Az első magyar műszer a Holdon
(Rovat: Hazai kutatóhelyek és űripar, A Holdnál - 2025.03.11 09:00.)

A Puli Space Vízszimatolója (Puli Lunar Water Snooper, PLWS) első magyar műszerként eljutott a Hold felszínére és 38 percen át szolgáltatott adatokat.

Az Intuitive Machines második holdi küldetésén (IM-2) az Athena holdszonda leszálláskor oldalára dőlt, ezért csak mintegy 12 órán keresztül működött, így a Puli nem tudott további méréseket végezni, de így is történelmet írt. A Szimatoló memóriájában a Puli Kis Lépés Klub támogatóinak névsora is felkerült a Holdra.

Az Athena a Holdon, oldalára borulva. (Kép: Intuitive Machines)

A Hold az utóbbi időben kiemelt figyelmet kapott. Miután India (Csándráján-3, Chandrayaan-3, 2023) és Japán (SLIM, 2024) is sikeresen végrehajtott holdi küldetéseket, már öt ország landolt a Holdon. A houstoni székhelyű Intuitive Machines magánvállalat 2024 februárjában juttatott épségben űreszközt a Hold felszínére, megelőzve az izraeli Beresit (Beresheet, 2019) és a japán Hakuto-R (ispace, 2023) privát küldetéseket. Az Egyesült Államok és Kína is dolgozik az állandó emberes jelenlét biztosításán a Holdon, amit jelentős magánszektorbeli befektetések is támogatnak, így a Hold egyre inkább érdekes célponttá válik a gazdaságilag fenntartható űrtevékenység számára is.

Az egyik kezdeti feladat a születő ciszlunáris gazdaságban az erőforrások helyben történő lehetséges felhasználásának igazolása. Az egyik legígéretesebb potenciális erőforrás a vízjég, mivel a fenntartható holdi vízkinyerés – más erőforrások, például oxigén kinyerésével együtt – katalizálhatja az állandó holdi bázisok létrehozását, valamint elősegítheti egy megfizethető ciszlunáris és mélyűri szállítórendszer kiépítését. Ez fenntarthatóbbá, hatékonyabbá és elérhetőbbé tenné az űrutazásokat. Azonban az első lépés a lehetséges lelőhelyek feltárása: szükség van „… annak jó, kvantitatív megértésére, hogy hol találhatóak az erőforrások, mennyi van belőlük, milyen más összetevők találhatók ott, mennyire nyerhetők ki, és mennyit érnek a termékek.”

Korábbi, Hold körüli pályáról végzett mérések több közvetlen tudományos bizonyítékot szolgáltattak arra, hogy hidrogén (H₂O és OH molekulák formájában) található a Hold felszínén, de az eloszlása jelentősen változik. Ezen adatok térbeli felbontása azonban nem elegendő a potenciális bányászati helyek meghatározásához, így szükség van a vízjég helyi koncentrációinak feltérképezésére a felszínen.

A Vízszimatoló kozmikus részecskét észlelt a Hold felé vezető úton. (Kép: Puli Space)

A neutronspektroszkópia (amelyet az említett mérésekben is használtak) kulcsfontosságú módszer a hidrogén (és így közvetve a vízjég) koncentrációjának meghatározásához a hold felszínét borító regolit felső egy méteres rétegében. A magyar Puli Space Technologies és az Intuitive Machines együttműködése az első kísérlet lett volna a vízjég-koncentráció feltérképezésére a Hold felszínén. A Puli Space NASA-díjas miniatűr neutronspektrométerét, a Puli Lunar Water Snoopert (PLWS) – amely mindössze 10 cm × 10 cm × 3,4 cm méretű és alig 400 gramm tömegű – az Intuitive Machines Micro Nova Hopper nevű egyedülálló, autonóm rakétameghajtású drónján helyezték el.

A Vízszimatoló a Hopperen. (Kép: Intuitive Machines)

A magyar idő szerint 2025. február 27-én hajnali 01:16:30-kor történt sikeres indítást követően a Hold felé vezető úton többször is tesztméréseket hajtottak végre a Vízszimatolóval, ezek kiértékelése már megkezdődött.

Az Athena holdszonda precíz Hold körüli pályára állását követően március 6-án magyar idő szerint 18:32-kor szállt le a Hold déli pólusának közelében, a Mouton-hegy (Mons Mouton) körzetében, de eldőlt és csak mintegy 12 órán át tudott működni. A Puli Vízszimatolója a Holdat érést követően mintegy négy és háromnegyed óra múlva kapott lehetőséget bizonyítani, amit sikeresen ki is használt.

„Az egyik szemünk sír, a másik nevet” – mondta Pacher Tibor, a Puli Space Technologies alapítója. „Az Intuitive Machines második holdi küldetése ugyan nem a terveknek megfelelően sikerült – az Athena holdszonda sajnos eldőlt leszálláskor, ezért csak nagyon korlátozottan, rövid ideig tudott működni –, de mi büszkénk vagyunk arra, hogy ez idő alatt a Vízszimatolónk közel 40 percig működött extrém hidegben, –55°C közelében, és folyamatosan küldte az adatokat. Bár nem tudtunk minden tervezett mérést elvégezni, kis eszközünk így is történelmet írt, és már készítjük elő következő holdküldetésünket!” (Forrás: Puli Space közlemény)