A Meteosat négy évtizede
(Rovat: Időjárás és előrejelzése, Kontinensünk űrtörténelme - 2017.11.27 13:15.)

Az ESA 1977-ben indította a geostacionárius Meteosat időjárási műholdak sorozatának első tagját.

Az időjárás – és különösen a szélsőséges jelenségei ” nagy hatással vannak mindennapi életünkre. Nem szorul különösebb magyarázatra, hogy miért hasznosak a minél megbízhatóbb időjárás-előrejelzések. Mint ahogy az is kézenfekvőnek tűnik, hogy Föld egy teljes féltekéjének folyamatos megfigyelése értékes adatokkal szolgálhat a felhőzet alakulásáról, a légköri folyamatok, ciklonok fejlődéséről. A hurrikánok például már jóval azelőtt felismerhetők a műholdképeken, mielőtt megközelítenék a szárazföldet.

A meteorológiai műholdak megjelenése előtt a szakemberek lényegében csupán földfelszíni mérésekre hagyatkozhattak, amikor az előrejelzéseket készítették. Ezek a szárazföldi állomások mellett hajókról és bójákról érkeztek. A felszíni méréseket helyenként és időnként ballonokra szerelt műszerek adataival egészítették ki. Bolygónk legnagyobb részéről azonban kevés vagy épp semmi információval nem rendelkeztek. A műholdak ezt a helyzetet gyökeresen megváltoztatták. A globális lefedettségű adatok és a számítógépes modellek fejlődése együtt eredményezte, hogy a műholdas korszakban lényegesen pontosabb, hosszabb időre szóló előrejelzéseket lehet adni.

A Meteosat fontos mérföldkőnek bizonyult az európai űregyüttműködés történetében. A szakemberek már az 1960-as években felvetették egy közös európai műhold ötletét. A Meteosat program francia kezdeményezésre indult, a Francia Űrügynökség (CNES) és a Francia Meteorológiai Szolgálat együttműködésében. Eközben az Európai Űrügynökség (ESA) egyik elődszervezete (European Space Research Organisation, ESRO) alacsony poláris, illetve magas geostacionárius pályákra telepítendő meteorológiai űreszközök lehetőségét vizsgálta. Az ESRO a geostacionárius változatot részesítette előnyben, így világossá vált, hogy a francia kezdeményezésre készülő műholdat dupláznák meg. Így hosszas tárgyalások után a Meteosat franciából európai programmá alakult (miközben 1975-ben az ESA is létrejött). A műhold fejlesztésére és majdani irányítására Toulouse-ban alakítottak ki egy központot.

A Meteosat-1 egy Delta rakétával indult a floridai Cape Canaveralről, 1977. november 23-án, világidőben 13:35-kor. (Kép: NASA / ESA)

Az első Meteosat 1977. november 23-án indult és december 7-én érte el kijelölt pozícióját. Két nappal később elkészült első felvétele is. Ez volt az első olyan meteorológiai hold, amelyre a légköri vízpáratartalom mérésére alkalmas berendezés került. Az új műhold új követelmények elé állította az ESA-t, ami lesugárzott műholdas adatok vételét, feldolgozását illeti. A Meteosat-1 félóránként készített képeket a Földről az Egyenlítő és a greenwichi hosszúsági kör metszéspontja fölötti pozícióból, mintegy 36 ezer km magasból. Ezeket közel valós időben a felhasználók is megkapták.

Miután a műhold elérte a geostacionárius pályán a 0° hosszúság fölött kijelölt helyét, elkészítette első felvételét a Földről. A fedélzeti berendezések ellenőrzését követő egy hónapon belül megkezdte a rendszeres adatszolgáltatást is. Az adatokat számos európai ország meteorológusai azonnal alkalmazni kezdték az előrejelzések készítéséhez. (Kép: ESA)

A Meteosat holdak azóta óriási fejlődésen mentek keresztül. Az elmúlt 35 év archívumban hozzáférhető adatok pedig értékes adalékokkal szolgálhatnak a klíma változásának kutatásához – annak ellenére, hogy akkoriban nem ezzel a céllal készültek az űreszközök. Az első Meteosat indítását követően egy évtizeddel alakult meg az EUMETSAT, amely az időjárási műholdak adatainak felhasználását koordináló nemzetközi szervezet, és 30 tagja között Magyarország is megtalálható.