RadCube: tesztek rendben!
(Rovat: Hazai kutatóhelyek és űripar, Kis űreszközök nagy szerepe , Űridőjárás - 2021.11.13 08:15.)

Sikerrel zárultak a magyar vezetéssel épült európai CubeSat felbocsátás utáni tesztjei.

A jó hírt az Európai Űrügynökség (ESA) honlapján tették közzé, idézve benne a projektben részt vevő magyar intézmények kéviselőit is.

A RadCube a Föld körül. (Fantáziakép: C3S)

A RadCube (más írásmóddal RADCUBE) egy 3 egységes (3U) CubeSat platformra épült, a Föld sugárzási és mágneses környezetét vizsgáló, technológiai kísérleti céllal készült műhold. Idén augusztusban állt pályára egy Vega rakétával (VV19). A munka az ESA általános technológiafejlesztési programja (General Support Technology Programme, GSTP) keretében folyt, magyar, brit és lengyel közreműködéssel. A nagy megbízhatóságú, redundáns alrendszerekkel felszerelt műholdplatformot a budapesti C3S Kft. tervezte és építette.

A műhold, majd a fedélzetén elhelyezett műszerek beüzemelésének folyamata a magnetométer árbócának kinyitásával zárult, amelynek hossza nagyobb, mint magának a műholdtestnek a mérete. A RadCube küldetés célja olyan új, miniatürizált mérőberendezések kipróbálása a gyakorlatban, amelyeket később az űridőjárás megfigyelésére szánt más űreszközökbe is beépíthetnek. Az ELKH Energiatudományi Kutatóközpontjában (EK) fejlesztették a RadMag műszert, amely félvezető detektorokból álló sugárzásmérő teleszkóp és a mágneses tér változásainak vizsgálatára szolgáló magnetométer egység. A RadMag a kozmikus sugárzás részecskéinek energiáján kívül a beérkezésük irányáról is képes információval szolgálni. A londoni Imperial College szakemberei építették azt a magnetométert, amelynek egyik érzékelője a RadCube műhold testén belül, a másik a 80 cm-re kinyúló árbóc végén található. Ez utóbbi szerkezet a lengyel Astronika cég munkája. Az ESA továbbá egy olyan kísérletre is felhasználja a műholdat, amelyben számítógépes memóriaegységek viselkedését vizsgálják az űrbeli sugárzási környezetben.

A teljesen új, hazai fejlesztésű CubeSat platform, valamint a többféle fedélzeti műszer beüzemelése összetett folyamat volt, amely mostanra sikeresen lezárult. A brit magnetométer első adatai azt igazolják, hogy a sikeresen kinyitott 80 cm-es árbócra szerelt detektor valóban nem érzékeli a műholdtestnek a pontos méréseket esetlegesen zavaró hatását. A magyar RadMag mérései pedig jó egyezésben vannak más műholdak űridőjárási adataival, és már ki is mutatták egy napkitörés hatását.