Welcome home, Apollo-11!
(Rovat: Holdraszállás 40, Az Apollo holdprogram - 2009.07.24 18:50.)

Az Apollo-11 csobbant. A holdutazást ezennel sikeresnek nyilváníthatjuk. Nagyon sikeresnek. Nagyon-nagyon sikeresnek.

T + 195:18:35

Time Magazine 1969. július 24.

Az U.S.S. Hornet jelenti, hogy az Apollo-11 a közelében vízre ért. A mentőcsapatok úton vannak a kabinhoz, Armstrongék biztonságban vannak, a holdutazás véget ért.

Az űrhajósok alig fél órája leválasztották az Apollo űrhajó műszaki egységét, mert csak az űrkabin hivatott a visszatérésre. Az irányítás folyamatosan monitorozta a légkörbe lépési szöget. (Az Apollo-8-hoz hasonlóan egy természetes „szögmérő” is jelezte a pálya helyességét, a Hold éppen a megfelelő időpontban látszott felkelni az űrhajósok számára a horizont mögött). A visszatérő csúcssebesség 39 715 km/h volt, így robbant be a légkörbe a kabin. Hamarosan elnémult a rádió, a kabin körül felhevült levegő ionizált gázai 3 perc 17 másodpercig blokkolták a rádióadást, a külső hőmérséklet elérte a 2760°C-ot.

Aztán az űrhajó ejtőernyőrendszerén volt a sor, simán nyílt a három narancs-fehér kupola. A Hornet anyahajó megfigyelői már messziről látták a 15 kilométerrel a hajó mellett leereszkedő űrhajó hatalmas selyemkupoláit. A kabin méltóságteljesen süllyedt a vízig, majd egy hatalmas csobbanással leért a vízre. Armstrongék is felborultak, akárcsak Bormanék az Apollo-8-cal, de az automatikusan felfúvódó ballonok, amelyek éppen az esetleges felborulást hivatottak korrigálni, hamar talpra fordították az űrkabint. A Hornet anyahajó helikopterei eddigre már a helyszín felett köröztek, fedélzetükön egy profi Navy Seal csapattal. Az elit békaemberek beugráltak és biztonságba helyezték a kabint – és boldogan kukucskáltak be az integető személyzetre a kis kabinablakon, akik jól vannak. Alighanem a világ leghíresebb emberei integettek vissza az ablakon (Elvis Presley, vagy Frank Sinatra kénytelen lesz megelégedni a dobogón kívüli helyezésekkel).

Hamarosan megkezdődött a szigorú karantén eljárás. A békaemberek légmentesen záró védőöltözetet adtak be a kabinba, amelyet Armstrongéknak fel kellett vennie. Közben a kabinajtót Betadine-nel fertőtlenítették, majd amikor az űrhajósok kimásztak és átszálltak a békaemberek által a kabin mellé rögzített gumicsónakba, a ruhájukat – illetve immár a velük érintkező békaemberek ruháját is – ismét fertőtlenítették kálium-permanganáttal. Mivel az ajtó zárásáért felelős békaembernek meggyűlt a baja az ajtó zárjával – nem tudta bezárni a kabint –, Armstrongnak kellett visszalépnie segíteni. Ám a parancsnok sem járt sikerrel, végül az „űrhajó gazdájának”, Collinsnak engedett a zár. (A kabint azért kellett mindenáron bezárni, mert még mindig benne van a kincset érő rakomány, a holdkőzetek garmadája és a hajóra szállítás közben nehogy megbillenjen, vagy felboruljon és a nyitott ajtón át a Csendes-óceánba potyogjanak a kőzetek.)

Végül a helikopter a fedélzetére emelte a három űrhajóst és elrepültek velük a Hornetre. Itt a legénység tagjai a büszke matrózok között amilyen gyorsan csak tudtak, beszálltak egy konténerbe, amely egészen a Lunar Receiving Laboratory ajtajáig a lakásuk lesz. A Hornet hamarosan indul Pearl Harbourbe, fedélzetén a legdrágább rakománnyal, három holdutazóval és a hold pár darabkájával.

Véget ért tehát a nagy kaland, „embert juttattunk a Holdra és biztonságosan vissza is hoztuk onnan”. Kennedy álma valóra vált. Az emberiségé nemkülönben. Istennek hála!

Béla Dancsó

<< előző rész --- befejező rész >>