A Dyson-szféra nyomában - infravörös tartományban
(Rovat: Idegen civilizációk? - 2008.11.25 12:00.)

A hipotetikus asztromérnöki tevékenység legismertebb példái közé tartoznak a Dyson-szférák. Egy mostani elképzelés szerint az Infrared Astronomical Satellite (IRAS) adatbázisa nyújthatna segítséget a megtalálásukhoz.

A Dyson-szférának (illetve az eredeti elképzelés szerint: Dyson-héjnak) az lenne a lényege, hogy egy technikailag magasan fejlett civilizáció napelemek felhőjével venné körül központi csillagát, és így a lehető legtöbb energiát használná fel a saját céljaira. Ez viszont leginkább infravörösben sugározna, úgyhogy Freeman Dyson amerikai fizikus már 1959-ben azt javasolta, hogy próbáljuk megtalálni őket. Most pedig Richard Carrigan amerikai kutató azt vetette fel, hogy mivel az IRAS adatbázisa az égbolt 96 százalékát fedi le mintegy 250 ezer forrással, ezért érdemes lenne a 100 és 600 K közötti hőmérsékleten sugárzó, potenciális Dyson-szférák után kutatni benne. Persze akadhatnak olyan természetes eredetű objektumok, amelyek infravörös képe a megtévesztésig hasonlít a Dyson-szféráéhoz (ilyen lehet például egy fiatal csillagot körülvevő por- és gázburok), de az ötlet abból a szempontból mindenképpen érdekes, hogy eltér a hagyományos, elsősorban rádiótartományban történő keresésektől.

Fantáziakép az IRAS-ról (NASA)


Másfelől viszont amikor Dyson közzétette az elképzeléseit, akkor még az volt az általános meggyőződés, hogy minél fejlettebb egy civilizáció, annál több (méghozzá sokkal több) energiát használ fel – miként aztán ezt Nyikolaj Kardasov szovjet csillagász az úgynevezett Kardasov-civilizációkkal kapcsolatos munkájában meg is fogalmazta. (Itt az egyes civilizációk - „fejlettségüktől” függően – egy bolygó, egy naprendszer vagy akár egy egész galaxis energiájával képesek gazdálkodni.)
Ehhez képest ma már legalábbis kérdéses, hogy az esetleg létező idegen társadalmak hasonló fejlődési utat járnak-e be, és valóban egyre több energiát próbálnak-e fogyasztani, vagy pedig valamilyen más irányban indulnak el. Azaz: persze érdemes újragondolni a kutatási módszereket, de hasonlóképpen nem ártana néha ugyanezt tenni a kutatásokat meghatározó előfeltevésekkel is.