Majd a Bayes-módszer?
(Rovat: Idegen civilizációk? - 2020.06.04 12:15.)

Sajnos nem. Egy most megjelent tanulmány ugyan a Bayes-módszer segítségével próbálja megbecsülni, hogy mekkora valószínűsége van élet, illetve intelligencia kialakulásának...

...ám most is a SETI esetében tipikus problémákba ütközünk. És hogy miért? Amikor a hétköznapi életben „valószínűségről” beszélünk, akkor legalább két dolgot érthetünk alatta. Az egyik (a „frekventista” megközelítés) az, amikor korlátozott mennyiségű adat alapján megbecsüljük, hogy pl. hány koronavírusos fertőzött van. A másik (bayesiánus) pedig arról szól, hogy mekkora a valószínűsége van annak, hogy ha ötször nem találtam el a céltáblát, akkor hatodjára el fogom. Aztán majd ha tízszer (ötvenszer stb.) sem sikerül, akkor módosítom a becslésemet.

Vagyis itt az a kérdés, hogy mi mennyire tartjuk valószínűnek a dolgot. Hogy mik a várakozásaink – függetlenül a valóságtól. Eközben a feltételezett valószínűséget nagy mértékben befolyásolja a kiindulási pont: ha azt gondolom, hogy különben is nehéz eltalálni a célt (az értelmes élet különben is valószínűtlen), akkor tíz sikertelen kísérletet inkább fogok úgy megítélni, mint ami az idegen intelligencia léte ellen szól. Itt persze „az erős (és valószínűtlen) állítást erős érvekkel kell alátámasztani” elv működik, csak éppen esetünkben az nem tudott, hogy erős állítás-e az, hogy gyakoriak (vagy ritkák) az idegen civilizációk. Ha valaki egy új és eddig nem ismert erő létét jelenti be, akkor háttérként ott van az egész eddigi fizika, amihez lehet viszonyítani, és el lehet dönteni, hogy mennyire tűnik valószínűnek/valószínűtlennek, a mi esetünkben azonban nincs ilyen.

Simó Gómez (1845–1880): Kockajátékosok. (Kép: Google Art Project)

Vagyis a Bayes-módszer sem segít, ha nincs megbízható kiindulási pontunk, és ezt már csak azért is érdemes hangsúlyozni, mert a SETI-vel foglalkozó szakirodalomban nem egy példát találunk arra, hogy valaki erre a megoldásra hivatkozva rendel valószínűségeket nem ismert dolgokhoz. Mindezt azért érdemes előre bocsátani, mert a bayesi módszert az élet és az értelmes élet valószínűségére alkalmazó csillagász, David Kipping szerint „intuitív módon annak a valószínűsége, hogy az élet lassanként jön létre, nagyon valószínűtlen, mivel a Földön viszonylag gyorsan beindult”, míg az értelmes életre évmilliárdokat kellett várni. Majd pedig a lehetséges „valószínűségek” összevetése után kijelenti, hogy a földi példából belátható, hogy egy, a miénkhez hasonló feltételekkel rendelkező bolygón az élet kialakulása nagyon is valószínű, az értelmes életé viszont nem – ugyanis nálunk is csak nagyon későn jelent meg. Amihez persze hozzáteszi, hogy „ez az analízis nem kínál bizonyosságot vagy garanciát, [hanem] csupán statisztikai valószínűséget, amely azon alapul, hogy mi történt a Földön”.

Ez azért nem meggyőző, mert Kipping tanulmánya jó néhány ki nem mondott előfeltevést is tartalmaz. Hogy mindaz, ami nálunk történik, átlagosnak tekinthető. Hogy nem létezik olyan (természeti) törvény, amely az élet megjelenése után szükségképpen vagy legalábbis nagy valószínűséggel elvezetne az értelmes élet kialakulásához. És így tovább. Márpedig éppen ezek azok, amiket – megfelelő adatok és elméletek híján – nem tudhatunk.

Vagyis ennek az egésznek két tanulsága van. Az egyik, hogy nincsen olyan matematikai eszköz – és még a Bayes-módszer sem olyan –, amely lehetővé tenné a valószínűség megbecsülését a megfelelő adatok és szabályok ismerete nélkül, az pedig magának az eljárásnak a félreértése, ha azt hisszük, hogy a kevés (mit kevés: egyetlen!) adaton alapuló, szubjektív becslés a valószínűségre vonatkozik. „Annak a valószínűsége, hogy az intelligencia extrém módon ritka és a Föld ’szerencsés’ volt [mert megjelent rajta az értelem], meglehetősen védhető” – írja Kipping. A fentebbiek értelmében azonban nem ez a helyzet.

A másik tanulság az, hogy ha csak kérdésünk van, de nem rendelkezünk adatokkal, akkor hajlamosak leszünk magát a módszert (esetünkben matematikai módszert) tekinteni a válasznak. Ez történik például, amikor nekiállunk értékeket behelyettesíteni a Drake-formulába, mert szerintünk „ez valószínű” – és persze Kippingnél is.