Ázsiai mozaik – 2021. november (2. rész)
(Rovat: Japán a világűrben, Kína a világűrben , India a világűrben - 2021.12.02 07:15.)

Havi sorozatunkban az ázsiai és csendes-óceáni térség országainak űrtevékenységével kapcsolatos információkat találnak, melyek önálló cikkekhez túl rövidek, ám talán mégsem érdektelenek.

Új létesítmények

Kishi Nobuo japán védelmi miniszter november 14-én, a Jamagucsi prefekturában lévő Hofu Kita Légibázison jelentette be, hogy az ország 18 hónapon belül felállítja 2. Kozmikus Műveleti Századát. Ennek a századnak az elsődleges feladata a rádioelektronikai harc lesz, ezen belül a japán műholdak által használt frekvenciák, illetve azok esetleges zavarásának, elnyomásának monitorozása. A légibázison eközben megkezdődött egy, a műholdak megfigyelésére és a ballisztikus rakéták felderítésére alkalmas radar kiépítése, mely 2023-ban állhat szolgálatba. Japán az erősödő észak-koreai, kínai és orosz katonai kozmikus tevékenység hatására kezdte meg katonai űralakulatai létrehozását. Az 1. „űrszázad” még 2020 májusában állt fel a Fucsu Légibázison, Tokió közelében. Az alakulat – melynek mellékeltük a címerét – a Földet közelítő kisbolygók és az űrszemét megfigyelését végzi, azért is, hogy ezzel védjék a kritikus infrastruktúrát jelentő japán műholdakat az ütközésektől.

November 16-án létrehozták a közös Kínai-Orosz Űridőjárási Központ nevű konzorciumot (CRC). A konzorciumi tagok a Kínai Meteorológiai Hivatal, a Kínai Polgári Repülésügyi Hivatal, valamint az Orosz Szövetségi Hidrometeorológiai és Környezetmonitoring Szolgálat. A pekingi telephelyű CRC a világon a negyedik ilyen szervezet.

A CASIC (China Aerospace Science and Industry Corportation Limited) egy november 25-i bejelentés szerint befejezte annak a két, Vuhanban lévő létesítménynek az építését, melyeket „rakétaipari parknak” és „intelligens űreszközöket gyártó sornak” neveztek el. A létesítmények a vuhani Nemzeti Repülési és Űrrepülési Ipari Bázison találhatók, és a tervek szerint az egyik évi 20 szilárd hajtóanyagú könnyű hordozórakéta, a másik pedig évi 100 általános célú – legfeljebb 1 tonnás – műhold előállítását teszi majd lehetővé!

A fenti napon a CASIC azt is bejelentette, hogy folytatja szilárd hajtóanyagú könnyű és közepes hordozórakétái fejlesztését, és a 14. ötéves tervben (2021–2025) akár évi tíz kereskedelmi célú kozmikus indítást szeretne teljesíteni. A vállalat ezen túl azt is közölte, hogy 2022-ben 12 műholdat tervez indítani a Hszingjün (Xingyun) nevű első kínai IoT-konstellációba. (A 80 darabosra tervezett műholdflotta első két tagját még 2020 májusában állították pályára.)

Váratlan manőver

Az Indiai Űrügynökség (ISRO) csak november 15-én hozta nyilvánosságra, hogy még október 18-án az indiai Csándráján-2 (Chandrayaan-2) Hold-orbiternek (CH2O) kikerülő manővert (CAM) kellett végrehajtania, miután a számítások azt mutatták, hogy túl közel kerülhet hozzá az amerikai LRO (Lunar Reconnaissance Orbiter) szonda. Úgy tűnt, hogy október 20-án 05:45 UTC-kor az indiai keringő egység és a NASA szondája közötti legkisebb radiális távolság akár 100 méter lehet! Miután az indiai ISRO és az amerikai NASA JPL egyeztetett, úgy döntöttek, hogy a kikerülő manővert az indiaiak hajtják végre. Ezt a Chandrayaan-2 végül 18-án 14:52 UTC körül sikeresen el is végezte.