Svéd műszer a Marsra
(Rovat: ExoMars, Űrszondák a Marsnál - 2019.03.23 07:15.)

Az ExoMars 2020 felszíni platformján 13 tudományos műszer működik majd, köztük két európai. Az egyikről részletes ismertetés hangzott el az ENSZ-ben, de bolygóvédelmi összefüggések is felmerültek.

Amint arról korábbi cikkünkben beszámoltunk, az ENSZ Világűrbizottságának Tudományos és Technikai Albizottsága (COPUOS STS) 2019. február 11–22. között Bécsben tartotta 56. ülésszakát. Az ülésszakon „Az űridőjárás és a kis műholdak” témájú szimpóziumon hat, az ülésszak egyes napirendi pontjaihoz kapcsolódóan további 62 szakmai előadás is elhangzott. Ígéretünknek megfelelően ezek közül néhányat részletesen is ismertetünk, a többit az érdeklődők az ülésszak honlapján tekinthetik meg.

A Mars kutatásához kapcsolódóan két előadást is tartott az észak-svédországi Luleå Műszaki Egyetemének professzora, Javier Martin-Torres, aki az ESA 2020-as ExoMars küldetésén belül a leszállóegységre kerülő HABIT kísérlet vezető kutatója, egyik előadásában ezt a kísérletet mutatta be. Mivel portálunkon a küldetés kapcsán többnyire a legutóbb Rosalind Franklinnek elkeresztelt marsjáróval foglalkoztunk, érdemes az elhangzott előadástól függetlenül magát a leszállóegységet is bemutatni, mert arra is kerülnek tudományos műszerek: a platform 827,9 kg tömegéből 45 kg-ot tesz ki a 13 műszer.

Az ExoMars 2020 küldetés marsjárója legördül a szállító platformról. Utóbbi nem csak a szállításról gondoskodik, tudományos műszerek is működnek majd rajta. (Kép: Thales)

Köztudott, hogy az ExoMars valójában nem csak az ESA, hanem az ESA és Oroszország közös vállalkozása, amelyben utóbbit a Roszkoszmosz és az Orosz Tudományos Akadémia Űrkutatási Intézete (IKI) képviseli. Az orosz partner készíti a leszállóplatformot és az azon elhelyezett műszerek többségét, de néhány berendezést belga, svéd, finn, spanyol és cseh közreműködők készítenek. A műszerek és a kutatásvezetők teljes listája a lenti linken olvasható. A platform műszereinek fő kutatási feladata a légkör és a leszállóhely éghajlatának vizsgálata. Emellett vizsgálják a felszín alatti vizeket, az illékony anyagok cseréjét a felszín és a légkör között, valamint a sugárzási környezetet. Geofizikai vizsgálataikkal a bolygó belső szerkezetének jobb megismeréséhez kívánnak hozzájárulni. Az ESA 2015-ben hirdetett pályázatot a műszerek készítésére, amelynek eredményeképpen két önálló európai műszer készülhet, további négy európai eszköz pedig az orosz kísérletekbe „társul be”. A két önálló európai műszer a LaRa rádiótudomány kísérlet (V. Dehant, Belga Királyi Obszervatórium) és az említett HABIT (F.J. Martin-Torres, Luleå Műszaki Egyetem, Svédország). A LaRa kísérlet célja a Mars belső szerkezetének feltérképezése, illetve a bolygó forgásának és orientációjának pontos monitorozása. Ehhez a felszíni platform és a Föld közötti, kétirányú rádióforgalmazás frekvenciájának Doppler-eltolódását vizsgálják. A pontos mérésekkel reményeik szerint ki tudják mutatni a bolygó tehetetlenségi nyomatékának a sarki jégsapkák anyagának szublimációja következtében fellépő változásait.

Az ExoMars 2020 egyik európai kísérlete, a HABIT Svédországban, a Luleå-i Műszaki Egyetemen készül

Visszatérve az ENSZ Albizottságában elhangzott előadásra, Martin-Torres a másik önálló európai kísérletet, az általa vezetett HABIT-ot mutatta be. A HABIT a marsi légkörben található vízpára mennyiségét méri, emellett követi a felszín és a légkör hőmérsékletének napi és évszakos ingadozásait, valamint feltérképezi az ibolyántúli sugárzási környezetet. Ezeknek a lakhatóság szempontjából fontos paramétereknek a mérésére utal a műszer teljes neve: HabitAbility: Brines, Irradiation, and Temperature. Az előadó kiemelte, hogy ez lesz az első olyan európai kísérlet a Marson, amely a helyi erőforrások majdani hasznosítását célozza (ISRU, In-Situ Resource Utilization). A HABIT különböző sók segítségével naponta 5 milliliter vizet próbál kivonni a Mars légköréből, de ez a mennyiség akár 25 milliliterre is növelhető. Ha az eljárás működik, akkor ugyanezt nagy léptékben elkészítve felhasználható az elképzelt Mars-expedíciók legénységének ellátására. A kutatók becslése szerint a későbbiekben egy marsi év alatt akár 50 liter víz is kinyerhető a légkörből. A HABIT egy másik tartályában marsi port gyűjtenek, hogy megvizsgálják a légköri por mennyiségének évszakos változását.

A Mars felszínén csak akkor működhetnek majd telepek, ha maximálisan kihasználják a helyi erőforrásokat. Ennek első európai előkísérlete a HABIT

Martin-Torres másik előadásában a Mars kutatásával kapcsolatos gondolatokat vetett fel, amelyeket egy tavaly novemberben Luleå-ban tartott nemzetközi konferencián vitattak meg. A résztvevők egyetértettek abban, hogy jelenleg a Mars-kutatás aranykorát éljük. (Különös megállapítás, eszerint arra számítanak, hogy a Mars kutatásának intenzitása a jövőben csökkenni fog? – B.E.) Megállapították, hogy a Holdon és a Marson egyaránt folytatni kell az ISRU típusú kísérleteket, miközben keresni kell a biomarkereket, azaz az egykori életre utaló jeleket. Ugyanakkor elmondta, hogy ha az élet nyomait kutató küldetések negatív eredményt adnak, az valójában nem rossz hír, hiszen akkor szabaddá válik a pálya az emberes Mars-kutatás előtt. (A kijelentést persze meg is fordíthatjuk: addig nem szabad embereket küldeni a Marsra, amíg az automaták nem győződtek meg teljes bizonyossággal arról, hogy még a legegyszerűbb életformák sem fordulnak elő a Marson, ami meglehetősen kemény feltétel. – B.E.) Ezzel kapcsolatban az ENSZ Világűrbizottságában történő megvitatásra ajánlotta a bolygóvédelem (planetary protection) kérdéskörét. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta a nemzetközi együttműködés fontosságát a Marsról hozandó minták kezelése esetén. Feltette a kérdést, hogyan reagálna az ENSZ, ha sikerülne valamelyik küldetésnek az élet nyomaira bukkanni a Marson. Az előadó kifejtette, hogy a Holdon és a Marson telepek létrehozásának jogi kereteit az ENSZ-nek kellene megalkotnia.