Halál az oxigénkamrában, leszállás hóviharban
(Rovat: Gagarin 50 - 2011.04.08 08:15.)

A szovjetek űrprogramja megállíthatatlanul dübörög előre, a nehézségek sem gátolják őket.

Time Magazine, 1961. április 8.

Újabb értesülések érkeztek a szovjet űrprogram háza tájáról, ezúttal is magát megnevezni nem kívánó CIA forrásunktól. Eszerint – a látszólagos sikerek ellenére – a szovjeteknél sem megy minden úgy, mint a karikacsapás, az ő űrprogramjuk is problémákkal küszködik. A napokban például egy balesetben meghalt egy személy.

Lássuk a jelentést: „1961. március 26. Moszkva. Valentyin Bondarendko alhadnagy, az egyik szovjet űrhajósjelölt meghalt egy teszt során. A korábban kiválogatott 20 űrhajósjelölt az alapkiképzésüket követően speciális kiképzésekben, felkészülésekben vesz részt 1960 májusa óta, ennek egyik eleme volt egy hosszú időtartamú – elsősorban pszichológiai célú – teszt, amelyben 15 napot kellett egy hermetikus oxigénkamrában eltölteni a jelölteknek. A teszt már 10 napja folyt, amikor Bondarenko vigyázatlansága és az oxigénes környezet balesetet okozott. A jelölt éppen túlesett egy orvosi kísérleten és hozzákezdett a testére erősített biomed szenzorok tapaszainak eltávolításához. A műveletben alkoholos vattával tisztította a ragasztó nyomait a testéről, majd vigyázatlanul elhajította azt, véletlenül éppen egy elektromos melegítő berendezésre, amelyen azonnal meggyulladt. A kamrában nem levegő, hanem 50 %-os oxigénkoncentrációjú gázkeverék volt jelen, ettől az égés rendkívül hevesen zajlott le. A tűz miatt a belső nyomás rendkívüli módon megnövekedett, a kamra ajtaját emiatt fél óráig nem lehetett kinyitni. A bent tartózkodó Bondarenko belehalt égési sebeibe.”

A sajnálatos haláleset pontosan illik abba a képbe, amit múlt heti számunkban vázoltunk fel, emberek készülnek a Szovjetunióban egy különleges repülésre, a világűrben. A hermetikus kamra oxigénlégkörrel nem lehet más, mint egy űrhajó-szimulátor. A haláleset persze nem használ a tesztek előrehaladásának, ám semmiképpen nem akadályozza meg azt.

Egy másik jelentés a napokban az űrben járt Korabl-Szputnyik-5 szatellit leszállásának viszontagságairól szól: „1961. március 28. Bajkonur. A Korabl-Szputnyik-5 1961. március 25-i repülését félsikerű mentés kísérte. A műhold visszatérő kabinja egy hóviharban ért földet, a leszállási pont meghatározása órákig nem sikerült az irányításnak. Később közel 24 óra kellett a kutató-mentő szolgálatoknak megtalálni a kabint, akkor is csak a helyi lakosok segítségével sikerült, akik végül egy lovas szánnal vitték a leszállási pontra a kutatócsapat tagjait. A helyiek körében suttogó propaganda indult, hogy a kabinban egy mozdulatlan alak feküdt, valószínűleg egy súlyosan sérült, vagy halott űrhajós. Szputnyik-1 fedőnevű ügynökünk értesülése szerint a kabinban talált alak egy mérőbábu volt. A mentés nehézségei ellenére a kabinban levő élőlények egészségesen tértek vissza a Föld körüli útról.”

A fenti szovjet problémák szakíróink szerint csak kevéssé hátráltatják a programot, bár sürgős megoldást kell találni a kutatás-mentés hiányosságaira. Mégis a legfőbb üzenete ezeknek a híreknek, hogy mennyire sok szálon futó, erőteljes az az erőfeszítés, amellyel a szovjetek az emberes űrprogramjukat bonyolítják. Félő, hogy a nagy erőfeszítést tényleg siker koronázza, és ismét legyőznek minket.

Béla Dancsó

<< előző rész --- következő rész >>