Megrázó lövés
(Rovat: Japán: a Hayabusa űrszonda, Távoli világok kutatói - 2020.11.13 07:15.)

A Hayabusa–2 szondából a Ryugu felszínébe lőtt lövedék a becsapódás helyének 30 méteres körzetében megrázta a sziklatömböket.

A JAXA Hayabusa–2 küldetésén dolgozó kutatók Arakawa Masahiko professzor (Kobei Egyetem, Japán) vezetésével a kisbolygó felszínéről készített képeket elemezve megállapították, hogy a szondáról 2019. április 5-én a Ryuguba lőtt lövedék becsapódása nyomán több mint 200 darab, 30 cm és 6 m közötti nagyságú kődarab, illetve sziklatömb jelent meg vagy mozdult el az érintett területen, amelynek sugara mintegy 30 méter. A digitális domborzati térkép tanúsága szerint a kidobott törmelék 1 mm és 1,8 cm közötti vastagságban borította be a területet. Az eredmény segít kalibrálni a különböző égitestek felszínét érő becsapódásait szimuláló modelleket, és segít megérteni, miként újul meg a becsapódások nyomán az égitestek felszíne, egyúttal fontos információkat nyújt a jövő hasonló űrküldetései, például a NASA DART szondája számára, amelyek ugyancsak mesterséges becsapódásokkal szándékoznak vizsgálni egyes égitesteket.

A lövedék becsapódásának helye a becsapódás előtt és után készült felvételen. (Kép: JAXA, The University of Tokyo, Kochi University, Rikkyo University, Chiba Institute of Technology, Meiji University, The University of Aizu, AIST)

A Ryugut azért lőtték meg a 13 cm-es, 2,5 kg tömegű réz SCI (Small Carry-on Impactor) lövedékkel, hogy vizsgálják az anyag kidobódását és a felszínre rakódását, ezáltal a felszín megújulását a 10^-5g felszíni gravitációjú környezetben. Néhány hónappal a lövés után, július 11-én a szonda (másodszor) megközelítette a kisbolygót és a lövés nyomán kidobott anyagból is mintát vett. Az SCI becsapódása nyomán 14,5 méter átmérőjű kráter keletkezett. Megfigyelték, hogy a becsapódás nyomán a kődarabok a kráternél négyszer nagyobb átmérőjű területen mozdultak el.

A felvételek alapján a kutatók előállították a mesterséges becsapódás környékének digitális terepmodelljét, és a két állapot képét kivonták egymásból. Így állapították meg, hogy a kidobott a kidobott törmelék 1 mm és 1,8 cm közötti vastagságban borítja a keletkezett kráter környékét. (Kép: JAXA, The University of Tokyo, Kochi University, Rikkyo University, Chiba Institute of Technology, Meiji University, The University of Aizu, AIST)

A becsapódás utáni felvételen 48 olyan sziklatömböt találtak, amelyek elmozdulását azonosítani tudták, így megállapították, hogy az 1 méteres sziklák több méter távolságra dobódtak ki a kráterből. Ezen kívül a becsapódás utáni felvételen 169 darab újonnan megjelent, 30 cm és 3 m közötti nagyságú sziklát azonosítottak, amelyeket a kráter középpontjától 40 méter távolságig találták. A kidobódott kövek távolságát és számát méterenként vizsgálva megállapították, hogy számuk a kráter középpontjától 17 méterre volt a legnagyobb, majd a távolsággal arányosan csökkent. Részletesen vizsgálták és statisztikailag elemezték a kődarabok elmozdulását a becsapódás keltette szeizmikus hullámok hatására. Az elmozdulások nagyságából megállapították, hogy a sziklákat elmozdító szeizmikus hullámok helyenként hétszer akkora maximális gyorsulással rázták a sziklákat, mint amekkora a Ryugu felszínén a nehézségi gyorsulás, míg a terület 10%-án a rengés okozta gyorsulás a felszíni nehézségi gyorsulás 1–7-szerese közé esett.