India holdprogramja
(Rovat: India a világűrben, Távoli világok kutatói - 2020.04.05 08:15.)

Bár első leszállási kísérletük tavaly nem sikerült, a keringő egység jól működik. A leszállás tervét sem adták fel.

Az ENSZ Világűrbizottságának Tudományos és Technikai Albizottsága (COPUOS STS) 2020. február 3–14. között Bécsben tartotta 57. ülésszakát. Az ülésszakon a „Világűr mindenkinek” témájú szimpóziumon tíz, az ülésszak egyes napirendi pontjaihoz kapcsolódóan további 67 szakmai előadás is elhangzott. Szokás szerint ezek közül néhányat részletesen is ismertetünk, a többit az érdeklődők az ülésszak honlapján tekinthetik meg.

Az első indiai Hold-szonda, a Csándráján–1 (Chandrayaan–1) 2008. november 8-án állt Hold körüli pályára. A szondán 11 tudományos műszer kapott helyet, amelyek közül ötöt az Indiai Űrkutatási Szervezet (ISRO) készített, kettőt az ISRO az ESA-val közösen, négyet pedig nemzetközi partnerek, egyet-egyet az ESA és Bulgária, kettőt pedig a NASA. A szonda méréseivel felfedezte a vízjég jelenlétét a Holdon, vizsgálta a Hold rendkívül ritka légkörét, vulkanizmusát és geológiai aktivitását, valamint a mérések alapján bizonyítottnak tekinthető a globális magmaóceán hipotézise.

A Csándráján–2 nagy felbontású OHRC kamerájával 100 km magasságból készített, 25–30 cm felbontású felvétel a Hold déli pólusvidékéről (74° szélesség). (Kép: UN COPUOS-STS előadás)

Tavaly nyáron indult az ISRO következő szondája a Holdhoz. Bár a tervezett sima leszállás nem sikerült, ám a Csándráján–2 keringő egységének nyolc tudományos műszere azóta is kifogástalanul működik, ezekről korábbi cikkünkben adtunk áttekintést. (Ezeken kívül a küldetés a leszállóegységen további négy, a roveren pedig két műszert vitt magával.) Amint az ábráról látható, a Csándráján–2 tudományos vizsgálatai három fő területet ölelnek fel, a holdi víz keresését, a Hold ásványösszetételének meghatározását és a Hold átfogó feltérképezését. Az előadásban bemutattak néhány, a nagy felbontású kamerával (OHRC, Orbiter High Resolution Camera), a térképező kamerával (TMC-2) és a kétfrekvenciájú apertúraszintézis-radarral (DF SAR, Dual Frequency Synthetic Aperture Radar) készített felvételt. A lágy röntgenspektrométerrel (CLASS) kimutatták, ahogy a Hold áthalad a Föld plazmacsóváján (a jelenség havonta, telihold körül következik be, és hat napig tart). A képalkotó infravörös spektrométerrel a 0,8–5,0 μm tartományban a felszín ásványösszetételét és az illékony anyagok jelenlétét mérték.

A Csándráján–2 tudományos vizsgálatai három fő területet ölelnek fel, a holdi víz keresését, a Hold ásványösszetételének meghatározását és a Hold átfogó feltérképezését. (Kép: UN COPUOS-STS előadás)

A Csándráján–2 térképező kamerájával (TMC-2, Terrain Mapping Camera) a 0,4–0,85 μm-es sávban készített, 5 méter felbontású, pánkromatikus felvétel a Lindbergh-kráter közelében fekvő, kisebb kráterről. (Kép: UN COPUOS-STS előadás)

A Csándráján–2 DF SAR műszerének L-sávú apertúraszintézises radarképe a holdfelszín részletéről. (Kép: UN COPUOS-STS előadás)

A Csándráján–2 DF SAR műszerének L- és S-sávú apertúraszintézises polarizációs radarképe a Pitiscus T kráterről. A színek jelentése: vörös: mindkét sávban horizontális polarizáció, zöld: az egyik sávban horizontális, a másikban vertikális polarizáció, kék: mindkét sávban vertikális polarizáció. (Kép: UN COPUOS-STS előadás)

Az előadásban arról is beszámoltak, hogy a kormány jóváhagyta a Csándráján–3 szonda tervét, amelynek építése már meg is kezdődött. A szondával ismételten megkísérelik a sima leszállást, indítási időpontját még nem közölték. Amint az ábrán látható, a szonda leszállóegységére három tudományos műszer kerül, Langmuir-szonda, holdfelszíni termofizikai műszercsomag és szeizmométer. A roverre alfa-részecske- és röntgenspektrométert és lézeres spektroszkópot helyeznek.

A készülő Csándráján–3 leszállóegységének és holdjárójának tervezett műszerei. (Kép: UN COPUOS-STS előadás)