Megvolt a holdraszállás. Hát vége. Mienk a Hold!
(Rovat: Holdraszállás 40, Az Apollo holdprogram - 2009.07.21 07:11.)

Armstrong becsukta maga mögött az ajtót, ezzel véget ért az egész vállalkozás csúcspontja. Szomorúak vagyunk, hogy máris vége, de nagyon büszkék is egyben.

T + 111:39:12

Time Magazine különkiadás 1969. július 21.

Majdnem két órán át voltunk az ámulat részesei, azonban most sajnos véget ért az előadás, véget ért a holdséta. Utoljára az elnök telefonhívásakor találkozhattunk az űrhajósokkal, azóta szinte kizárólag a tudományé volt az idő. Ehhez az űrhajósok szétváltak. Aldrin feladata a magukkal vitt műszerkészlet felállítása és üzembe helyezése volt, Armstrongnak pedig geológiai mintákat kellett gyűjtenie, valamint fényképeket kellett készítenie egyrészt Aldrinról, a holdkomp pilóta mozgásáról, másrészt a kőzetekről.

Az Apollo-11 egy csökkentett műszerkészletet vitt magával, EASEP néven. A műszerek a következők voltak:

• lézertükör: a Föld-Hold távolság pontos mérésére. A tükör kialakítása olyan, hogy bármilyen irányból éri fény, azt a kibocsátás irányába veri vissza. A tervek szerint a Földről lézernyalábbal fogják megvilágítani a tükröt és a nyaláb kibocsátásának és visszaverődésének időkülönbségéből 2-3 centiméteres tűréssel kiszámítható az égitest pontos távolsága
• passzív rengésmérő: a Hold rengéseinek érzékelésére. A szeizmométer az égitest rengéseit fogja mérni és ezekből az adatokból következtetni lehet a holdgömb belső szerkezetére, arra, vajon ugyanolyan „hagyma-szerkezetű”, mint a Föld, vagy különbözik tőle

Aldrin keresett egy kráterektől mentes, tiszta területet, amit úgy 20-30 méterre talált meg, elcipelte oda a műszereket és ott minden különösebb gond nélkül felállította őket. A műszerek működésére hihetetlen bizonyítékot kaptunk, néhány másodperccel a felállítás után az űrhajósok lépteit kezdte közvetíteni a szeizmométer.

Armstrong feladata a mintavétel volt. Előzőekben már vett némi mintát a parancsnok, az ún. ömlesztett mintát (a név találó: két vákuumzáras fémdobozt kellett teletömni találomra kőzettel és porral). Most az aprólékosabb dokumentált mintákat kellett összegyűjteni. Ennek során ha egy érdekes kőzetet talált, előbb fényképet kellett készíteni róla, mielőtt hozzányúlt volna. Majd beletette a számozott zacskóba, végül utána is fényképet készített a mintavétel helyéről. Ezután mélymintát kellett vennie. Egy csövet kellett kalapáccsal a talajba verni, majd amikor kivette onnan, a cső belsejében ott sorakoztak egymáson a Nyugalom Tengere felső két méterének rétegei, amit majd itthon a geológusok kiértékelnek.

A holdséta ezen részének egyetlen érdekessége, hogy bár részletesen begyakorolták még a Földön a műveleteket, mégis minden lassabban ment, falva a rendelkezésre álló időt. Hogy rendesen be lehessen fejezni a helyszín geológiai feltérképezését, az irányítás negyedórás hosszabbítást engedélyezett, természetesen a biztonság keretein belül. A holdséta vége már az idő folyamatos szorításában telt. Aztán jött Houston fájdalmas üzenete:
– Buzz, itt Houston. Eljött az idő számodra, hogy megkezd az EVA lezárásának teendőit. (Aldrin a műveleti terv szerint az első, akinek vissza kellett szállnia.) Majd némi technikai egyeztetés után Aldrin szomorú válasza is megérkezett, nyugtázva a parancsot:
– Adios, amigo.
Aztán Armstrong feladogatta Aldrinnak a filmkazettákat, majd a holdkőzettel teli zsákokat és egyszerűen felmászott a létrán.
– Oké. Az ajtó zárva, és reteszelve, légmentesség ellenőrizve.

Az űrhajósok tehát visszamásztak. Túl vagyunk a holdutazás leglátványosabb, legizgalmasabb részén. A hírügynökségeknél valaki nem volt rest kiszámolni, hogy nagyjából egymilliárd ember izgulta végig a tévéközvetítést. Soha ennyi ember nem volt még kíváncsi egyetlen eseményre, de azt hiszem soha nem volt esemény még, ami tényleg számot tarthatott ekkora figyelemre. Soha esemény nem adott még ennyit az emberiségnek, mint ez a majd két óra, ami most zárult.

Egyetlen dolog van hátra, a legkockázatosabb manőver, a felszállás és dokkolás a Collins vezette Columbiával. Fohászkodjunk az Úrhoz – ki-ki hite szerint –, hogy ez is úgy sikerüljön, mint az eddigiek: tökéletesen.

Béla Dancsó

(*) A Népszabadság 1969. június 22-én megjelent, a holdutazással foglalkozó valódi írásai beszkennelve fellelhetők Hargitai Henrik honlapján, itt. (Vigyázat, nagyméretű, 15 Mbyte-ot meghaladó kép!)

<< előző rész --- következő rész >>