Helyzetjelentés a két félrecsúszott műholdról
(Rovat: Galileo, Navigáció és térképészet - 2014.09.01 07:15.)

Az európai Galileo navigációs műholdrendszer 5. és 6. tagja a tervezettől eltérő pályára került. Mit lehet most tenni?

A Galileo végső kiépítési fázisa (Full Operational Capability, FOC) augusztus 22-én szerencsétlenül kezdődött. A már pályán levő és működő négy, a kezdeti kipróbálási fázist (In-Orbit Validation, IOV) képviselő műholdhoz csatlakozott volna a legújabb kettő. A start Kourouból egy orosz Szojuz hordozórakétával rendben indult. A két űreszköz Föld körüli pályára állt, de mint rövidesen kiderült, nem a tervezettre. A hordozórakéta ugyancsak orosz gyártmányú Fregat végfokozata a jelek szerint nem működött megfelelően, egyes hírek szerint szoftverhiba miatt. A műholdak nem kapták meg azt a perdületet sem, amivel biztosítható, hogy a lassú forgás révén minden oldalukat egyenletesen érje és melegítse a napfény. A hőmérsékleti stabilitás hiányában kezdetben egy sor fedélzeti rendszer működésével gondok léptek fel. A hiba pontos okának, részleteinek kiderítésére az indítást végrehajtó Arianespace vállalat, az Európai Űrügynökség (ESA) és az Európai Bizottság egy nyolctagú vizsgálóbizottságot kért fel, akik a remények szerint gyorsan, már szeptember 8-áig elkészítik jelentésüket.

Egy Galileo FOC műhold a Föld körül. (Fantáziakép: ESA / J. Huart)

Jelenleg a műholdak üzemképesek, mindkettőn sikerült kinyitni az energia-ellátást biztosító napelemtáblákat. Az ESA darmstadti központjában (European Space Operations Centre, ESOC) a földi irányítók ellenőrzésük alatt tartják az 5. és 6. Galileo műholdat, amelyek azonban a 23 500 km magas körpálya helyett egy 13 700 km és 25 900 km között változó magasságú, elnyúlt ellipszispályára kerültek. Ráadásul a pályasíknak az egyenlítői síkhoz képest mért hajlásszöge sem a névleges 55°, hanem csupán 49,8°. Ez a különbség első látásra nem tűnik nagynak, de a korrekcióhoz olyan sok energiára volna szükség, ami a végleges pálya tartására szolgáló finom manőverekre szánt nyolc kis fedélzeti hajtóművel és a rendelkezésre álló üzemanyaggal egyszerűen nem valósítható meg. A műholdak egyenként kb. 72 kg-nyi hajtóanyaggal indultak, ami nagyjából 12 évnyi működtetésüket tette volna lehetővé, ha helyes pályán kötnek ki. Az várható, hogy a mostani pálya alakját megpróbálják közelíteni a körhöz, a földközeli pont magasságának emelésével, de a hajlásszögön nem tudnak segíteni.

Elvileg elképzelhető, hogy ha a két, egyenként 40 millió euróba került műhold működőképes marad, akkor az általuk sugárzott navigációs jelek – valamilyen formában, korlátozottan – használhatók lesznek hely- és időmeghatározásra, esetleg tesztelési célra. Ehhez azonban változtatásokra volna szükség mind a földi kiszolgáló hálózatban, mind a műholdak által lesugárzott pályainformáció formátumában. Így sokan nem fogadnának rá, hogy ez bekövetkezik. Mindenesetre a háttérben folyik a munka: egyrészt a hiba kivizsgálása, másrészt az akár részleges „kármentés” lehetőségeinek átgondolása. Rövidesen talán mi is többet tudhatunk...

Magának a startnak a költsége közel 80 millió euró volt. A műholdakra nem kötöttek biztosítást, mondván, hogy folyamatosan gyártják a Galileo új űreszközeit, így ha baj történne, hamar érkezik az utánpótlás. A négy, 2011-ben és 2012-ben indított IOV műhold – amelyek közül egyébként egynek a működésével már gond volt – és az augusztusban startolt 5. és 6. űreszköz mellett a fővállalkozó német OHB System még 20 űreszköz legyártására rendelkezik érvényes szerződéssel. Mindez összesen 26 műhold, amelyek közül 3 máris elveszni látszik. A teljes globális lefedettséghez minimum 24 működő Galileo holdra lenne szükség, így az sem lenne meglepő, ha nemsokára újak gyártását határoznák el.

A teljes Galileo műholdkonstelláció 30 működő űreszközt számlál majd, amelyek közül 27 aktív és 3 tartalék. Ezek három pályasíkban elosztva keringenek a Föld körül, biztosítva a megfelelő lefedettséget – vagyis a helymeghatározáshoz szükséges számú műhold láthatóságát a horizont felett – minden helyen és minden időben. A már eddig is sokat csúszott kiépítés azonban most újabb késedelmet szenved. A tervek szerint a következő műholdpáros idén decemberben indult volna, ugyancsak Szojuz rakétával. Ezt a startot nyilván a jövő évre kell majd tolni, s emiatt természetesen csúsznak a további indítások is.