Az Akacuki képei
(Rovat: Japán a világűrben, Távoli világok kutatói - 2018.02.25 07:15.)

A japánok nem adták fel! Megmentették a kis híján elveszett szondát, amely látványos képeket küld a Vénusz légköréről.

Fantáziarajz a Vénusz körül keringő Akacuki űrszondáról. (Kép: JAXA / Akihiro Ikeshita)

Hét éve (2010. december 6-án) az Akacuki (Akatsuki, Planet–C, Venus Climate Orbiter) űrszonda a hajtóműve hibája miatt nem tudott Vénusz körüli pályára állni. A Japán Űrügynökség (JAXA) szakemberei azonban megoldották, hogy több pályamódosító manővert követően 2015 végén visszaérkezzék a Vénuszhoz, és második nekifutásra, 2015. december 9-én sikeresen pályára álljon a bolygó körül (lásd korábbi cikkeinkben). A szonda elnyúlt ellipszispályán kering, 10 000 és 360 000 kilométer közötti magasságban, 10,5 napos keringési idővel. Az érdemi tudományos munkát 2016. április 4-én kezdte meg, azóta lélegzetelállító képeket készít a sűrű felhőtakaró különböző rétegeiről.

Az Akacuki kamerái a légkör különböző rétegeit vizsgálják. (Kép: JAXA)

A féltonnás űrszonda öt kamerával vizsgálja a Vénusz légkörét. Három közülük az infravörös (IR) tartományban működik (1,74, 2,26 és 10 mikrométer hullámhosszon), ezek a Vénusz forró légkörének főleg a 48–55 km közötti magasságból érkező, saját, termikus infravörös sugárzását észlelik. A nagy látószögű, ibolyántúli (283–365 nm) képalkotó megfigyeli a 65–75 km magasságban előforduló, főként kénsavcseppekből (H₂SO₄) álló felhők mozgását. A rövidebb hullámhosszon (283 nm) készülő felvételeken a kén-dioxid (SO₂) mozgása követhető a sztratoszférában: a gáz a légkör mélyebb rétegeiből emelkedik fel, ahol azonban csak rövid ideig marad meg, mert a Nap ibolyántúli (UV) sugárzása széjjelroncsolja a molekulákat, amelyek alkotórészeit a légköri kémiai folyamatok más molekulákká egyesítik. A látható tartományban dolgozó kamera pedig a bolygó éjszakai oldalán a légkör fénylését és villámlások fényét keresi. A kamerák felbontóképessége jobb, mint azoké, amelyek az Európai Űrügynökség (ESA) 2006–2015 között a Vénusz közüli pályán dolgozó Venus Express szondáján működtek.

Az Akacuki UVI kamerájának egyik felvétele – Damia Bouic megvalósításában. A barna területen látható fodrozódást kis, konvektív felhők hozzák létre. (Kép: Kép: JAXA / ISAS / DARTS / Damia Bouic)

A két rövidebb hullámhosszú infravörös kamera 2016 decemberében elromlott, a 10 mikrométeres IR képalkotó, a Lyman-alfa és az UV-kamera viszont azóta is folyamatosan működik. A tudományos adatok első csomagját 2017 végén hozták nyilvánosságra. Azóta egy francia amatőr képfeldolgozó, Damia Bouic az adatokból látványos képeket állít elő. Ezeket a The Planetary Society az Akacuki blogján teszi közzé, ahol három szakember, Thomas Widemann, Emmanuel Marcq és Colin Wilson fűz részletes magyarázatokat a látványhoz.

A Vénusz éjszakai oldalán az Akacuki infravörös kamerái a forró légkör termikus hősugárzását észlelik. A közepes magasságban elhelyezkedő, forró felhők az IR2 kamera képén világosnak látszanak, a sugárzás útjában álló, magasabban lévő felhők sötétek. A kép közepén a sötét, fűrészfog alakú képződmény turbulens határréteg lehet. A kép felső részén a bolygó korongjának napsütötte oldala túlexponáltan látszik. (Kép: JAXA / ISAS / DARTS / Damia Bouic)