Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu) | |||
Készül az újabb Sentinel Már a műszerek kerülnek a helyükre az óceánokat vizsgáló Sentinel–6 műholdon. A tesztek után jövőre állhat pályára a páros első tagja.
A jövő évtizedben a két műhold mérései referenciaküldetésnek fognak számítani, mert azt a munkát folytatják, amelyet korábban a francia–amerikai TOPEX/Poseidon és a Jason küldetések teljesítettek. Mindkét Sentinel–6 műholdra radaraltiméter kerül, amely a kibocsátott radarimpulzusok futási idejéből számítja ki a műhold és a vízfelszín távolságát, illetve a műhold helyének pontos ismeretében a vízszint pillanatnyi magasságát. (Pozíciója pontos meghatározását navigációs műholdak segítségével végzi, de a műholdra lézertükröket is elhelyeztek, hogy a földi lézerobszervatóriumokból végzett mérésekkel tovább lehessen pontosítani a helymeghatározást.) A Sentinel–6A felbocsátását jövő év végére tervezik, az Airbus friedrichshafeni (Németország) üzemében most kerülnek rá a műholdra a műszerek, most éppen az éghajlat-monitorozó fejlett mikrohullámú sugárzásmérő (AMR-C, Advanced Microwave Radiometer for Climate monitoring). Ezzel a légkörben lévő vízgőz mennyiségét tudják pontosan meghatározni, ami azért fontos, mert a vízpára megváltoztatja a radarjelek terjedési sebességét, így az AMR-C mérései alapján korrigálva tudják még pontosabbá tenni a radarral meghatározott távolságokat. A Sentinel–6 műholdat a Copernicus program keretében az ESA készíti az EU számára, de a műhold építésébe a NASA, a NOAA és az Eumetsat is bekapcsolódott, így például az említett radiométert a NASA szállította a műholdhoz.
A Sentinel–6A műholdra felszerelik az éghajlatmonitorozó fejlett mikrohullámú sugárzásmérőt (AMR-C, Advanced Microwave Radiometer for Climate monitoring) az Airbus friedrichshafeni üzemében. (Kép: Airbus)
Következő lépésként kerül fel a műholdra az altiméter, majd a pontos pozíciómeghatározást végző műszerek. Ezután végzik el a műholdak tesztelését, többek közt a rázó- és a termovákuum teszteket.
A Sentinel–6 átlagosan 1336 km magas, 66 fok inklinációjú pályájáról a Föld jégmentes óceánjainak 95%-át tíznaponként térképezi fel, de mérései nem csak a vízszint változásának megállapítását szolgálják. Az eredményekből következtetni lehet az óceáni áramlásokra és a szélsebességre, ami létfontosságú a hajózás biztonsága szempontjából. Az adatokat az egyre forgalmasabb part menti vizek védelmére és a forgalom irányítására is felhasználják. A műhold mérési eredményei kiegészítik az elsősorban ugyancsak az óceánok vizsgálatát végző Sentinel–3 műholdak méréseit. Küldetését a fél évig tartó beállítási szakasz után 5 és fél évre tervezik, ami két évvel meghosszabbítható.
A Sentinel–6/Jason-CS fő műszere az óceánok vízszintjét nagy pontossággal mérő radaros altiméter lesz. A küldetés a Jason sorozat és az ESA CryoSat küldetés folytatása lesz, átfedésben a Jason–3-mal, és kiegészítve a Sentinel–3 holdak oceanográfiai méréseit. (Kép: ESA / ATG medialab)
A műhold felépítése a CryoSaton alapul, a műszerek többségét a függőlegesen lefelé néző platformon helyezik el. A fedélzeten 214 kg üzemanyag biztosítja a légköri fékeződés ellenében a pálya megtartását (mennyisége a meghosszabbított küldetésre is elegendő). A műhold passzív élettartama 25 év, küldetése befejeztével ennyi idő után semmisül meg a légkörben. A Sentinel–6 tömege 1440 kg, napelemei 891 watt elektromos energiával látják el a fedélzeti berendezéseket. Várhatóan naponta átlagosan 1200 Gbit adatot küld a Földre.
A műholdat egyes források Jason-CS (Jason Continuity of Service) néven is említik, mert a Jason sorozat folytatásaként, a Jason–3 műholddal átfedésben végzi majd a méréseit. 2013 végén az Európai Bizottság kérésére született megegyezés arról, hogy a szoros európai–amerikai együttműködésben készülő Jason–CS valójában azonos lesz a Sentinel–6-tal.
Az AMC–R sugárzásmérő integrálása a Sentinel–6A-ra az Airbusnál. (Kép: Airbus)
| |||
|