Köszönjük mindenkinek!
(Rovat: Holdraszállás 40, Az Apollo holdprogram - 2009.07.23 19:45.)

A hazafelé tartó űrhajósoknak már inkább a Földön jár az eszük, mint a Holdon, hamarosan itthon is lesznek.

Time Magazine különkiadás 1969. július 23.

Az Apollo-11 hamarosan itthon lesz és az emberiség megveregetheti az űrhajósok vállát. A világ érdeklődése egy cseppet sem lankadt az elmúlt két napban, amit a NASA tévéadásokkal próbált kielégíteni. Nemrégiben lezajlott az utolsó közvetítés is, amelyben az űrhajósok megosztották az őket övező dicsőségét azoknak a tömegével, akik segítettek nekik eljutni a Holdra.

Először Collins szólt:
– A Saturn-V rakéta, ami feljuttatott bennünket, bonyolult gépezet, amelynek minden alkatrésze hibátlanul tette a dolgát... Mindez csak egy csomó ember vére, könnye és verejtéke árán jöhetett létre. Először is amerikai munkásokén, akik a gyárakban összeszerelték ezeket a szerkezeteket. Másodszor azoknak a csapatoknak a gondos munkája árán, akik tesztelték ezeket az összeszerelés közben, majd utána is. És végül mindazon emberek munkájának árán, akik a Manned Spaceflight Centerben dolgoznak akár a vezetőségben, akár a küldetések tervezésén, vagy az irányítóközpontban, vagy végül, de nem utolsó sorban a legénységek felkészítésén. Úgy néz ki ez a munka, mint a tengeralattjáró periszkópja. Önök csak hármunkat látják, de a felszín alatt ezrek és ezrek vannak még, nos nekik csak annyit szeretnék mondani: Nagyon szépen köszönöm.

Utána Aldrin következett szólásra:
– Messze több volt az utunk három ember holdutazásánál, még annál is több, mintha egy kormányzati és ipari csoport erőfeszítése lenne, sőt még annál is, mint egy nemzet erőfeszítése. Úgy érzem, ez az egész emberiségre jellemző kielégíthetetlen kíváncsiság, az ismeretlen felfedezése iránti vágy szimbóluma inkább. Mától úgy gondolom, hogy tényleg teljesen alkalmassá váltunk az űrfelfedezői szerepre. Kicsit visszatekintve különösen büszkék vagyunk a nehezen megtalált Columbia és Eagle hívójelre. Büszkék vagyunk a repülésünk emblémájára, a sasra, amely egy olajágat markol, hogy elvigye a béke jelképét a Földről a Holdra is.

Végül Neil Armstrong parancsnok emelkedett szólásra:
– Ennek a repülésnek kötelességei vannak a történelemmel és tudós géniuszokkal szemben, akik munkájukkal előkészítették ezt az erőfeszítést; aztán azokkal az amerikaiakkal szemben, akik akaratukkal kiálltak a szándék mellett; aztán a négy kormányzattal és a velük dolgozó országgyűlésekkel szemben, akik keresztülvitték ezt az akaratot, végül az ügynökséggel és ipari csoportokkal szemben, akik az űrhajónkat, a Saturnt, a Columbiát és az Eagle-t, vagy a kis EMU-t, az űrruha és a hátizsák, ami személyes kis holdfelszíni űrhajónk együttesét építették. Kötelességünk hálásnak lenni és külön köszönetet nyilvánítani azoknak az amerikaiaknak, akik építették az űrhajókat, akik szerelték, tervezték és szívüket, lelküket is beleadták a szerkezetekbe. Ma este szeretnénk külön köszönetet mondani mindezeknek az embereknek. Valamint Isten áldását kívánjuk mindazoknak, akik néztek és hallgattak bennünket ma este. Az Apollo-11 jó éjszakát kíván.”

Én pedig most azoknak az embereknek a nevében, akik végigizgulták az elmúlt időszakot, akik szíve együtt dobbant Armstrogékéivel (és Armstrongékért), akik ihletet és erőt meríthettek a bátorság és helytállás láttán, csak annyit üzenek vissza: Köszönjük nektek, Apollo-11! Köszönjük nektek, Neil Armstrong, Buzz Aldrin és Michael Collins!

Ja, és viszlát holnap!

Béla Dancsó

<< előző rész --- következő rész >>