Jó, ha tudjuk, mi az a Space 4.0
(Rovat: Európai űrpolitika, Nyereség a kontinensnek - 2016.01.25 07:15.)

Az ESA főigazgatója január 15-én évindító sajtótájékoztatót tartott. Az esemény hagyományosnak mondható, de Jan Wörner (ebben is) újdonságokkal is meglepte az újságírókat.

Jan Wörner, az Európai Űrügynökség (ESA) nyáron hivatalba lépett főigazgatója január 15-én tartotta évindító sajtótájékoztatóját. (Kép: ESA / S. Corvaja)

Jan Wörner tavaly nyáron vette át a főigazgatói tisztséget a 12 évig hivatalban volt Jean-Jacques Dordaintől. A hagyományos témák, így az ESA elmúlt évi munkája és az idei tervek a Dordain-korszakban megszokottnál kisebb súllyal szerepeltek. A sajtótájékoztató első részében kissé filozofikus hangvételű, stratégiai kérdésekkel foglalkozó előadást tartott. Tekintettel arra, hogy Magyarország belépése már a Wörner-korszakra esik, nem haszontalan, ha megismerkedünk a főigazgató stratégiai elképzeléseivel.

(Kép: ESA / S. Corvaja)

Bevezetőjében tényként közölte, hogy az ESA-nak immár 22 tagja van, de még csak meg sem említette, melyik két országgal bővült tavaly a szervezet. Ugyancsak tényként közölte, hogy igazgatói szinten jelentős szervezeti és személyi átalakításokat hajtott végre az ESA vezetésében. Részleteket nem említett, portálunkon viszont annak idején tájékoztattuk erről olvasóinkat.

Az ESA tevékenységének és szervezetének egyesített vázlata.

Az ESA és a 10 igazgató tevékenységét öt nagy csoportba sorolta. Az űrtechnika alkalmazásai három nagy területet foglal magába, a földmegfigyelést, a navigációt és a távközlést. A következő nagy terület a tudomány és felfedezés, vagyis a tudományos kutatás és az „exploration”, mely utóbbi a bolygókutatást és az emberes űrrepülést is magába foglalja. Az űrszállítás (space transportation) nem más, mint a hordozórakéták fejlesztése. A tevékenység további területei a technológiafejlesztés és működtetés, üzemeltetés (két igazgató irányítása alatt), valamint az adminisztráció. Utóbbit is két igazgató irányítja, egyikük a belső ügyekért (személyzeti és pénzügyek) felel, a másik pedig a szerződéskötésekért, az ipari kapcsolatokért, iparpolitikáért.

Ezután részletesen kifejtette, mit ért az előadása címében is szereplő „Space 4.0” felfogáson. Az ipar fejlődésével vont párhuzamot, ahol az ipar 1.0 szintjének lényegében az ipari forradalom korát tekinti, 2.0 szint a tömegtermelés és az elektromos energia használata, 3.0 az elektronika alkalmazása és az automatizálás. Az ipar 4.0 korszakának jellemzője a hálózatok (internet) a termelésben, beleértve a gép-gép kapcsolatokat, illetve a szolgáltatási hálózatokat, továbbá ide tartoznak az okos gyárakra vonatkozó elképzelések. Ennek analógiájaként az űrtevékenység 1.0 korszakának a csillagászati kutatás korát tekinti (nemes egyszerűséggel hozzácsapva az asztrológiát is), a 2.0 az űrverseny kora, a 3.0 pedig az űrbeli együttműködés ISS-szel fémjelzett korszaka. A „Space 4.0” korszak jellemzője ezzel szemben az űrtevékenység és a társadalom kölcsönhatása, az aktív űrkutató (űreszközöket készítő) nemzetek növekvő száma, az űrtevékenység kereskedelmivé válása, vagyis az ipar és az űrügynökségek egyre nagyobb szerepe. Fontos még az űrtevékenység eredményeinek hasznosulása más területeken (a spin-off, illetve ennek párjaként a spin-in, tehát más területek eredményeinek hasznosulása az űrtevékenységben), végül a magántőke szerepe egészen az űrturizmus megjelenéséig.

A „Space 4.0” korszak Wörner szerinti értelmezése.

A „Space 4.0” működésére ezúttal is a dzsesszből ismert örömzene példáját hozta fel példának (lásd korábbi cikkünket), ahol a kollektív zenélésre, a zeneszerző, a zenekar tagjai és a közönség közti kölcsönhatásra, együttműködésre fektette a hangsúlyt. Az űrtevékenység esetére lefordítva ez a tudománnyal, az iparral, a politikával és a társadalommal való szoros kapcsolatot jelenti.

Az ESA vállalja a „Space 4.0” korszak kihívásait, ezért kapcsolatot teremt a tudományon és az iparon kívül a politika és a társadalom felé is.

Kitért Európára vonatkozó gondolataira is. Bevallotta azt is, hogy személyes vágya az EU Európai Egyesült Államokká fejlődése, de tudatában van, hogy ezt a felfogást egy sor ország nem teszi magáévá. Vigasztalásul elmondta, hogy az űrtevékenység területén szerinte már megvalósult az egységes Európa, a „United Space in Europe”. Az ESA szorosan együttműködik az európai szakmai szervezetekkel, így például az EUMETSAT-tal vagy az Európai Déli Obszervatóriumokkal (ESO). Legfontosabb partnere azonban az EU, amellyel jelenleg a két legjelentősebb alkalmazási programot, a Galileót és a Copernicust valósítja meg.

Jan Wörner erősen megkérdőjelezett ábrándja, az alsó sorban a realitással: legfontosabb európai szervezetek, amelyekkel az ESA ténylegesen együttműködik.

Az ESA programjainak újszerű, de a költségvetési adatok ismeretében reális csoportosítása. A kötelező programokban az ESA minden tagállama részt vesz, az önkéntes programokban csak az adott programba befizető országok. A két „klasszikus” program mellett harmadikként megjelennek az EU-val közösen megvalósított űrprogramok, amelyekben az Európai Bizottság a partner.

Csak az általánosságok szintjén maradva beszélt az ESA egész világra kiterjedő nemzetközi kapcsolatairól. Végül elmondta, hogy hivatalba lépése után megkérdezte minden tagállam küldöttségvezetőjét, hogy országa számára mi a legfontosabb az ESA-ban, az ESA-tagságukban. A kapott sokféle választ rendszerezve és elemezve azt a következtetést szűrte le, hogy az egységes európai űrprogram létezését minden ország fontosnak tartja. Ezt követően a legtöbben legnagyobb súllyal azokat a „nagy programokat” említették, amelyek megvalósításához egy ország kevés, összefogva viszont elérhetők a nagyszabású célok is. Emellett a főigazgató a tagállamok véleménye alapján megpróbálta felállítani az ESA programjainak fontossági sorrendjét. Következtetése szerint minden program egyformán fontos a tagországoknak, az eredmény legalábbis viszonylag egyenletes és egyöntetű támogatottságot mutat.

A főigazgató közvélemény-kutatása szerint a tagállamok képviselői így ítélik meg az ESA programjainak fontossági sorrendjét (az elérhető maximális pontszám 69, minden ország minden programot 0 és 3 közötti fontosságúnak minősíthetett). Wörner értelmezése szerint a tagállamok minden programot szinte egyformán fontosnak tartanak. Látható azonban, hogy a fontosak között is vannak fontosabbak...

A főigazgató ezután tért rá az elmúlt év eseményei és az idei tervek ismertetésére, ezt cikkünk folytatásában foglaljuk majd össze.