Japán jelen és jövő
(Rovat: Japán a világűrben - 2017.03.28 07:15.)

Új hordozórakéta és teherűrhajó, űrszondák a Holdra, a Mars holdjaihoz, egy kisbolygóhoz és nem utolsósorban a Merkúrhoz.

Az ENSZ Világűrbizottság Tudományos és Technikai Albizottsága ez évi, január 30. és február 10. között Bécsben tartott ülésén a hagyományoknak megfelelően számos résztvevő ország és szervezet szakmai előadásban számolt be eredményeiről, terveiről. Mai cikkünkben az általános véleménycsere napirendi pontban elhangzott japán előadásból mutatunk be néhány érdekességet, az előadást Masazumi Miyake, a Japán Űrügynökség (JAXA) nemzetközi kapcsolati és kutatási igazgatója tartotta.

A JAXA tevékenységének fő területei a 2015-ös űrpolitikai irányelveknek megfelelően.

Amint az áttekintő diagramról leolvasható, a JAXA által koordinált űrtevékenység négy fő területre összpontosít: hordozórakéta-fejlesztés, a társadalom számára hasznos szolgáltatások, az emberes űrrepüléshez kapcsolódó technológiai fejlesztések, valamint a Hold és a Naprendszer távolabbi égitestjeinek kutatása. Az előadás elsősorban a negyedik területre fektette a hangsúlyt, de szóba került néhány más, fontos technológiai fejlesztés.

Már folyik a H3 rakéta fejlesztése. (Kép: JAXA)

A legfontosabb a H3 hordozórakéta fejlesztése, amelynek 2020-ban, a Tokiói Olimpia évében kell debütálnia. A H-IIA utódának szánt, de annál olcsóbb startlehetőségeket (az előadás szerint féláron) kínáló kétfokozatú nagyrakéta a Tanegashima Űrközpontból fog indulni. Amint a rajzról látható, a rakéta négy változatban készül. Az első fokozat két vagy három LE–9 hajtóművet tartalmaz, továbbá a rakétához két vagy négy szilárd hajtóanyagú gyorsítófokozat (SRB–3) kapcsolható, a gyorsítófokozattal kiegészített változat első startját 2021-re tervezik. Legnagyobb változata, a H3-24L 63 méter magas lesz, teljes tömege pedig (a hasznos teher nélkül) 574 tonna. A rakéta utóbbi változata legalább 6,5 tonna hasznos terhet tud geostacionárius átmeneti pályára (GTO) állítani.

A H3 rakéta négy változatban készül, az alapváltozat a tervek szerint 2020-ban, a gyorsítórakétákkal kiegészített változat a következő évben indulhat. (Kép: JAXA)

Fontos technológiai fejlesztés a HTV teherűrhajó továbbfejlesztése. Az eszközzel a JAXA-nak nyilván távlati tervei vannak (a most előre látható hasznosítás önmagában nyilván nem érné meg a befektetést), bár névleg az előadásban is a Nemzetközi Űrállomásra (ISS) történő teherszállítás a fejlesztés célja. A HTV-X induló tömege a szerkezeti egyszerűsítéseknek köszönhetően 1 tonnával kisebb lesz a mostani HTV tömegénél, ennek ellenére a bruttó hasznos tömeg 1 tonnával nagyobb, a nettó hasznos tömeg pedig csaknem 2 tonnával nagyobb lesz. A tervek szerint 2019-ig a jelenlegi HTV-t használják, amellyel 9 startig jutnak el, ha a fejlesztés rendben folyik, akkor a 10. (és a jelenlegi szerződés szerinti utolsó) HTV helyett 2021-ben a HTV-X repülhet – az addigra elkészülő H3-mal.

Ami a Naprendszer kutatását illeti, már úton van a Hayabusa–2, amelyik 2018-ban eléri a Ryugu kisbolygót, amelynek anyagából mintát vesz, és azzal 2020-ra visszajön a Földre. A tervek szerint 2018-ban induló BepiColombo (amely a magyar közreműködés okán olvasóink számára jól ismert küldetés) az ESA-val közös vállalkozás, a két szonda 2024-ben érkezhet meg a Merkúrhoz. 2020 utánra mintavevő küldetést terveznek a Mars két holdjához, valamint (bár nem Naprendszer-kutatás) itt említették meg, hogy folyik az ugyancsak az ESA-val közös SPICA kozmológiai és asztrofizikai célú, infravörös űrtávcső fejlesztése. Végül, de nem utolsósorban technológiai demonstrációként kis leszállóegységet (SLIM, Smart Lander for Investigating Moon) szeretnének a Holdra juttatni. A SLIM talán már 2019-ben elindulhat, a 164 millió dollár költségvetésű szonda építésére tavaly kötött szerződést a JAXA a Mitsubishi Electric céggel. Azt tervezik, hogy a korszerű navigációs rendszerrel és autonóm akadályfelismerő egységgel felszerelendő szonda egy 60 méter átmérőjű gödörben (lávacsőben) szállna le, amelyet a Hold körül keringő japán Kaguya szonda fedezett fel.

Már épül, és talán 2019-ben teljesítheti is küldetését a Holdon a SLIM, japán nagyon pontosan manőverező leszállóegysége. (Kép: Mitsubishi Electric)

Mindkét áttekintő menetrenden látható, hogy a Nemzetközi Űrállomással hosszú távon már nem terveznek, fontos azonban, hogy az ott szerzett technológiai, kutatási és egyéb tapasztalatokat más területeken hasznosítsák. A kutatás területén láthatóan a legfontosabb célpont a Hold. Végső soron ide csatornázódik be az ISS kiszolgálására fejlesztendő HTV-X teherűrhajó, a technológia kipróbálását célzó SLIM után pedig komolyabb Holdra-szálló eszközökben is gondolkodnak. Hangsúlyozzák a nemzetközi partnerekkel folytatandó együttműködés jelentőségét, ami talán illeszkedhet az ESA (pontosabban annak jelenlegi főigazgatója) által megálmodott Hold-falu elképzeléséhez.

Az ISS jövője egyelőre 2024-ig biztosított. Az ott szerzett tapasztalatokat a Hold meghódításában hasznosítanák, de ennek előkészítését szolgálja a SLIM is. További célpontokat jelentenek a Mars, annak holdjai és a kisbolygók.

Az ENSZ-ben tartott japán előadásból az is kiderül, hogy mindezek a fejlesztések a legkevésbé sem öncélúak. 2015-ben létrehozták a TansaX (Technology Advancement Node for SpAce eXploration) nevű szervezetet. Amint a bemutatott ábrán látható, a szervezet célja a JAXA-n belül, illetve azon kívül, az egyetemeken és kutatóintézetekben folyó fejlesztés összehangolása, névleg a távoli világűr felderítése (exploration) céljaira. Ez azonban csupán mellékszál, a látványos oldal. A valódi, bár a holdraszállásnál kevésbé látványos, de annál sokkal fontosabb „output” az űrtechnika területén az új vállalkozások indításának segítése és a földi alkalmazások fejlesztése.

A technológia-transzfer japán modellje (lásd a cikkben).