Japán klimatológiai és technológiai műholdak
(Rovat: Japán a világűrben, Környezetünk védelme - 2017.12.23 07:50.)

Az űreszközök egy H-2A rakétával álltak alacsony Föld körüli pályára.

Magyar idő szerint december 23-án 2:26-kor az F37 jelű H-2A nagyrakéta indította a japán Tanegashima Űrközpontból a GCOM-C1 és a SLATS műholdakat.

A GCOM-C1 (Global Changing Observation Mission) légkörkutató hold a Föld szénciklusát és sugárzási állapotát fogja tanulmányozni. Ennek során felhőket, aeroszolokat, az óceánok színét, a földfelszínt borító vegetációt, valamint a havas és jeges területeket fogja vizsgálni. A Sikiszái (色彩, jelentése: szín) egyúttal a korábbi (sikertelen) ADEOS-2 utódja, és Japán hozzájárulása a GEOSS (Global Earth Observation System of Systems) programhoz. A kockázatok csökkentése érdekében a korábbi ADEOS-2-t nem megismételték, hanem „kettévágva” kifejlesztették a GCOM-W és a GCOM-C műholdakat (ez utóbbi sorozat első tagja a GCOM-C1). A tervek szerint mindkét holdból 3-3 darab épül és ezeket olyan átfedésekkel indítják, hogy egy működőképes mindig legyen bolygónk körül.

A 2006-ban jóváhagyott GCOM-W1 építése (200 millió dolláros költségvetéssel) egy évvel később kezdődött, és a műhold 2012 májusában került poláris napszinkron pályára. A legalább 5 éves üzemidőre tervezett hold az adatgyűjtést 2012. július 4-én kezdte meg. Fő műszere az AMSR2 – egy mikrohullámú letapogató sugárzásmérő.

A 2,1 tonnás GCOM-C1 élettartamát szintén minimum 5 évre tervezik, fő műszere egy optikai képalkotó (SGLI, Second Generation Global Imager), mellyel 2–3 nap alatt a teljes Földet felmérheti mintegy 250–1000 m-es felbontással az ultraibolya, a látható és az infravörös tartományban. Ehhez a (kinyitott napelemekkel) 4,6 × 16,3 × 2,8 m-es GCOM-1C-t egy 800 km magas napszinkron pályára állítják.

A SLATS (Super Low Altitude Test Satellite) egy olyan kísérleti technológiai műhold, melyen egy ionhajtóművet helyeztek el. Ezzel kívánják a „szuper alacsony” pályán keringő, és ezért a ritka (ám létező) felsőlégkörbe merülő, erősen fékeződő műhold pályáját megemelni. Annak érdekében, hogy a hajtómű hatásosságát vizsgálhassák, természetesen tisztában kell lenni az aktuális felsőlégköri sűrűséggel is. Ennek mérésére a SLATS-en elhelyeztek egy az atomos oxigén sűrűségét mérő szenzort.

A SLATS (燕, Cubáme, „felfal[ó madár]”) első nekifutásra a GCOM-C1-gyel közel azonos (kb. 630 km magas) pályára kerül, hogy ellenőrizhessék a működését. Ezt a pályát később hagyományos (kémiai) hajtóművel és légkörbe merülő fékezéssel (aerobraking) csökkentik le a „szuper alacsony”, 180–250 km magas pályára. Ezen a pályán a mintegy 400 kg tömegű műhold (az ion-) hajtómű működtetése nélkül nagyon gyorsan lefékeződne, majd a sűrű légkörben elégne. A mintegy 2,5 × 5,2 × 0,9 m-es SLATS élettartamát maximum másfél évre tervezik. Az induláskor a napelemek 700 watt teljesítményt termelnek, a négy (egyenként 1 N tolóerejű) kémiai hajtómű 34 kg (hidrazin, N₂H₄), a 10–28 mN „tolóerejű” ionhajtómű pedig 10 kg (xenon) hajtóanyaggal rendelkezik.