Brexit és a Galileo
(Rovat: Galileo, Európai űrpolitika , Navigáció és térképészet - 2018.07.05 07:15.)

A Brexit hatásai miatt Londonban felmerült egy saját, a Galileóhoz hasonló műholdas navigációs rendszer kiépítésére vonatkozó terv.

Ennek azonban van egy nagy szépséghibája: minden valószínűség szerint egyetlen alternatív verzió sem ér fel az Európai Unió (EU) programjához való ragaszkodáshoz.

Az Egyesült Királyság EU-ból történő közelgő távozása kapcsán kulcsfontosságú konfliktusként merül fel a londoni hozzáférés a Galileo titkosított részéhez. Az államilag szabályozott szolgáltatás (PRS, Public Regulated Service) például a hadsereg számára a tervezéshez és a robbanófejek pontos célba juttatásához szükséges. Az EU ugyanis kijelentette, kilépése után, harmadik országként Nagy-Britannia már nem férhet hozzá ilyen érzékeny adatokhoz.

Ez a közelmúltban arra ösztönözte Greg Clark gazdasági minisztert, hogy kijelentse: a kormány létrehoz egy munkacsoportot, amely kidolgozza az alternatívákat egy független műholdas navigációs rendszer kialakítására, a világelső brit szakértelemre és a virágzó űrszektorra alapozva. Egy olyan új brit rendszer létrehozásával való fenyegetés, amely a polgári célú helymeghatározási szolgáltatásokat hivatott biztosítani, miközben biztonságos adatokat szolgáltat a hadseregnek, nem okoz sok fejfájást Brüsszel számára.

„Teljesen értelmetlen” – nyilatkozta egy, a Galileo projekten dolgozó uniós tisztviselő a brit tervekről. „Ez egy függetlenségi nyilatkozat. Egy teljesen szükségtelen politikai nyilatkozat.” A Galileo egy – az Egyesült Államok globális helymeghatározó rendszerével (GPS) kompatibilis – brit alternatívájának kidolgozására irányuló kezdeményezés arra jött válaszul, hogy az EU elkezdte kizárni az egyesült királyságbeli vállalatokat a Galileóval kapcsolatos további szerződésekből. A Galileo katonai minősítésű adatainak vételére szolgáló egyik létesítményt pedig a közelmúltban költöztették el az angliai Swanwickből Madridba.

Brüsszel pedig – az Európai Bizottság által januárban küldött levél szerint – arra is kész, hogy Londont kizárja a PRS elérési köréből. „Ez a [PRS] jel nagyon robusztus, és garantálja, hogy krízishelyzetek idején is működőképes legyen a rendszer” – mondta az EU-tisztviselő. A nem uniós tagok hozzáférhetnek ugyan a PRS jelhez, ha megfelelnek bizonyos feltételeknek, de az uniós szabályok szerint biztonsági okokból, a katonai aspektusok miatt harmadik országok cégeit a fejlesztésekben való közvetlen részvételből kizárják.

„Itt az ideje, hogy elgondolkodjunk a Galileo programra vonatkozó együttműködés módosításáról, és az EU harmadik országokkal való együttműködésének módjáról hasonló esetekben” – mondta az Európai Bizottság szóvivője.

Négy Galileo műhold startja egy Ariane-5 rakétával Kourou-ból, 2016 novemberében. (Kép: ESA / Stephane Corvaja)

Veszélyben az Egyesült Királyság csúcstechnológiai ágazata

Az EU ezen tervei felzaklatták a briteket, a londoni miniszterek figyelmeztetnek arra, hogy Nagy-Britannia részvételének hiánya késleltetheti a Galileo műholdrendszer befejezését. A Galileo számára kulcsfontosságú szerződéseket korábban olyan vállalatoknak ítéltek oda, mint az Airbus égisze alatt működő Surrey Satellite Technology és az Astrium. Nagy-Britannia a Falkland-szigetek és Ascension területén Galileo földi megfigyelőállomásoknak is helyet ad. Londoni tisztviselők hangsúlyozzák, hogy a folyamatos együttműködés mindkét fél számára kölcsönösen előnyös.

