Mit visz a gólya?
(Rovat: Japán és az űrállomás, Az űrállomás és az USA - 2012.07.24 07:15.)

Az új japán teherűrhajó, a HTV-3 (Kounotori, jelentése fehér gólya) pénteken indult a Nemzetközi Űrállomás (ISS) felé. Mi van a fedélzetén?

A Japán Űrügynökség (JAXA) teherűrhajó-sorozatának harmadik darabja július 27-én köt ki az ISS-nél, miután befogják az űrállomás kanadai gyártmányú robotkarjával. Bő egy hónapon át tartózkodik majd ott, hogy a ki- és bepakolás után belépjen a sűrű légkörbe és a Csendes-óceán fölött megsemmisüljön, a fedélzetére vitt, az űrállomáson már feleslegessé vált hulladékkal együtt.

A japán teherűrhajó, valamint az indítására használt H2-B hordozórakéta méretei és felépítése. (Kép: R. Toro / Space.com; adatok: JAXA)

A HTV-k rakodótere két fő egységből áll. Az egyiket nyomás alá helyezték (PLC), a másikat nem (ULC). A henger alakú, 4,4 m átmérőjű és 10 m hosszú automata űreszközön megtalálható még egy avionikai modul (a repüléshez szükséges elektronikus kiszolgáló berendezésekkel) és a hajtóműegység (a pályamódosítások elvégzéséhez). Az egész tömege „szárazon”, rakomány és hajtóanyag nélkül 10,5 tonna.

A japán teherűrhajó – mint ahogy orosz, európai és amerikai társai is – az ISS utánpótlással való ellátását szolgálja. Egyrészt a fent dolgozó űrhajósok – jelenleg 6 fő – számára élelmiszert, ivóvizet, oxigént, ruházatot, személyes használati tárgyakat kell feljuttatni. Másrészt az űrállomás biztonságos üzemeltetése megkívánja, hogy időnként tartalék alkatrészeket, új kiszolgáló berendezéseket szállítsanak fel. Harmadrészt az ISS fő funkciójának, a kísérleti laboratóriumi szerepnek az ellátásához új kísérleti eszközöket, műszereket, mintákat kell odavinni.

A HTV-3 (Kounotori-3) összesen mintegy 4,6 tonna hasznos terhet visz magával. Ebből 3,5 tonna a PLC, 1,1 tonna az ULC modulban található. A tömeg alapján a rakomány funkció szerinti megoszlása a nyomás alatt levő egységben: 61% az űrállomás működtetéséhet szükséges berendezés, 20% tudományos műszer és kísérlet, 15% élelmiszer és 4% használati tárgy az űrhajósoknak. A nyomásmentes részben kísérleti eszközök kaptak helyet.

Miből is áll pontosabban ez a jelentős mennyiségű rakomány? A Kounotori-3 fedélzetén utazik például egy újfajta kísérleti akvárium (Aquatic Habitat, AQH). Ennek a jelentősége, hogy kis méretű halaknak legfeljebb három hónapig életteret tud biztosítani. Így megfelelő fajok kiválasztásával akár három egymást követő generáció életciklusát tudják tanulmányozni: olyan állatokét is, amelyeknek már a szülei is súlytalanságban születtek. Korábban ilyesmire nem volt lehetőség az amerikai űrrepülőgépeken használt akváriumokban. Kutathatják az űrbeli környezet generációkon átívelő hatását, amiből következtetéseket vonhatnak le a majdani hosszú időtartamú emberes űrutazásokkal kapcsolatban is.

A HTV-3-ra pakolva repül öt miniatűr műhold, úgynevezett CubeSat is (RAIKO, FITSAT-1, WE WISH, F-1, TechEdSat), a későbbi önálló pályára állításukra alkalmas adapterrel együtt. Ezek az ISS japán Kibo kísérleti moduljának a végére kerülnek majd, egy hermetikusan lezárt egységben, amely azelőtt nyílik ki, mielőtt a kis műholdak elindulnak. Az öt, egyenként 1 kg-os CubeSat a japán modulon levő robotkar segítségével kerül olyan helyzetbe, ahonnan el tudják engedni őket. A cél egy új módszer tökéletesítése, amelynek segítségével análkül tudnak műholdakat kihelyezni az ISS-ről, hogy ahhoz az űrhajósoknak űrsétát kellene tenni.

Az ULC rakományában található a NASA egy kísérleti kommunikációs berendezése (Space Communications and Navigation Testbed, SCaN Testbed), valamint egy olyan összetett tudományos műszeregyüttes, ami a Kibo modul külső részére kerül majd. Ebben a látható és infravörös tartományban érzékeny képalkotó berendezés (ld. később), villámmegfigyelő műszer és nagyfelbontású tévékamera is helyet kapott. A Kounotori-3 két műszere (az előző két HTV-n már repült Reentry Breakup Recorder, REBR és az új i-Ball) adatokat fog gyűjteni magának a teherűrhajónak a széteséséről, amikor az – a most aktuális menetrend szerint szeptember elején – belép a légkörbe. A mérésektől azt remélik, hogy a jövőben jobban tudják modellezni a Földre visszaeső űreszközök viselkedését a légkörben. Így szűkíthetik annak az előre jelzett zónának a kiterjedését, ahová a megmaradó és a felszínig lejutó darabok becsapódnak.

Az amerikai fejlesztésű ISERV (ISS SERVIR Environmental Research and Visualization System) egy távirányítható földmegfigyelő kamera. Az ISS-re (pontosabban a Destiny laboratórium megfigyelőablaka mögé) való telepítése után földi parancsoknak engedelmeskedve kijelölt felszíni területekről készíthetnek vele űrfelvételeket. Ezeket a hagyományos műholdas távérzékeléssel nyert adatokhoz hasonlóan például katasztrófavédelmi vagy környezeti monitorozó alkalmazásokhoz használhatják. A megfigyeléseket fejlődő országokkal is megosztják. Ha a próba sikerül, a jövőben még fejlettebb képalkotó rendszerek is felkerülhetnek az ISS-re. Később akár az űrállomás külső felületére is telepíthetnek majd egy sor földmegfigyelő szenzort.