Pályán a GSAT-14
(Rovat: India a világűrben, Lássuk és halljuk egymást - 2014.01.06 06:15.)

Az indiai távközlési műhold indításáról szóló hír rutinszerűnek tűnhet, pedig nem az! A mostani sikeres starttal talán elszáll az átok a GSLV hordozórakétáról.

Kezdjük a száraz tényekkel: a geostacionárius pályára szánt GSAT-14 indiai távközlési hold jaunár 5-én, magyar idő szerint 11:48-kor hagyta el a Föld felszínét Sriharikota szigetéről, az Indiai Űrügynökség (ISRO) Satish Dhawan Űrközpontjából. Pályára állítását India legnagyobb teljesítményű, GSLV (Geosynchronous Satellite Launch Vehicle, azaz geoszinkron műholdakat pályára állító) hordozórakétája végezte. A GSAT-14 tavaly nyáron már egészen közel került a starthoz, de 2013. augusztus 19-én a visszaszámlálást alig több mint egy órával a vége előtt meg kellett szakítani. A rakéta második fokozatának tartályából ugyanis szivárgott a hajtóanyag, az erősen mérgező aszimmetrikus dimetil-hidrazin. Akkor még azt közölték az ISRO illetékesei, hogy a hiba kijavítása után a startot két héten belül újra megkísérlik. Hamarosan kiderült azonban, hogy nagyobb a gond. A kiszabadult 750 kg-nyi hidrazin miatt már a rakéta visszaszállítása a szerelőcsarnokba sem kezdhető meg azonnal. Majnem egy hétig tartó megfeszített munkával sikerült csak mentesíteni az indítóállás környezetét a mérgező anyagtól. A tüzetes vizsgálatok után végül egy új második fokozatot állítottak össze, és lecserélték az első fokozat mind a négy oldalsó segédrakétáját. Maga az első fokozat, illetve a rakéta legfelső, harmadik fokozata (Cryogenic Upper Stage) átvizsgálás után a helyén maradt.

A 49 m magas, háromfokozatú, az első fokozat mellett négy folyékony hajtóanyagú segédrakétával felszerelt GSLV a startállásban. (Kép: ISRO)

A GSLV rakéta eddigi története sajnos viszonylag kevés jóval szolgált. Megalkotásának célja az volt, hogy csökkentsék India függőségét a külföldi hordozóeszközöktől, ami a magas (geostacionárius) pályákra állítandó, nagyméretű alkalmazási műholdak, például kommunikációs vagy meteorológiai űreszközök indítását illeti. Majdnem egy évtized (!) elteltével azonban ez a mostani az első teljesen sikeres indítása. A legutóbbi próbálkozások alkalmával, 2010-ben egymás után két alkalommal is megsemmisült.

Már a GSLV 2001-es bemutatkozása sem hozott tökéletes sikert. Az akkori első, Mk.1(a) változat orosz készítésű harmadik fokozata a kelleténél 12 másodperccel hamarabb leállt, a tervezettnél alacsonyabb pályán hagyva a GSAT-1 távközlési holdat. (A műholdat később sikerült ugyan feljuttatni a geostacionárius magasság közelébe, de azon az áron, hogy a manőverezéshez szükséges hajtóanyaga elfogyott, így feladataát nem volt képes ellátni.) A második, 2003-as próbálkozás, a GSAT-2 indítása sikeres volt, ahogy 2004-ben a következő is, immár az Mk.1(b) változattal. 2006-ban az INSAT-4C műhold odaveszett, 2007-ben a pótlására készült INSAT-4CR legalább nagy nehezen elérte a geostacionárius pályát és üzembe állt, bár 10 évre várható élettartama megfeleződött. A „sikertörténetnek” azonban itt hosszú időre vége is szakadt. Következett a két 2010-es kísérlet, mindkettő teljes kudarc. Az első, 2010. áprilisi alkalommal mutatkozott volna be a Mk.2 változat, rajta a már hazai (indiai) készítésű kriogén harmadik fokozattal, ami azonban felmondta a szolgálatot. Ugyanazon év decemberében megint az orosz harmadik fokozattal szerelt, régebbi Mk.1(b) variáns indult, de a végzetes hiba már az első fokozat működése közben fellépett. 2010-ben a GSAT-4 és GSAT-5P műholdak kerültek a veszteséglistára.

A GSLV előző, 2010. december 25-én végrehajtott startkísérlete így végződött... (Kép: AFP / Getty Images)

A GSLV megépítéséhez részben a megbízhatónak számító, kisebb teljesítményű indiai PSLV (Polar Satellite Launch Vehicle) rakéta egyes elemeit használták fel. A GSLV első fokozata egy szilárd hajtóanyagú rakétahajtómű köré épített négy folyékony üzemanyagú hajtóműből épül fel. A második és harmadik fokozat ugyancsak folyékony hajtóanyagot éget. A startot követően mintegy 2 percig dolgozik az első fokozat. A fő hajtómű és a négy segédrakéta leválása után a hidrazinnal és nitrogén-tertoxiddal működő második fokozat következik, 150 másodpercen át. Végül a harmadik, kriogén (folyékony oxigén és folyékony hidrogén) üzemanyagú harmadik fokozaté a főszerep. Az egész mostani indítás a felemelkedéstől a GSAT-14 leválásáig alig tartott tovább, mint 17 perc, mégis nehéz lenne alábecsülni a vele kapcsolatos izgalmakat, illetve a siker jelentőségét az indiai űrtevékenyég közeljövője szempontjából. A geostacionárius pálya elérését lehetővé tevő hordozórakéta-kapacitás mellett a második indiai holdszonda, a 2015-re tervezett Chandrayaan-2 programjára is kell gondolni. Ez a tervek szerint már nem csak a Hold körüli keringést, de a sima leszállást és egy holdjáró odajuttatását is célozza.

A most pályára állított GSAT-14 a közel egy évtizede működő EDUSAT (GSAT-3) műholdat hivatott felváltani a 75° keleti hosszúság fölött. Ez volt az, amely a GSLV rakéta kevés sikeres startjainak egyike alkalmával, 2004-ben került a világűrbe. A kb. 2 tonnás GSAT-14 műsorsugárzási céllal hat-hat Ku- és C-sávú transzponderrel van ellátva, amelyekkel az egész indiai szubkontinens lefedettségét meg tudják oldani. Kísérleti feladattal két Ka-sávú transzponder is repül rajta. Remélt élettartama 12 év.

Ezzel kezdődött meg világviszonylatban is a 2014-es űrstartok sorozata.