Magyarország űripara a Kutatók éjszakáján
(Rovat: Hazai kutatóhelyek és űripar - 2016.10.07 07:15.)

A tudományos kutatást a legtöbb esetben valamilyen fejlesztés követi, majd a gyakorlati felhasználás, alkalmazás vagy akár ipari termék is létrejöhet.

A hazai űrtevékenységben is megvan ezeknek a fázisoknak a helye és szerepe. Szeptember 30-án, a Kutatók éjszakáján az Óbudai Egyetem Józsefvárosi Campusában ennek a folyamatnak mindegyik részéből kaphattak ízelítőt az érdeklődők.

A Kutatók éjszakáját az Európai Unió Bizottsága 2005-ben indította azzal a céllal, hogy kontinensünk országaiban a fiatalok megismerhessék a kutatói pálya szépségeit, lehetőségeit és nehézségeit, nem utolsósorban pedig népszerűsítsék a természettudományokat a nagyközönség körében. Beszámolónk ennek szellemében íródott, tehát nem az előadásokon elhangzott tudományos és technikai finomságokra helyeztük a hangsúlyt, hanem az érdekes, tanulságos vagy kevésbé ismert részletekre.

A rendezvény időzítése kiváló volt, hiszen ugyanezen a napon a déli órákban szállt le a Rosetta szonda a Csurjumov–Geraszimenko-üstökös felszínére, hogy stílusosan fejezze be „égi pályáját”. A projekt célja alapkutatásnak számít: közelről vizsgálni és leszállni egy üstökös magjára, ami a feltételezések szerint változatlan formában tartalmazza a Naprendszer ősanyagát. A tudományos cél eléréséhez azonban műszaki fejlesztéseket kellett végezni. Közismert, hogy jelentős magyar részvétel volt a programban, az első előadást is ennek a témának szentelték a szervezők.

Vizi Pál Gábor űrkutató mérnök (MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont) a projekt történetének rövid összefoglalása után a Rosetta leszállóegysége, a Philae magyar vonatkozású fejlesztéseiről beszélt. Menet közben kellett áttervezni vagy rugalmassá tenni egyes elemeket. Mivel még senki nem szállt le üstökösre, olyasmit kellett megtervezni, amiről szinte semmit nem tudtak. Az előadó utalt arra is, hogy a szonda a 90-es évek végének technikájával készült, és ennek kellett 10-15 év után is működni. Utóbbi miatt volt különösen fontos minden lépés ellenőrzése, a hibatolerancia és a legfontosabb alkatrészek többszörözése.

A meghirdetett programpontok között szerepelt az „űreszköz-simogató”. Az „igazi” eszközök mellett nagy sikert aratott a plüss Rosetta, melyet Horváth Gyula mutatott be.

Dr. Szabó József (nyugállományú repülő tábornok, egyetemi tanár) az űrdinamika alapjairól és annak egyetemi oktatásáról beszélt. Kiemelte azokat a rossz szokásokat, kifejezéseket, amik elterjedtek Magyarországon, nem csak a közbeszédben, hanem a sajtóban is. Ilyen a „kilövés” is, amely Verne idejében még elfogadható volt. De ma már a belső ballisztikával foglalkozó szakemberek tudják, hogy az ágyúból 2000 m/s sebességgel távozik az ágyúgolyó, és gyorsulása 51 000 g lesz. Ezt bizony nem csak űrhajósok, de a műszerek se bírnák ki, ezért pontosabb indításról, esetleg startról beszélni.

Gyakran hallani a kozmikus sebességekről is. Ezt illusztrálva hallhattuk, hogy a Budapest– Szolnok közötti 100 km-es távolságot egy 300 km/h sebességgel haladó Forma-1-es autó 20 perc alatt tenné meg. Ennél több mint 90-szer nagyobb az első kozmikus sebesség, amivel Föld körüli pályára lehet juttatni egy eszközt. Az űrhajóknál figyelembe kell venni a légköri közegellenállást, emiatt izzanak fel visszatérés közben.

