A CIA jelenti: orosz űrhajós készül a világűrbe
(Rovat: Gagarin 50 - 2011.03.24 10:15.)

Egy kémdosszié szerint újabb vereséget mérhetnek Amerikára az oroszok az űrben.

Time Magazine, 1961. március 24.

Ritka alkalom, amikor hírszerző szolgálatunk a sajtó számára szolgál hírforrásként, most mégis ez fordult elő. Az „Űrhajós-Szputnyik-akta” több hírszerzési jelentése jutott lapunk birtokába az orosz űrtevékenységről. Alan Dulles szervezete Gary Powers U-2-esének Szverdlovszk melletti lelövése óta kevés információval bírt a Szovjetunió rakétaprogramjáról, ám az azóta újjászervezett hírszerzési csatornák kiépülése és munkába állása megdöbbentő információkat szállított. A hírszerzés gyengélkedése miatti „hírszünetben” a szovjetek egy ember űrbe bocsátásának küszöbére jutottak.

Március 9-én egy szovjet szonda, a Szputnyik-9 (orosz nevén a Korabl-Szputnyik-4) látszólag jelentéktelen útját érzékelték radarállomásaink, egy mindössze egyetlen Föld körüli fordulatos útra küldték fel az oroszok mesterséges holdjukat. Azokban az időkben, amikor már a Holdat is elérték szondáink, vagy hónapokig keringenek a Föld körül, nem tűnt nagy tettnek egy egyetlen fordulatos repülés. Azonban már a Szputnyik orosz neve is árulkodó, hogy itt valami érdekes dolog készülődik: a Korabl-Szputnyik szó szerinti fordításban hajó-űrszondát jelent. Ha egy cseppet keverünk a szavak sorrendjén, a szó szerinti fordítás titkot fed fel: hajó-űrszonda = űrhajó-szonda. Ám ahogy egy Bajkonurban dolgozó ügynök jelentése leírja az űreszközt, az egész más fénybe helyezi a történteket. A Szputnyik-9 ugyanis nem volt más, mint a szovjetek emberes űrhajójának automata üzemmódban felbocsátott tesztpéldánya!

Részlet az egyik jelentésből:
A Szputnyik-9 (Korabl-Szputnyik-4) egy új szatellit-sorozat újabb tagja, amelyet ember szállítására terveznek. A hatalmas, 4500-5500 kg tömegű szerkezet két részből áll: egy gömb alakú és egy kúp alakú szekcióból. Előbbi vélhetően az embert szállító kabin, utóbbi pedig a hajtóműveket és az üzemanyagot fogadhatja magába. Az űrhajó kialakítása többcélú felhasználásra utalhat (ember szállítására és/vagy kamerák űrbeli működtetésére), azonban a gömb alakú rész hőpajzs-védelmének kiépítése és hermetikus kialakítása egyértelműen utal az emberes felhasználás szándékára. A „kabin” geometriai méretei – 2,1-2,3 méter – szintén emberi utasra utalnak.

Ugyanezen ügynök néhány nappal későbbi jelentése:
A mai napon elstartolt a Szputnyik-9 (Korabl-Szputnyik-4). A korábbi Szputnyik hordozórakéták továbbfejlesztésével létrejött R-7 8K72K jelzésű rakéta sikerrel juttatta az űrbe a 4700 kg tömegű kabint. Az indítóállásban dolgozó informátor szerint egy érzékelőkkel felszerelt bábu (Ivan Ivanovics ragadványnévvel) egy Csernuska (Kormi) nevű kutya, továbbá egerek, tengerimalacok utaztak rajta. A kabin sikeresen visszatért az űrből egy Föld körüli fordulatot követően, és az élőlények sértetlenek voltak.

És egy másik ügynök jelenti Moszkvából:
Birtokomba került egy „Szigorúan bizalmas” jelzésű irat, amely az „Űrpilótákkal szemben támasztott követelményrendszer” címet viseli, szerzője Szergej Koroljov ezredes. Eszerint a szovjet légierő pilótái között olyan jelölteket kell találni, akik 25-30 életévük között vannak, nem magasabbak 175 centiméternél és nem nyomnak többet 72 kilogrammnál. „Cosmonaut” fedőnevű kapcsolatom jelentette, hogy az 1959-es évben széles körű válogatás zajlott a légierő vadászpilótái körében és a program vezetésével megbízott Nyikolaj Kamanyin tábornok és Koroljov végül 6 pilótát válogatott ki űrhajóskiképzésre. Konsztantyin Versinyin marsall, a légierő parancsnoka pedig parancsba adta egy űrhajóskiképző akadémia titkos felállítását. Megítélésünk szerint 1 éven belül küszöbön áll egy szovjet pilóta világűrbe juttatása.

Nos a fenti három jelentés alapján nem kell magasan képzett titkosszolgálati elemzőnek lennünk, hogy összerakva az információkat (ad 1: elkészült egy ember szállítására alkalmas űreszköz, ad 2: élőlényekkel ki is próbálták, ad 3: űrhajósjelölteket toboroznak) kijelenthessük: a hamarosan egy szovjet űrhajós startol az űrbe.

Nekünk most nincs más, mint a remény, hogy a NASA ezúttal nem alszik, és a Mercury Projekttel megelőzzük az oroszokat. Nem kéne úgy járjunk újra, mint a Szputnyikkal ’57-ben. Csúf vereség lenne.

Béla Dancsó

következő rész >>