszíne alatt). De érdekes megvizsgálni, hogy mi más teszi még különlegessé a Földet a Naprendszer többi bolygójával összehasonlítva. Megdöbbentő tény, hogy a Föld-típusú bolygók közül a miénk az egyetlen, amely egész léte során állandóan geológiailag aktív volt. Ez a belső eredetű aktivitás végső soron a Föld nagy méretének következménye. Ez teszi lehetővé, hogy belső hőjét hosszú ideig megtartsa, nem úgy, mint például a Merkúr, a Hold vagy a Mars. Ezek az égitestek régóta kihűltek, s elvesztették a számottevő tektonikus, vulkáni aktivitás képességét. A Föld vékony bioszférája ezen a nyughatatlan golyóbison száguld a világűrben, amelynek geológiai aktivitása segít fenntartani a lakhatóság körülményeit: bio-geokémiai ciklusai szabályozzák a klímát, és folyamatosan friss anyagokat hoznak a felszínre. Gyanítom, hogy ez a folyamatosan működő, erőteljes geotermikus „motor” legalább olyan fontos, ha nem még fontosabb alapfeltétele lehet egy „élő bolygónak”, mint a folyékony víz. A Földön kívül jelenleg a Vénusz az egyetlen Föld-típusú bolygó a Naprendszerben, amely ebben a geológiai értelemben „él”, saját belső hőjéből táplálkozó vulkanikus és tektonikus aktivitást mutat.

A Marsra is jellemző némi recens aktivitás, ami azonban külső, a Naptól eredő hatásra vezethető vissza. Ami a jelentős belső aktivitást illeti, a Mars régóta „halott” világ, akárcsak a Merkúr vagy a Hold. „Mélyhűtött-szárított” tulajdonsága miatt ideális hely a Mars ahhoz, hogy régmúlt élet fosszilis nyomára akadjunk, ugyanakkor számos tekintetben kevés a remény arra, hogy ott ma is működő élettel találkozzunk. A Mars „rozsdás”, ősi, nyugodt felszínével, lanyha, egyensúlyban levő légkörével eléggé valószínűtlen helynek látszik ahhoz, hogy ott az élet a földi értelemben virágozhasson. Ha létezik egyáltalán, akkor is éppen csak megmaradt, és nincs hatása a bolygó termodinamikai állapotára és a geokémiai körforgásra, mint nálunk a Földön. Ezzel ellentétben a Magellan szonda az 1990-es évek elején feltárta, hogy a Vénusz felszínét az elmúlt egymilliárd év folyamán is vulkáni tevékenység alakította. Ez a folyamat táplálja a kéntartalmú felhőket is, kémiailag termékeny, nem-egyensúlyi légkört tartva fenn. Így hát a Vénuszon igazán reménytelen vállalkozás lenne fosszilis életnyomok után kutatni. Mindazonáltal a folyamatos geológiai tevékenység és az agresszív légkör akár valamilyen formájú, ma élő organizmusok otthona is lehet, amelyeket mi nem tudunk ugyan elképzelni – de a természet talán igen!

(vége)