Ázsiai mozaik – 2021. január
(Rovat: India a világűrben, Japán a világűrben , Kína a világűrben - 2021.01.31 07:15.)

Havonta jelentkező sorozatunkban az ázsiai országok űrtevékenységével kapcsolatos olyan információkat találnak, melyek önálló cikkekhez túl rövidek, ám talán mégsem érdektelenek.

Rakétaügyek

A tervek szerint valamikor februárban indulhat a következő PSLV közepes teljesítményű indiai hordozórakéta. A C51 jelű küldetés legfontosabb rakománya a brazil Amazônia-1 optikai földmegfigyelő műhold lesz. A rakéta ezen kívül természetesen nagyszámú kisműholdat is pályára fog állítani. Eközben az új, gyorsan bevethető, könnyű rakéta, az SSLV bemutatkozó repülése gyakorlatilag havonta csúszik újabb egy-egy hónapot. Miközben októberi mozaikunkban még a november végi, vagy december eleji start lehetőségéről írtunk, január utolsó napjaiban a tervek már csak „2021 elejéről” szóltak.

A China Aerospace Science and Technology Corporation (CASC) 2021-re több mint 40 rakétastarttal számol. Ha így lesz, akkor megdöntik 2020-as rekordjukat. Fontos hangsúlyozni, hogy ennél jóval több kínai kozmikus rakétaindításra lehet számítani, ugyanis a „negyven pluszos” adat csak az „állami” Hosszú Menetelés (Long March, vagy CZ) rakétákra vonatkozik, és a különféle magánvállalkozások eszközeit nem tartalmazza. Ez pedig egy fontos kitétel, ugyanis a 2021-es tervekben szerepel

• az Expace (a CASIC védelmi-ipari spin-off-ja) például több Kuajcsou (Kuaizhou) starttal számol,
• a pekingi Landspace pedig az idén mutatná be a Csucsüe-2 (Zhuque-2) metánnal és folyékony oxigénnel működő rakétáját.
• De az iSpace és a Galactic Energy is jelezte, hogy újabb példányokat indítana szilárd hajtóanyagú hordozórakétáiból.
• Az iSpace ezen kívül az új Hyperbola-2 első fokozatának rövid, ballisztikus repülését is tervezi. Ennek a rakétának metán lenne az üzemanyaga.

Japán: ISS és Artemis

Január 14-én az ENSZ Űrirodája (UN OOSA) és a Japán Űrügynökség (JAXA) közösen jelentette be a KiboCUBE program 5. fordulójának eredményét, és hirdette meg az 6. kört. A KiboCUBE programot Japán a fejlődő országok támogatására hirdette meg. Ennek keretében 2015 óta, időről időre, térítésmentesen juttatnak pályára egy-egy CubeSatot az ISS Kibo moduljáról. Az 5. ilyen lehetőségre 2019. március 26. és szeptember 30. között lehetett benyújtani a pályázatokat. Ezt a kört a SICA (Central American Integration System) nyerte meg, melynek tagjai Belize, Costa Rica, Dominika, El Salvador, Guatemala, Honduras, Nicaragua és Panama.

Az eredményhirdetéssel egyidejűleg jelentették be, hogy

• a programot meghosszabbítják 2024 decemberéig, és
• meghirdették a következő (6.) kört/pályázatot.

Január közepén véglegessé vált a japán hozzájárulás az amerikai vezetésű, Hold körül keringő Gateway űrállomáshoz.

• A Northrop Grumman fővállalkozásában készülő, az előzetes lakhatást is biztosító lakó- és logisztikai modulba (Habitation and Logistics Outpost, HALO) akkumulátorokat szállít az ázsiai ország.
• Az I-Hab nevű, európai–amerikai–japán együttműködésben készülő, az űrállomás életfenntartó rendszereit tartalmazó és a HALO-t kiegészítő „hotelfunkciókat” ellátó modulba Japán több rendszert szállít.
• Végül pedig továbbfejlesztik (a jelenleg első repülésére készülő) HTV-X automatikus teherűrhajót úgy, hogy az részt vehessen a Hold körüli űrállomás ellátásában.

A legizgalmasabb kérdésre – vagyis hogy ezért cserébe Japán hány űrhajóssal vehet részt az Artemis holdprogramban – azonban még nincs válasz. A tárgyalások ezzel kapcsolatban még nem zárultak le. Ez érthető is, hisz Kanada (a robotikai fejlesztésekért) 2, Európa pedig (a japánokénál is jelentősebb részvételért) 3 helyet kap. Külső szemlélőként tehát Japán esetében a 2,5 hely tűnne reálisnak…

A kínai űrállomás

Január közepére befejeződött a kínai modulűrállomás első három elemének minőségi átvétele. Ez azt jelenti, hogy a három nehéz (egyenként legalább 20 tonnás) modul közül

• az első, központi irányító és lakómodul, Tienho (Tianhe) nevű, valamint
• a Ventien (Wentian) nevű második modul (amely az első tudományos modul), plusz még
• egy automatikus teherűrhajó, a max. 14 tonna induló tömegű Tiencsou-2 (Tianzhou-2) is

A Tienho három fő darabból áll. „Elől” egy közel gömb alakú egység egy hossztengely és három kereszttengely irányú dokkolóberendezéssel, valamint (a kereszttengelyen) egy nagyméretű űrsétaajtóval (felső kép). Hátrafelé haladva következik a kisebbik átmérőjű hengeres lakórész (az alsó képen az előtérben), végül a legnagyobb átmérőjű hengeres műszaki/vezérlő egység, hátul egy dokkolóegységgel és hajtóművel (az alsó kép hátterében). (Képek: CCTV / CNTV)

Ide tartozó hír, hogy január második hetében 500 másodperces sikeres „hot fire” tesztet hajtottak végre egy YF-77 hajtóművel. Ez a rakétamotor dübörög a Hosszú Menetelés-5 (LM-5, vagy CZ-5) nehézrakétákban. Egy ilyen hajtómű turbószivattyújának hibája okozta 2017-ben a második CZ-5 (és egy távközlési hold) elvesztését. Mint ismeretes, a hibát kijavították és a rövidebb CZ-5B bemutatkozó repülése (a 2. generációs űrhajó üres példányával) sikeres volt. Az idén pedig két CZ-5B indulna a Tienhóval, illetve a Ventiennel.

A tervek szerint a Tienho, a Tiencsou-2 teher- és a Sencsou-12 (Shenzhou-12) személyszállító űrhajó (ez utóbbi három űrhajóssal, vagyis tajkonautával) még az első félévben pályára kerül. Ideális esetben a második félévben startolhat a Tiencsou-3 teher- és a Sencsou-13 személyszállító űrhajó. Ha pedig minden tökéletesen alakul, akkor még az év utolsó heteiben a Ventien nehéz kutatómodul is pályára kerül.