SPADEX és POEM-4: Csordogáló információk (1. rész)
(Rovat: India a világűrben - 2025.03.04 06:15.)

Két hónapja került pályára az orbitális dokkolási kísérletekre szánt két indiai SPADEX műhold, illetve a rakéta utolsó fokozatán elhelyezett POEM-4, amely tulajdonképpen önálló műszaki és tudományos kísérleti eszközök „halmaza”.

A két SPADEX-et (Space Docking Experiment) és a POEM-4-et – a tavaly december 30-ai start kapcsán – röviden már bemutattuk, és azt is leírtuk, hogy mi a SPADEX jelentősége India számára. Ahogy arról szintén írtunk korábban, a SPADEX dokkolási kísérletei nem úgy alakultak, ahogy azt eredetileg tervezték.

SPADEX: Dokkolási kísérletek

A dokkolási kísérlethez két (egyenként 220 kg-os) manőverező műholdat állítottak 470 km magas, 55° inklinációjú körpályára. Az SDX02 jelű Target (célpont) és az SDX01 Chaser (üldöző) műholdakat egyidőben indították (lökték el a rakétától), de némi relatív sebességkülönbséggel. Ezzel elérték, hogy nagyjából egy nap alatt a két űreszköz tizenegynéhány (közel 20) km-re legyen egymástól. Innen kezdték meg a megközelítést. A dokkolást eredetileg január 7-re tervezték.

Itt még minden rendben (2024. december 31-én). (Animáció: X / @s2a_systems / India Today)

A január 7-i kísérlet az első három megállási pontig (5000, 1500 és 500 méter) rendben zajlott. A következő megállási pont (250 m) elérése előtt azonban sokkal nagyobb volt az eltérés a haladási pályától az engedélyezettnél, sőt a Chaser térbeli orientációja sem volt tökéletes. Ezért ekkor az Indiai Űrkutatási Szervezet (Indian Space Research Organisation, ISRO) szakemberei a program leállítása mellett döntöttek.

Némi szoftvermódosítás után január 9-én sikerült is eljutni 230 méterig, de egy újabb hiba miatt itt ismét le kellett állni. További földi tesztek és szoftvermódosítások után, január 11-én sikerült elérni a következő (15 méteres) pontot, ahol a Chaser megállt. Mindenki abban reménykedett, hogy 12-én végre sikerül leküzdeni a maradék távolságot, és összejön a várva várt összekapcsolódás. Ám ahogy az „Üldöző” elindult az utolsó megállási pont (3 m) irányába, a dolgok hirtelen rosszra fordultak. Egy a dokkolóberendezésekben lévő szenzor (proximity and docking sensor, közelség- és dokkolásérzékelő) hibát jelzett. Erre a megközelítési folyamatot vezérlő szoftver (a tervezett eljárásrendnek megfelelően) azonnal leállította a további közelítést, és biztonságos távolságba küldte el egymástól a két űreszközt.

Az ISRO január 12-én ráadásul már időprésbe került. Az volt ugyanis a helyzet, hogy január 16. után a keringési pályák heteken keresztül már az indiai követőállomások hatókörén kívül húzódtak. Azaz, ha pár napon belül nem sikerült volna a dokkolás, akkor arra már csak márciusban keríthettek volna sort.

Végül – amint arról egy gyorshírben is tudósítottunk – január 15-én sikeres volt az összekapcsolódás. Az utolsó pillanatban! Ezzel India a világon a 4. ország, az ISRO pedig az 5. űrszervezet lett, amely ilyen képesség birtokába jutott. (A három ország természetesen a Szovjetunió/Oroszország, az Egyesült Államok és Kína. A négy szervezet pedig ezek űrügynökségei és az Európai Űrügynökség, vagyis az ESA.)

A két SPADEX jelenleg összekapcsolva kering. Március 15-től újra olyan helyzetbe kerülnek, hogy az ISRO-nak lehetősége lesz további szétválasztás – megállítás – megközelítés – összekapcsolódás forgatókönyvek lejátszására. Ezen túl a tervek között szerepel az is, hogy a két űreszköz elektromos rendszerét összekössék, és áramot adjon át egyikük a másiknak – ezzel demonstrálva pl. űrállomásmodulok kereszttáplálását. A fenti kísérletekre az „időablak” március végéig lesz nyitva, majd két hónapig a SPADEX kettős megint olyan pályára kerül, amely az indiai követőhálózat számára használhatatlan.

SPADEX: Távérzékelés

Ahogy arról korábban írtunk, nyilván a költséghatékonyság okán nem csak dokkolási kísérletre építették a Chasert és a Targetet. Amikor a dokkolási tesztek befejeződnek, akkor mindkét űreszköz pályán marad és a rajtuk elhelyezett új generációs indiai távérzékelő eszközökkel fogják fotózni a Földet. Ehhez az SDX01-en egy nagyfelbontású kamerát (High-Resolution Camera, HRC) helyeztek el. Ennek 450 km-es magasságból a legjobb felszíni felbontása eléri a 4,5 métert. Fotó üzemmódban egy 9,2 km × 9,2 km-es, míg videó módban egy 9,2 km × 4,6 km-es területet képes felvételezni.

Az SDX02 fedélzetén egy négy közeli infravörös sávban működő berendezés található. Az átfogott hullámhossztartomány 450 és 860 nm közötti, az elérhető legjobb felbontás 25 méter, egy 100 km széles sávban. Ezen túl az SDX02-n még egy sugárzásmérő eszköz (RADMON) is található. Ennek valószínűleg az a jelentősége, hogy így az ISRO abban a magasságban (350–450 km) és azon északi és déli szélességek közötti részről készíthet egy sugárzási adatbázist, amelyben majd a Gaganján (Gaganyaan) űrhajó és a BAS indiai modulűrállomás fog üzemelni.

Nos, ezen kísérletek eredményeiről e sorok szerzője eddig nem talált információt, bár az is lehet, hogy azok még el sem kezdődtek. Érthető lenne, hisz a küldetés legfontosabb célja a megbízható összekapcsolódási eszközök és eljárások kidolgozása. A földmegfigyelés várhat…

(Folytatjuk a POEM-4 híreivel!)