Ázsiai mozaik – 2022. október (2. rész)
(Rovat: Japán a világűrben, Kína a világűrben , Távoli világok kutatói - 2022.11.09 07:15.)

Havi sorozatunk második részében japán, kínai és koreai híreket olvashatnak.

Japán

Egy október 12-i bejelentés szerint a Hakuto valamikor november 9–15. között indulhat egy Falcon-9 rakétával Cape Canaveralből. Ez azt jelenti, hogy nagyon közel került egymáshoz a NASA–ESA együttműködésben megvalósuló személyzet nélküli Orion űrhajó (Artemis-1) startja és a japán holdi leszállóegység indítása. (E sorok írásakor az Artemis-1 indítását november 15-re, míg a Hakutóét november 22-re várjuk.) A Hakuto-R M1 végső tesztelésére Németországban került sor (lásd az ispace színes fotóját).

A japán lander több különféle kutatóeszközzel lesz ellátva, többek között vele kéne égi kísérőnk felszínére jutnia az első arab holdjárónak, az emirátusi Rashidnak, de lesz a fedélzetén egy kis japán rover is.

Amennyiben a start és a landolás a Lacus Somniorum régióban is sikeres lesz, akkor a japán leszállóegység két hasonló amerikai eszközt előzhet meg. Az Astrobotic Peregrine-je, mely talán még az idei év végén elindulhat, és az Intuitive Machines jelenleg 2023. márciusi indításra tervezett IM-1-e egyaránt a NASA Kereskedelmi Holdi Teher(szállítási) Szolgáltatás (CLPS) keretében repül.

Kína

Előző havi ázsiai mozaikunkban röviden szóba került a Tienven (Tianwen) bolygókutatási program, illetve hogy a Teinven-1 marsi sikere után a Tienven-3 a „nyugati országok” előtt hozhatna Mars talajmintát a Földre. Egy októberi bejelentés szerint ezt megelőzően a Tienven-2 egy legkorábban 2025-ben induló kombinált kisbolygóminta-visszahozó és üstökösorbiter vállalkozás lenne. A 10 évesre tervezett küldetés egy Hosszú Menetelés-3B starttal kezdődhet.

Miután ilyesmiben korábban az amerikaiak mellett az ESA is és a japánok is jeleskedtek, talán az sem meglepő, hogy a Tienven-4 óriásbolygókat célozna. Ezen a néven legkorábban 2030-ban egy űrszondapáros (!) startolna a Jupiter irányába. Közülük az elsődleges a Naprendszer legnagyobb bolygóját vizsgálná, majd a Callisto körüli pályára állna. A másodlagos (kisebb) űrszonda pedig – kihasználva a Jupiter gravitációs lendítő hatását – elrepülne az Uránuszhoz! Ha ez utóbbi sikerülne, akkor a kínaiak valami olyasmit érnének el, ami eddig csak az amerikaiaknak sikerült. Korábban párhuzamosan két terv futott: a Jupiter System Orbiter (JSO) az Io hold és a Jupiter részletes vizsgálata mellett egy Callistón végrehajtott leszállással számolt, illetve a program végén a Nap és a Jupiter rendszerének L₁ Lagrange-pontjába repítették volna a szondát. Úgy tűnik, ezt túl bonyolultnak találták, és győzőtt a JCO (Jupiter Callisto Orbiter), amely innentől már hivatalosan is Tienven-4.

Szóval a Tienven-4 egy 2030-as (?) indítást és egy Vénusz, illetve két Föld melletti gravitációs lendítést követően először a Jupiter rendszerében keringene különféle pályákon, majd a Callisto körüli poláris pályára állna. (Egy kisebb Callisto lander tervét még mindig nem vetették el…) A másodlagos – az Uránuszhoz küldendő – szonda a Jupiter közelében önállósítaná magát, de a „külső kék bolygóhoz” nem érhet a 2040-es évek második fele előtt. A közölt ábra alapján egyébként úgy tűnik, hogy a Jupiter rendszerében üzemelő űrszondát (és „anyaszondát”) nagyméretű napelemek, míg az Uránuszt közelítő űreszközt (a „potyautast”) talán radioizotópos termoelektromos generátor (RTG) fogja árammal ellátni.

Mint emlékezetes a kisméretű, automatikus kínai űrrepülőgép augusztus 4-én állt Föld körüli pályára. A kezdeti pálya 346 × 593 km-es, 50° inklinációjú ellipszis volt. Ezt a pályát azonban október 23-án megemelték és közel körpályává (597 × 608 km) módosították. Ahogy azt az amerikai NORAD megállapította, a kis szárnyas szerkezettől legkésőbb október 31-én „valami elvált”. Az ismeretlen feladatú eszköz (mely a NORAD ID 54218, illetve a 2022-093 COSPAR azonosítókat kapta) viszonylag együtt mozgott az űrrepülőgéppel. Feladata természetesen ismeretlen. Lehet akár egy „drón”, amely az űrrepülőgépet figyeli meg és vizsgálja, de az is lehet, hogy egy céltárgy, melyet majd be kell fognia a szárnyas szerkezetnek – és persze lehet egy „sima” műhold. A NORAD szakemberei szerint a „kirakásra” valamikor október 24–31. között kerülhetett sor.

A Twitteren (majd a YouTube-on is) korábban megjelent egy videó, mely az űrrepülőgépet indító CZ-2F rakéta orrburkolatának begyűjtését, illetve egy középiskolában augusztus 5-én történt bemutatását ismerteti. A kidudorodások jól kirajzolják a két szárnyvég helyét, illetve a kettős (kifelé döntött) függőleges vezérsík helyét. Ezek alapján elkészült egy űrrepülőgép-modell. Kijelenthető, hogy a szárny fesztávolsága közel 5 méter (az orrkúp átmérője 4,2 m).

Korea

Mint arról februári mozaikunk második részében írtuk, az orosz–ukrán háború okán lehetetlenné vált két dél-koreai kettős hasznosítású – távérzékelő, illetve katonai felderítő – műhold indítása. „A CAS500-2 optikai műholdnak az idei év első felében egy Szojuz rakétával Bajkonurból, míg a KOMPSAT-6 radaros holdnak a második félévben egy Angarával Pleszeckből kéne indulnia. A diszkussziók az orosz fél és a KARI (Korea Aerospace Research Institute) között folyamatosak, és a döntés egyelőre nem látszik.” Ahogy az sejthető volt, a megoldás végül nem az oroszoktól jött/jöhetett. Október első napján hivatalosan is bejelentették, hogy a koreai kormány egy rendkívüli keretből elkülönített 37,4 milliárd vont (26,1 millió dollárt) a KOMPSAT-6, illetve 9,82 milliárd vont (8,86 millió dollárt) a CAS500-2 startjára. Ahogy azt hangsúlyozták, csak amerikai, illetve európai partnerekkel kezdenek tárgyalásokat. A közleményben egyébként azt is aláhúzzák, hogy szinte reménytelennek látják, hogy visszakapják az oroszoktól a korábban kifizetett 47,2 milliárd vont (kb. 32,9 millió dollárt), mely összeget három műhold indításáért fizettek ki. Dollárban számolva 20 milliót a KOMPSAT-6, míg 12,5 milliót a CAS500-2, végül 760 ezret a SNIPE nevű nanoműhold indítására utaltak át.