Szabó József előadása.

Apáthy István űrkutató mérnök (MTA Energiatudományi Kutatóközpont) a 70-es évek elején kezdte a pályát, amikor – finoman szólva – még mindenki furcsán nézett rá, hogy űrkutatással akar foglalkozni. Az ő közreműködésével jött létre az első professzionális űreszközfejlesztő műhely Magyarországon, és ők készítették az űrbe juttatott első magyar műszer elektronikáját. A Rosetta programban a 90-es évek közepétől vesz részt, de a Csurinak becézett égitest már a második üstököse. Hozzájárult a VEGA misszió sikeréhez is, melyben két Interkozmosz szonda a Halley-üstököst közelítette meg 1986-ban.

Apáthy István neve mégis a Pilléről és általában az űrdozimetriáról ismert. A Pille 1980-tól minden űrállomáson fent volt, és most is használják az ISS-en. Ennek bizonyos szempontból továbbfejlesztett változata a TriTel, amely szintén fent van az Űrállomáson.

Szóba kerültek a fiatalok lehetőségei is, amelyek hazánk ESA-csatlakozása után még jobban kiszélesedtek. Az ESA diákprogramjában korábban ballon- és rakétakísérletekben vehettek részt magyar fiatalok, jövőre pedig egy műholdas kísérlet részesei lehetnek.

Horváth Gyulát (C3S Kft.) a Masat–1-ről ismerhetik sokan. Az első magyar műhold történetét ismertetve – a Kutatók éjszakájának szellemében – elmesélte, milyen teszteket kellett kibírnia a készülő holdnak, hogy űrrepülhessen. A korábbi csapat nagy része ma már egy cég keretein belül olyan műholdakat akar építeni, amelyek a CubeSat szabvány keretein belül is tudnak hasznos terhet az űrbe juttatni. Ilyen lesz a RADCUBE, melyen az MTA Energiatudományi Kutatóközponttal együtt dolgoznak és a tervek szerint 2019 első felében indul. A 3 egységnyi CubeSat célja részben tudományos, részben ipari, vagy ha úgy tetszik, üzleti. A CROSS rendszer számára szolgáltatnak adatokat, ezt végső soron az űridőjárás előrejelzésére szeretnének használni. Ebből hosszú távon flotta lehet, amelynek az adatait meg lehet majd rendelni.

Szentpéteri László a BHE Bonn Hungary Elektronikai Kft-t képviselte. Előadásának címe össze is foglalta mondanivalóját: kommunikációs rendszereink űrközpontokban, műholdakon, az indiai Mars-programban, és a Nemzetközi Űrállomáson. Bár űrtechnikán mindenki a repülő példányokat érti, de legalább olyan fontos a földi űrtechnika is. Az űrügynökségek földi állomásaihoz, követőhajókhoz készítenek különböző berendezéseket. Például a német és a dél-koreai űrügynökségnek és az indiainak is. India első Mars-szondája a Mars Orbiter Mission (MOM) volt. A szárazföldi állomásokon és a követőhajókon is voltak magyar berendezések. Természetesen volt kapcsolat a vörös bolygó körül keringő eszközzel is, úgyhogy ezt az adatátvitelt nevezhetjük a magyar távközlési rekordnak jelenleg. Több más űripari példa közül még egyet emelnénk ki. A BHE speciális adó-vevő egységét az ISS orosz szegmensének külső részére helyezték el, ez segíti tartani a kapcsolatot a geostacionárius holdakkal és rajtuk keresztül a Földdel.

Az előadássorozat közönsége.

Ahogy Szabó József zárszavában elmondta, a hazai űripar megjelent a világpiacon és egészségesen fejlődik. Az ESA tagsággal ez felgyorsulhat, így 10% helyett 100% az a lehetőség, amelyet megragadhatunk, ha megfelelő berendezésekkel pályázunk. A magyar űripar a jó hírét már megteremtette és ebből a délután folyamán hallott előadók is alaposan kivették a részüket.