Hamarosan indul a Sentinel-1A
(Rovat: GMES - Copernicus, Katasztrófák ellen , Nyereség a kontinensnek - 2014.02.01 08:15.)

Február végén először Francia Guyanába, majd márciusban a világűrbe indul az európai műholdas földmegfigyelés új korszakát nyitó Sentinel-1A.

Az Európai Űrügynökség (ESA) és az Európai Unió (EU) közös Copernicus (régebbi nevén GMES) programjának első űreszköze a tervek szerint március végén állhat pályára Kourouból, egy Szojuz hordozórakétával. Egyelőre azonban még Európában van, az utolsó teszteket végzik rajta, és csak február 21-én indítják el a dél-amerikai starthely felé.

Az ESA filmes szimulációja segítségével virtuálisan körberepülhetjük a Sentinel-1A műholdat, amely kb. 700 km magasban, poláris napszinkron pályán kerüli majd meg a Földet, egy keringést mintegy 100 perc alatt végezve. (Animáció: ESA / ATG medialab)

Egyebek mellett a természeti erőforrásokkal való jobb gazdálkodás és a katasztrófák elleni hatékonyabb védelem igénye, a globális éghajlatváltozás hívta életre a Copernicus programot. Az alkalmazások alapja a sokrétű, pontos és gyors adatszolgáltatás. Ennek érdekében összesen hatféle típusú távérzékelő műholdat állítanak pályára az elkövetkező évek során. Mindegyik egy-egy speciális feladatot lát majd el. Különösen fontos, és alapvető szemléletváltozást jelent, hogy a Sentinel műholdas mérési adatok világszerte bárki számára ingyenesen és gyorsan hozzáférhetők lesznek. Így a műholdas földmegfigyelés folytathatja térnyerését a hétköznapi, operatív alkalmazásokban, a gazdaságban, ahelyett, hogy megmaradna alapvetően kutatási jellegű tevékenységnek.

A Sentinel-1A egy apertúraszintézis elvén működő radarberendezéssel (Synthetic Aperture Radar, SAR) lesz felszerelve. Alkalmazási területei közül például a tengeri olajszennyeződések és az úszó jég követése, a szárazföldön a felszínmozgások és a felszínborítás-változások meghatározása emelhető ki. Egyes természeti katasztrófák esetén a mentésben segíthetnek a radaros adatok. Az árvizeknél fontos, hogy az elöntött területek nagyságát ezzel módszerrel akkor is fel lehet mérni, ha a vidéket épp felhő borítja – ami az árvízhez vezető időjárási helyzetben igen valószínű. A műholdról kibocsátott, a felszínről visszaverődő, és a fedélzeten felfogott radarjelek ugyanis borult időben is áthatolnak a légkörön, sőt éjjel-nappal alkalmazhatók.

A Sentinel-1A fedélzetén egy lézeres adatátvivő berendezést is elhelyeznek. Ezzel a geostacionárius pályára kerülő európai adattovábbító műholdak várhatóan 2015-től kiépítendő rendszere (European Data Relay System, EDRS) tagjaival tud kommunikálni, nagy adatátviteli sebességgel. A módszer biztosítja a folyamatos elérést és a nagy sávszélességű adatforgalmat a gyorsan mozgó, alacsony pályás távérzékelő műhold és a földi állomások hálózata között.

A Sentinel-1 (ahogy a Sentinel-2 és -3 is) valójában egyszerre két azonos felszereltségű műholdat jelent. Most közülük az első, az A jelű áll pályára. A Sentinel-1B a tervek szerint 2015-ben követi. Onnantól még kedvezőbb lefedettséget biztosít a rendszer.

A 2,3 tonna starttömegű Sentinel-1A tesztelés alatt. (Kép: Thales Alenia Space)

Az elmúlt hónapokban a gyártás végső fázisában levő űreszköz a Thales Alenia Space római üzemében volt, most már a franciaországi Cannes mellett dolgoznak vele. A legutóbbi mechanikai tesztek során pontosan meghatározták a tömegét és a tömegközéppontját – ezt jó lesz tudni a pályán a manőverezéskor –, elvégezték az ilyenkor szokásos vibrációs és akusztikus próbákat, szimulálták a hordozórakéta utolsó fokozatától való leválást. A műholdnak majd át kell vészelnie ezeket a megpróbáltatásokat, ha azt szeretnék, hogy ne csak feljusson a világűrbe, de utána működőképes is maradjon.

Ami még hátravan: a nagyméretű napelemtáblák és a radarantenna kinyitási tesztje. Ha minden az előírásoknak megfelelően működik, jöhet a csomagolás és az út Francia Guyanába, ahol már a hordozórakétára szerelés következik. A start tervezett dátuma – ami azért menet közben még számos okból elhúzódhat – 2014. március 28.