A magyar űrkutatás kezdetei
(Rovat: Hazai kutatóhelyek és űripar - 2018.01.23 07:15.)

Épp ma 60 éve történt az első, sikeres szputnyikészlelés Magyarországon.

Ma, 2018. január 23-án van éppen hatvan éve annak, hogy az MTA svábhegyi Csillagvizsgáló Intézetének tetőteraszáról szovjet AT-1 távcsövekkel először sikerült pontosan követnünk egy mesterséges holdat. Az első két szputnyik átvonulásait korábban is láttuk, de technikailag még nem voltunk felkészülve arra, hogy egy ilyen gyorsan mozgó, igen pontatlanul előre jelzett égitestet követni, és a csillagokhoz viszonyított pozícióját kellő pontossággal rögzíteni tudjuk. Januárban már rendszeresen érkeztek a Szputnyik-2 átvonulásaira vonatkozó, távirati előrejelzések Moszkvából. Az AT-1 távcsövek is a helyükön voltak, az időpont rögzítését is megoldottuk, de a sikerre a kedvezőtlen időjárás miatt még pár hétig várni kellett.

A fényképen a Csillagvizsgáló Intézet teraszán egy AT-1 távcső mellett állok.

Az Élet és Tudomány 1958. február 9-i számában megjelent cikkemben következőképpen számoltam be a fontos eredményről: „Az MTA Csillagvizsgáló Intézetében a nemrég érkezett szovjet távcsövekkel január 23-án megkezdtük a második szputnyik rendszeres, tudományos megfigyelését. Nemsokára a vidéki állomások felszerelése is befejeződik.”

A moszkvai Kozmosz központ, ahol az első szovjet műholdak pályáját követték, és előre jelezték, kódolt táviratban kapta meg tőlünk még azon az éjjelen a Szputnyik-2 pillanatnyi irányát tartalmazó égi pozíciót, amelyet felhasználtak a műhold pályaszámításánál. A következő éjszakák is derültek voltak, így folytathattuk a szputnyikmegfigyelést. A négy állomásból álló magyar optikai műholdmegfigyelő hálózat (Budapest, Baja, Szombathely, Miskolc) egészen a hetvenes évekig folytatta ezt a tevékenységet, de a hatvanas évek elejétől kezdve már tudományos célra, pontosabban a felsőlégkör sűrűségének meghatározására is használtuk a sok tízezernyi optikai megfigyelést.