Már dolgozik a Jason–3
(Rovat: Időjárás és előrejelzése - 2016.05.10 07:15.)

A vízfelszín minden, csak nem vízszintes. A geoidot követő átlagos óceánfelszín is dimbes-dombos, de ma már a műholdak az ettől mért, néhány centiméteres eltéréseket is kimutatják.

A január 17-én indított Jason–3 oceanográfiai műhold a NOAA, a NASA, a CNES és az EUMETSAT együttműködésében készült. A műhold a sikeres, a TOPEX/Poseidonnal kezdődött, majd a Jason–1-gyel és a Jason–2-vel folytatott sorozat legújabb tagja. Felbocsátása után a még működő Jason–2-ével azonos pályára irányították, méghozzá úgy, hogy 80 másodperccel kövesse társát. A kötelékrepülés fél évig tart és kalibrációs célt szolgál. Ennyi idő alatt pontosan ki tudják mutatni a két műhold műszerei közötti eltéréseket, így az adatsorokat a későbbiekben egymáshoz tudják illeszteni.

A világóceánok felszínének „domborzati térképe” a Jason–3 műhold mérései alapján (2016. február 12–20.) (Kép: NASA / JPL-Caltech / Ocean Surface Topography Science Team)

A bemutatott térképek az első tíz nap mérései alapján készültek, miután a Jason–3 elérte 1336 kilométer magas működési pályáját (2016. február 12–20.). A térképek a tengerszint magasságát ábrázolják, pontosabban annak eltérését az átlagos vízszinttől. A mérések pontosságára jellemző, hogy amint a térképek alatti skáláról leolvasható, az ábrázolt legnagyobb eltérések 25 centiméteresek, a sárga és piros területeken a vízszint magasabb az átlagosnál, a kék és lila részeken alacsonyabb. Az alsó képen jól látszik a két műhold által mért adatok egyezése. A legfeltűnőbb jelenség a Csendes-óceán keleti medencéjében az egyenlítő mentén húzódó széles, vörös sáv, az El Niño jelenség, amely tehát nemcsak a hőmérsékleti térképeken dominál (lásd korábbi cikkünket), hanem az óceánnak a szó szoros értelmében, fizikailag is „kiemelkedő” jelensége.

A Jason–3 műszereinek mérései tökéletes összhangban vannak a sorozat előző műholdja, a Jason–2 eredményeivel. (Kép: NASA / JPL-Caltech / Ocean Surface Topography Science Team)

A kalibrációs periódus után a Jason–2-t olyan pályára állítják át, hogy a két műhold optimális felszíni lefedettséget biztosítson, vagyis megkétszerezzék az elérhető adatmennyiséget. Elődeihez hasonlóan a Jason–3 mérései is az éghajlatváltozás vizsgálatát szolgálják, de emellett pontosabb időjárási, oceanográfiai és éghajlati előrejelzéseket tesz lehetővé, különös tekintettel a kialakuló trópusi ciklonok várható erősségének becslésére.