A Szahara Algéria közepén
(Rovat: GMES - Copernicus, A hét képe - 2015.07.21 13:15.)

A nemrég felbocsátott európai Sentinel-2A földmegfigyelő műhold szép (hamis) színes képe.

Csak a színezés hamis – nem úgy az űrfelvételek, amelyek alapján a kép készült! A Sentinel-2A június végén állt poláris napszinkron pályára, egyelőre még a berendezéseinek beüzemelése, kalibrációja zajlik. Azért a próbaidőszakban is készülnek képek, köztük látványosak is, mint az alábbi. A Sentinel-2A kamerája 13 színben „lát”, ezeket a hullámsávokat kombinálják a képeken. A műhold elhaladásakor 290 km széles sávokban térképezi fel a Föld felszínét.

A Szahara homokkal és kővel borított sivatagi részlete Algéria közepén. Ez is része volt a Sentinel-2A által először feltérképezett sávnak, június 27-én. (Kép: Copernicus data 2015 / ESA)

Algéria az afrikai kontinens legnagyobb területű állama. Több mint 90%-át a Szahara foglalja el. A sivatagos vidék alatt jelentős földgáz- és kőolajkészletek találhatók, így az észak-afrikai ország egyúttal a földrész egyik leggazdagabbja is. Maga a Föld legnagyobb kiterjedésű forró sivataga, a Szahara lényegesen nagyobb Algériánál. A nyugati szélén az Atlanti-óceántól keleten egészen a Vörös-tengerig húzódik, a Ráktérítő mentén. Összesen mintegy 9 millió négyzetkilométeren érinti még Csád, Egyiptom, Líbia, Mali, Marokkó, Mauritánia, Niger, Tunézia és Szudán területét is.

A képen látható vidék az El Ménia (más néven El Goléa) oázistól délre fekvő kb. 90 km²-es terület. A kép közepét elfoglaló, sárgás színű homokdűnéktől nyugatra jól kivehető egy észak–déli irányú út, amely valamikor a Szaharán átvezető fontos kereskedelmi útvonal egy szakasza volt.

A forróság és a víz hiánya a kiterjedt sivatagi területeket az emberek számára barátságtalanná teszik, így itt különös jelentősége van a távérzékelés útján, műholdakkal szerzett megfigyelési adatoknak a környezet tanulmányozásában. A sivatagok egyúttal az optikai műholdfelvételek „sztárjai”: sosincs a terepet a műhold kamerája elől eltakaró felhőzet, az érintetlen és változatos formákat mutató felszín pedig egyedi látványt nyújt.

A képet július 10-én az ESA heti földmegfigyelő videoprogramjában is bemutatták. Ez volt egyébként az általunk is gyakran idézett sorozat 150. darabja.