Az Egyesült Királyság egyenrangú ipari részvétele és a Galileo államilag szabályozott biztonságos szolgáltatásához való hozzáférés hiányában az ország be kellene fejezze a részvételét a projektben – közölte a brit gazdasági minisztérium.

Míg az Egyesült Királyság a projekt 10 milliárd eurós költségének 12%-át fizette – annak ellenére, hogy kezdetben élénken ellenezte annak fejlesztését –, a brit vállalatok a Galileo beszállítói szerződések mintegy 15%-ával rendelkeznek. A Galileo szabályozott szolgáltatásával kapcsolatos szerződésekből való kimaradás azzal is együtt járhat, hogy aláássa a britek csúcstechnológiai ágazatát, miközben más, az űriparban aktív országokat, például Franciaországot hozza előnyös helyzetbe. A beszállítói szerződések és a magasan képzett szakemberek is elvándorolhatnak. Ha pedig Nagy-Britannia kilép a Galileóból, akkor veszélybe kerül a jövőbeli együttműködés az Európai Űrügynökséggel (ESA) is, és ez aláássa az Egyesült Királyság azon célkitűzését, hogy 2030-ra a globális űripar 10%-át irányítsa. Az Egyesült Királyság Űrügynöksége éves költségvetése kb. 387 millió font, melyből 289 millió font megy az ESA-hoz. Ez azt is jelenti, hogy a briteknek jelentősen meg kellene növelniük a finanszírozást, ha a saját navigációs rendszer most bedobott ötletét tényleg meg szeretnék valósítani.

A Galileo teljes kiépítettségében 30 műholdból álló konstellációja, három pályasíkban (közülük pályasíkonként 2-2 hold tartalék). (Fantáziakép: ESA / P. Carril)

Már négy globális lefedettségű navigációs műholdrendszer van pályán, a Galileo mellett az amerikai GPS, az orosz GLONASSZ és a kínai BeiDou. Az ötödik, brit változat megkezdéséhez évekig tartó fejlesztésre és milliárdos kiadásokra van szükség, mondta az EU tisztviselője. Christopher Newman, a Northumbria Egyetem űrpolitika professzora úgy fogalmazott, hogy a brit navigációs rendszer létrehozása egyfajta utolsó utáni megoldásként merülhetne fel, mintsem azonnali válaszcsapásként a tárgyalásokon. „Egy megállapodás [a folyamatos Galileo tagságról] lényegesen olcsóbb lenne” – mondta Newman. „Az űriparban rengeteg lehetőség van, amire érdemesebb lenne költeni ezt a pénzt, mintsem egy olyan rendszer másolatának létrehozására, amibe már komoly összegeket fektettünk.”

Egy teljes navigációs rendszer a globális lefedettséghez legalább 18 műholdat igényel, és a Galileo a tervek szerint, a biztonsági tartalékokat is beleértve 30 műholdat fog tartalmazni a teljes kiépítettség állapotában. „Nagy-Britannia nem igazán tárgyal jól Brüsszelben azzal, hogy azt mondja: rendben, kiépítjük a saját verziónkat” – mondta Bleddyn Bowen, a Leicesteri Egyetem űrpolitika oktatója. „Ez nem egy hihető lehetőség.” Egy olcsó alternatíva lehetne egy olyan kiegészítő rendszer kifejlesztése, mint a Japán és India által létrehozott rendszerek, illetve az Európai Unióban már használatos EGNOS (European Geostationary Navigation Overlay Service), amely az EU-ban már javította a GPS szolgáltatásait. Ez erősítené a meglévő jeleket, egy szerény műholdas jelenlét és földi létesítmények hálózatának köszönhetően, esetleg az Egyesült Királyság tengerentúli területein keresztül. Az Egyesült Királyságban már amúgy is működnek az európai EGNOS rendszer földi hálózatának részét képező létesítmények.