Indiai összefoglalók
(Rovat: India a világűrben - 2019.04.09 07:15.)

Nemcsak a tavalyi eredményeket mutatták be, hanem újabb részleteket közöltek a néhány éven belül várható emberes űrrepülésükről.

Amint arról korábbi cikkünkben beszámoltunk, az ENSZ Világűrbizottságának Tudományos és Technikai Albizottsága (COPUOS STS) 2019. február 11–22. között Bécsben tartotta 56. ülésszakát. Az ülésszakon „Az űridőjárás és a kis műholdak” témájú szimpóziumon hat, az ülésszak egyes napirendi pontjaihoz kapcsolódóan további 62 szakmai előadás is elhangzott. Ígéretünknek megfelelően ezek közül néhányat részletesen is ismertetünk, a többit az érdeklődők az ülésszak honlapján tekinthetik meg.

Hetven hordozórakéta-indítás és 103 saját műhold pályára állítása India űrtevékenységének eddigi mérlege

India képviselője (P. Kunhikrishnan, az U. R. Rao Műholdközpont igazgatója) négy előadást tartott az ország űrtevékenységéről. Az első, általános áttekintés szerint India a kezdetektől fogva összesen 178 űrküldetést mondhat magáénak, amelyek közül 70 hordozórakéta-indítás (az SLV, ASLV, PSLV és GSLV rakétákkal). Ezek nagy többségét (idén januárig 44-et) a PSLV rakéták startja tette ki, amely rakéta megbízhatósága 98%-os. Pályára állítottak (vagy állíttattak) továbbá 103 saját műholdat, amelyek többsége távérzékelési, távközlési, navigációs és tudományos feladatokat végez. A műholdak közül 10 diákműhold.

Az indiai hordozórakéták 2018-ban végrehajtott küldetései. A PSLV négyszer startolt, a felsorolás azonban az idén januári (C44) indítást is tartalmazza

Emellett új technológiák kipróbálására öt kísérleti küldetést is végrehajtottak az elmúlt években. Ide tartozik India első visszatérő űreszköze, a 2007-ben indított Space Capsule Recovery Experiment (SRE), a 2014-ben végrehajtott személyszállító modul légköri visszatérési kísérlet (Crew Module Atmospheric Re-entry Experiment, CARE), egy újra felhasználható űrjármű (Reusable Launch Vehicle, RLV) kicsinyített példányának első, demonstrációs célú repülése 2016-ban, egy scramjet torlósugár-hajtómű 2016-os kipróbálása, valamint a 2018. július 5-én sikeresen kipróbált űrhajós mentőrendszer (Crew Escape System). Az indiai hordozórakéták nemcsak a hazai igényeket szolgálják ki, hanem jelen vannak a hordozórakéták világpiacán is: a saját műholdakon kívül eddig már 33 ország 269 műholdját állították pályára.

Az indiai űrhajós mentőrendszer tavaly júliusi, sikeres próbarepülésének részletes adatai

Az indiai rakéták tavaly hat indiai és hatvan külföldi műholdat állítottak pályára. Az indiaiak a távérzékelő Cartosat–2F, a hiperspektrális távérzékelést végző HYSIS (Hyperspectral Imaging Satellite), a regionális navigációs IRNSS–1I, valamint a GSAT sorozat később meghibásodott –6A, illetve –7A és –29 jelű tagja. Ezen kívül tavaly decemberben, illetve idén februárban Ariane–5 rakétával állt pályára a GSAT–11 és –31.

A tavaly decemberben indított, 5,85 tonnás GSAT–11 India eddigi legnagyobb tömegű műholdja

A másik előadás India emberes űrrepülési programjáról szólt. Ismét elhangzott, hogy az űrrepülést az ország függetlenségének 75. évfordulója (2022) előtt végre kell hajtani. A háromfős legénység egy hetet tölt a tervek szerint a világűrben, a legénységet szállító kabin ejtőernyővel érkezik le a Bengáli-öböl vizébe. A repülést megelőzően két kísérleti repülést hajtanak végre az űrkabinnal és az azt pályára állító hordozórakétával, amely a GSLV Mk.3 módosított változata (Human Rated Launch Vehicle) lesz.

Két űrhajósok nélküli próbarepülést követően az első indiai űrhajósok indiai űrhajóval 2021 végén indulhatnak

Az indiai űrhajó csonkakúp alakú legénységi modulja és az alatta elhelyezett szervizmodul, valamint az űrhajó elhelyezkedése a GSLV Mk.3 hordozórakéta embert szállító űrhajó indítására alkalmas, módosított változatának orrában

A 2021 végére tervezett emberes indiai űrrepülés vázlata. Az űrhajó legalább néhányszor megkerüli a Földet, de kedvező esetben a három űrhajós akár egy hétig is dolgozhat a 400 km magas pályán keringő űrhajóban

A harmadik indiai előadásban bemutatták India űrtevékenységének egy kevésbé ismert területét, a ballisztikus rakétákkal végzett kísérleteket. Az első, szondázó rakéták indítására alkalmas központot (Thumba) 1963-ban létesítették a geomágneses egyenlítő közelében, az első start 1963. november 21-én volt. Azóta több mint 3500 indítást hajtottak végre, több mint kétezret indiai kísérletekkel, a többit külföldi partnerek számára. Jelenleg négy különböző rakétatípust kínálnak, amelyek 14–400 kg hasznos terhet képesek 55–560 km közötti magasságokba emelni. A leggyakoribb típus, az 1971 óta használt RH-200 jelenleg átlagosan kéthetente emelkedik a magasba. További technikai részletek a lent hivatkozott előadásban találhatók. Végül a negyedik előadásban azt a lehetőséget ismertette az URSC igazgatója, hogy a PSLV hordozórakéta negyedik fokozatán (PS4) kialakított platformon különböző kísérleti eszközök helyezhetők el.