Európai mozaik – 2022. szeptember (2. rész)
(Rovat: Európa igáslovai a világűrben, Kis űreszközök nagy szerepe , Artemis - 2022.10.09 06:15.)

Sorozatunk második részében hordozóeszközökről és az Artemis-program néhány európai vonatkozásáról lesz szó.

Hordozóeszközök

Elvileg szabad az út a spanyol PLD Space kisméretű, többször felhasználható rakétaszondájának első, szuborbitális repülése előtt. A bejelentésre azután került sor, hogy a cég szeptember 15-én sikeres, 122 másodperces statikus hajtóműpróbát (égetést) hajtott végre terueli (Spanyolország) tesztlétesítményében (képünkön). A mostani, teljes repülési időtartamot szimuláló égetést korábban már megelőzte egy-egy (szintén sikeres) 5 és 20 másodperces teszt. A jelenlegi elképzelések szerint a Miura-1 nevű rakéta első űrugrására legkorábban decemberben kerülhet sor a délnyugat-spanyolországi El Arenossilo Indítóközpontból.

A PLD Space jelenleg két rakétán dolgozik:

• A Miura-1 rakétaszonda maximum 100 kg tömegű kísérleti eszközt lesz képes 150 km-es magasságba juttatni, repülése közben 4 perc súlytalansági környezetet biztosítva. A 12,7 m magas, 70 cm átmérőjű és 2550 kg induló tömegű egyfokozatú rakéta újra felhasználható. A hordozóeszközt egyetlen (saját fejlesztésű) TEPREL-B nevű, kerozinnal és folyékony oxigénnel működő hajtómű tolja.
• A 29,4 m magas, 180 cm átmérőjű, 32 t induló tömegű, változattól függően két- vagy háromfokozatú Miura-5 már Föld körüli pályára juttathat műholdakat. Alacsony (LEO) pályára akár 900 kg, míg napszinkron pályára max. 450 kg össztömegben lehet gondolkodni. Az első és a második fokozatban is majd a TEPREL-B bázisán kialakított hajtóművek fognak üzemelni. Az elsőben öt, míg a másodikban egy. A Miura-5 első repülésére legkorábban 2024-ben, a másodikra pedig a 2025-ben kerülhet sor. A hordozóeszköz a tervek szerint egy jelentős részben újra felhasználható rakéta lesz. Repüléseire Kourou-ból fog sor kerülni, ahol a CNES és több rakétaépítő magáncég (pl. a PLD Space is) közösen fognak kialkítani „kisrakétás, kereskedelmi” összeszerelő és indítóhelyet.

A párizsi Nemzetközi Asztronautikai Kongresszus (IAC) alatt jelentette be az Arianespace, hogy több évre szóló keretszerződést kötött a S.A.B.-LS nevű vállalattal, annak érdekében, hogy közösen teljes körű kisműholdas indítási szolgáltatásokat nyújthassanak. A szerződés értelmében a S.A.B.-LS Csehországban lévő cége (S.A.B. Aerospace s.r.o., Brno) biztosítja az Arianspace rakétáival indítandó CubeSatok és űrkísérletek végső ellenőrzését és integrálását az SSMS Dispenserre (képünkön). Mint arra olvasóink talán emlékeznek, az eszköz a Vega rakéta VV16 repülésén mutatkozott be, és azóta már máskor is használták. Miután a CubeSatok piaca folyamatosan nő, ez komoly piaci lehetőség a Vega rakéták számára. Ugyanakkor egy nagy és bürokratikus vállalat számára, mint az Arianespace, ezek kezelése bonyolult, tehát kockázat is. Ezzel szemben egy kisvállalkozás – és maga az SSMS Dispenser – képes a kisműholdas egyetemek és vállalkozások (valamint hardvereik) által elvárt rugalmasság és gyorsaság garantálására.

A kozmikus szállítási szolgáltatásokat nyújtó Spaceflight és a hordozórakétát fejlesztő Rocket Factory Augsburg (RFA) együttműködési szerződést írt alá az IAC-n. Ennek értelmében a Spaceflight a jövőben elhelyezheti a Sherpa OTV-t, illetve különféle „potyautasokat” az RFA rakétáin.

Az RFA jelenleg fejleszti a 30 méter magas, három fokozatú RFA ONE rakétát (képünkön), mely akár 1350 kg-nyi terhet juttathat Föld körüli pályára. A cég tervei ambiciózusok. Amikor a gyártás felfut, évi 50 (!) rakétaindítással számolnak. A Spaceflight Sherpa nevű kombinált műholdhordozója és végfokozatának alaptípusa, a kémiai hajtóműves Sherpa-LTC legutóbb szeptember elején repült a SpaceX Falcon-9 Starlink 4-20 start során. Az első RFA-Spaceflight közös repülésre legkorábban 2024 közepén kerülhet sor.

Artemis Szeptember 19-én szintén az IAC-n került sor arra a találkozóra, melyen Bill Nelson, a NASA, és Josef Aschbacher, az ESA vezetői írtak alá közös nyilatkozatot a Hold kutatása kapcsán.

A dokumentum további európai szerepvállalást tesz majd lehetővé a NASA-vezette Artemis-programban. A szerződés részleteit az ESA novemberi miniszteri találkozójára készítik elő a következő 3 évi források biztosítása érdekében. Természetesen a legfontosabb elemek már az IAC-n ismertté váltak.

Az anyag pontosítja az európai lehetőségeket néhány tervezett projektben. Ezek szerint az ESA három űrhajóst reptethet az Artemis korai szakaszában. Ezek közül egy-egy fő repülése szinte biztosan a két európai nehézmodul (I-HAB lakómodul és ESPRIT hajtóműves és energetikai modul) üzemanyag-utántöltő elemének indításához, illetve felkapcsolásához, – azaz az Artemis-4-hez és Artemis-5-höz – kapcsolódik majd. A harmadik személy repülésének azonosítója még kérdéses.

[Az Artemis-1 személyzet nélküli Hold körüli SLS/Orion/ESM repülési próba lesz. Az Artemis-2-ben 4 fős személyzet repülhet Hold körüli pályán. Az Artemis-3 lenne az első holdraszállás, melynek során az első színes bőrű amerikainak, és az első amerikai nőnek kell eljutnia a felszínre. Az Artemis-2 esetében egy helyet már „kiadtak” egy (ma még meg nem nevezett) kanadai űrhajósnak. Az Artemis-2 és az Artemis-3 esetében viszont nem világos, hogy lesz-e lehetőség európai és/vagy japán űrhajós repülésére.]

A dokumentum megerősíti a szándékot, hogy Európa további projekteket tervez:

• Moonlight: Hold körüli pályán keringő űreszközök, melyek más Hold körüli, illetve felszíni eszközöknek biztosítanak kommunikációs és navigációs szolgáltatásokat.
• European Large Logistics Lander: Ahogy a neve is mutatja, ez egy nagyméretű, nehéz, autonóm teherszállító leszálló rendszer, mellyel utánpótlást lehet juttatni a Holdon dolgozó személyzeteknek.

Az ESA reméli, hogy a fenti projektek további helyeket biztosíthatnak európai asztronautáknak az Artemisben, beleértve azt is, hogy előbb vagy utóbb egy „kontinenstársunk” lába érinthesse a Hold felszínét!