Az európai űrtevékenység (7. rész): Megalakul az ELDO és az ESRO
(Rovat: Európai űrpolitika - 2003.02.14 16:16.)

Hazánk várhatóan 2004-ben az Európai Unió tagja lesz, s a tárgyalások jelenlegi állása szerint néhány éven belül az Európai Űrügynökséghez (ESA) is csatlakozhatunk. Sorozatunkban az európai űrkutatás történetével ismerkedhetnek meg az ŰRVILÁG Olvasói. Sorozatunk mostani részében megismerkedünk az ELDO és az ESRO megalakulásával.

Az ELDO (European Launcher Development Organization – Európai Hordozórakéta Fejlesztő Szervezet) létrejöttéhez vezető szerződést 1962 áprilisában kötötte meg a hat európai ország és Ausztrália. Feladata volt az Europa hordozórakéta kifejlesztése. Az ELDO célul tűzte ki, hogy a közös hordozóeszközt békés céllal, a kereskedelemben is felhasználhassák. Így a kereskedelmi indításokat tekintve utolérhetnék az Egyesült Államokat. Az ELDO-szerződés 1964. február 1-jén lépett hatályba.

De mit indítsanak az új rakétával? Melyik ország műholdját? Az országok tovább versenyezzenek a műholdak terén? Ilyen és ehhez hasonló kérdések fogalmazódtak meg már Harold MacMillen brit miniszterelnök (képünkön) javaslattétele óta. Nyugat-Európa 1962-ben végül döntött: nem versenyeznek egymással sem a műholdak, sem a hordozórakéták terén. Ehelyett együttműködnek az űrkutatásban, olyan mesterséges égitesteket és olyan rakétákat építenek, melyekbe minden szerződő ország beleadja azt, amit lehetőségei engednek. Így a még csak tervasztalon létező ELDO-program kiegészült egy átfogóbb európai űregyüttműködéssel.

1962 áprilisában nemcsak közös rakétaépítésről határoztak, hanem létrehozták az első európai űrhivatalt, az ESA elődjét, az ESRO-t (European Space Research Organization – Európai Űrkutatási Szervezet). Az ESRO-hoz 1962-ben olyan államok is csatlakoztak, akik a rakétaépítésből nem tudták vagy nem akarták kivenni részüket, de a közös űrkutatásban láttak fantáziát. Az 1964-ben hatályba lépett, eredetileg rakétaépítés végett, de közös műholdak kifejlesztésére is életre hívott, az ELDO-programot magába foglaló ESRO tagjai így Belgium, Dánia, Franciaország, Hollandia, Nagy-Britannia, Nyugat-Németország, Olaszország, Spanyolország, Svájc és Svédország lettek, míg Ausztria, Írország és Norvégia későbbi döntés végett megfigyelői státuszt kapott.